dirty cleaning || txt [hun] [ongoing]

twelve

  Yeejun hangos sípolásra kel. Időbe telik, mire rájön, hogy a feje zsibog ennyire. Szemeit erőszakosan összenyomva igyekszik enyhíteni az időközben fellépő fájdalmat fejében, de sehogy sem sikerül. Kelne fel a székről, de nem tud. Pedig most igazán jól esne neki egy kis víz. Ekkor eszébe jut minden. Hogy hol van, miért van itt, mi történt Yeonjunnal, és vele… Nagyot nyelve ingatja meg kicsit fejét, hogy érezze, haja tényleg nincs meg. Mikor ez tudatosul benne, sírni szeretne, de már nem tud. Most leginkább a szabadulás jár a fejében, Yeonjun megmentésével egybekötve. 
  Egyrészről bánja, hogy önfejűen egyedül indult el, másrészről pedig áldja az eget, hogy Yunseonak nem kell most itt lennie és szenvednie. 

  – Hé, te! – hall meg egy viszonylag messziről érkező mélyebb orgánumot. Arra kapja a fejét, de nem tulajdonít neki nagyobb figyelmet. 

  – Mi kéne ? – válaszol neki egy másik hang, sokkal közelebbről. A léptek egyre hangosabbá válnak, majd a találkozópontjuk pontosan Yeejun mellé esik. 

  – Csere van. – pillant le rá a nagyobbik, aki most érkezett. Akárki legyen is az, Yeejun feszengni kényszerül tőle. Van benne valami, amitől egyszerűen menekülhetnék fogja el. De talán leginkább bemosni szeretne neki. 

  A másik nem mond semmit, csak végigméri az előtte állót. Látszólag valamit keres benne, valamit ami nem helyénvaló, de ennek hiányában csak elindul a kijárat felé. Láthatóan nem tetszik neki sem valami, így Yeejun számára már biztossá válik, hogy ez a férfi nem az, akinek mutatja magát. Még visszapillant a távozó, de mikor ezt megteszi, felülről valaki egy jól irányzott lövéssel oltja ki az életét. Yeejun meg sem rezdül a lövés hangjára, viszont eléggé meglepődik. 

  – Csak nem gondoltad, hogy elbújhatsz előlünk? – vigyorog rá a pasas Yeejura, miután leveszi tekintetét a hulláról. Közelebb hajol hozzá, mire a lány csak gyilkos és mindent sejtő tekintettel bámul vissza rá. A férfi arcára undor ül ki, majd pofon vágja az előtte ülőt. Yeejun nem tagadja, hogy kissé csípi az arcát, de kapott már ennél sokkal rosszabbat is. A lány visszafordítja fejét és semmitmondó szemekkel, felhúzott orral néz. A vele szemben lévő arca elsötétül és újabb, erősebb csapást mérne Yeejunra, de ekkor ismét lövés hangja hasítja ketté a levegőt. A férfi szemeivel pillant körbe, de mikor hátra fordulna fejéhez fegyver szegeződik. 

  – Csak nem gondoltad, hogy anélkül ölöd meg az egyik emberem, hogy megkérdeznél? – bukkan fel Taehyun a semmiből. Még Yeejun sem hallott lépteket. A lány egyenesen a vörös hajúra néz. Megállapítja, hogy a fiú kissé ideges, de jól palástolja. Taehyun egy pillanatra sem ereszti le a tekintetét, az egész testét átjárja a düh. Dühös azért, mert senkinek sem esett le, hogy ez az ember nem az ő közösségüknek a tagja. Dühös azért is, mert elvesztette egyik megbízható emberét. Dühös azért, mert el kellett hagynia a helyet, és pont akkor történt valami. 

  – Elfelejted, hogy kivel beszélsz, tökmag. – mosolyog gunyorosan a pasas, de amint fordulna meg, Taehyun előránt egy kést és a nyakához szorítja azt. 

  – Elfelejted, hogy kinek a területén vagy. – feszül meg minden izma Taehyunnak. Nem szereti, mikor magassága miatt lenézik. Alapjáratban nem alacsony, de többségben vannak a nála magasabbak. Ez nem idegesíti őt, de az, ha szóvá teszik már túlmegy a határokon.

  – A Főnök nem fog örülni, ha megtudja, hogy mit… 

  – Kicsit sem érdekel. Megmondtam, hogy mik a feltételeim. Nem a kutyája vagyok, hogy kinyaljam a seggét. Akárcsak te… – köpi oda megvetően és emelt hangnemmel, mire a pasas lehajolva fordul meg, miközben megpróbálja lábával Taehyun lábát kilökni maga alól. A vörös hajú gyorsan reagál, hátrébb lép, mire a másik felegyenesedik és újra támad.