dirty cleaning || txt [hun] [ongoing]

two

  Másnap bármennyire is rosszul esett, fel kellett kelniük. Yeonjun ébred fel először a lakásban. Első pillantása Yeejunra siklik, aki békésen szuszog a karjaiban, a tegnap estének nyoma sincs rajta. Ez némileg megnyugtatja, de pontosan tudja, hogy sok olyan este lesz még, mint az előző. Minden porcikájában düh lakozik, hogy nem tud minden pillanatot a lány mellett tölteni, és hogy ilyeneknek teszi ki magát csak azért, hogy legyen munkájuk. Nem mintha a felkérések nem lennének bőven elegek, de egy kis plusz sosem árt. 
  Óvatosan kihúzza kezét a lány feje alól, és elhagyja az ágyat, majd a szobát is. Felborzolja haját, amin csak egy alapos fésülés tud csak segíteni, majd a nappaliba kiérve veszi útját egyből a konditerem felé, ám megakad a szeme a kanapén, ahol a másik két jómadár békésen alszik. Yunseo Soobinra feküdve terül el, a fiú pedig kezét a lány hátán pihenteti. Megmosolyogja a látványt, hisz felettébb aranyosnak találja őket. Ez alig telik bele pár pillanatba, ugyanis nem tesz le eredeti tervéről. Amint belép az edző gépekkel teli helyre a szekrénybe nyúl, ahonnan két fáslit vesz elő. Alaposan körbetekeri kezeit, és a falról lelógó boxzsákhoz sétál.

  – Lássuk, ki van ma jobb formában. – biccenti oldalra fejét, és beméri az első ütést.

  A kanapén heverő páros közül Soobin tér magához elsőként. Jobbjával megdörzsöli szemeit, majd a másikat is mozdítaná, de ekkor Yunseo fészkelődni kezd, így a fiú lefagy. Most veszi csak észre, hogy milyen helyzetben is van. Háttal fekszik a kanapén hosszában, fél lába lelóg. Mellkasán Yunseo pihen, a takaró még éppen rajta van. Annyira szívesen visszahúzná a lányra, de fél, hogy azzal felkelti, azt pedig a legkevésbé sem akarja. 
  Telnek a percek, mikor Yeejun lép ki nagyot nyujtózva az ajtón. Soobin már majdnem visszaaludt, mikor meglátja a lányt. Yeejun is észreveszi, mire köszönne neki, de a fiú enyhén megrázza a fejét jelezve, hogy csak csendesen. Amint jobban szemügyre veszi a közeledő alakot, észreveszi haverja pulcsiját, ami egy mosolyra készteti, hisz mindennél jobban szurkol annak a kettőnek titkon. 
  Yeejun közelebb érve látja, mi is a helyzet, és kuncog egy aprót. Karjaival a kanapé háttámlájára támaszkodik, és úgy néz végig a másik kettőn. 

  – Látom nem unatkoztatok. – suttogja. 

  – Hogy miért kell mindent túl gondolnod… – forgatja meg szemeit a fiú. 

  – Én csak az elfogyasztott kaja mennyiségre gondoltam, viszont neked nem ártana fékezni a gondolataid. – borzolja össze Soobin haját, mire a fiú grimaszol egyet. – Yeonjun? – néz körbe Yeejun, de a fiút sehol sem látja. A kérdezett csak vállat ránt, így egy sóhaj kíséretében elindul valami ehetőt varázsolni reggeli gyanánt. Halkan igyekszik mindent csinálni, de sajnos a tojást nem lehet csendben feltörni. Ha arra nem is, de a sistergésre Yunseo sajnos felkel. 

  – Jó reggelt. – mosolyog Soobin a lányra, aki hunyorogva ugyan, de viszont kívánja. – Hogy aludtál? 

  – Egész jól. Talán jobban, mint szoktam. – fordul át a másik oldalára, mikor realizálja hol is van. Azonnal felül, és a fejére húzza a takarót. – Nem, nem, NEM! – kiabálja.

  – Nemhogy örülnél, hogy volt egy nem mellesleg kényelmes alvótársad… – kiabál vissza neki Yeejun a konyhából. 

  – Yeejun! – néz az idősebbre Yunseo, mire ő csak visszafordul a már majdnem kész tojások felé. – Ahj istenem!

  – Szerintem aranyos voltál. – mosolyog rá Soobin, mire a lány csak még jobban a takaró alá bújik. 

  – EZ NEM SEGÍT! – hallatszódik a vékony anyag alól, mire a másik kettő összenéz, és egyszerre nevetik el egymást.