dirty cleaning || txt [hun] [ongoing]

seven

  A bárban ma is a szokásos hangulat uralkodik. Fülledt levegő, megfűszerezve némi erotikával és idős, illetve pénzes emberek vágyaival. Torokszorongatóan undorító ez egy átlagos embernek, de Yeejun már hozzászokott. Itt élte le az utóbbi éveit, mint felszolgáló lány, aki csakis azokkal az ügyfelekkel halandó beszélgetésbe elegyedni, akiknek munkája van számára. Ezek a beszélgetések nem másból állnak, mint a kuncsaft kiszolgálása saját magával, bizonyos kereteken belül természetesen. Mikor még kezdő volt, újnak és érdekesnek találta a helyzetet, na meg kihívásnak, így érdeklődést mutatott a dolog iránt. Viszont egyre jobban kezd elege lenni belőle, és ebben nagy szerepe van a Yeonjun iránti érzelmeinek. Minden egyes alkalommal, mikor új férfire kell úgy néznie, ahogy a fiúra szeretne, összerándul a gyomra, és a hányinger kerülgeti. Utálja, hogy mások önfeledten kiélvezik, hogy bárhol hozzáérhetnek, ahol kedvük tartja. Utálja, hogy mindezt nem Yeonjun teszi vele. Utálja ezt az egész helyet. Viszont van egy valaki, aki miatt mégis minden egyes alkalommal képes bejönni és kitenni magát ezeknek. 

  – Kettőt… – mutatja ujjaival Yeejun, miközben a pultra könyököl. A fiú ma is a szokásos öltözetében van, annyi különbséggel, hogy a fehér ingjét feketére cserélte, így a mélybarna kötényen kívül minden fekete rajta. Na meg a haja is sötétbarna. 

  – Fejenként, vagy csak magadnak? – kérdezi anélkül, hogy megfordulna. Helyette csak a kezében lévő poharat törölgeti szorgosan.

  – Ez most csak nekem. – fogja a fejét a lány. Hiába volt ma már a harmadik ember ölében, miközben édesebbnél édesebb szavakat suttogott nekik nyakukra, vagy éppen máshová, semmivel nem lett közelebb a válaszhoz. Idegesíti és egyben megrémiszti a dolog. És egyre jobban undorodik önmagától.

  – És ki fizeti? 

  – Majd te. – vigyorog Yeejun. – Csak vicc volt. Az a fószer a sarokban. Igazából neki is kéne egyet vinnem, szóval írj neki hármat. Nem fog belepusztulni ennyibe. – grimaszol a lány. – Csak rá kell nézni. A seggét is pénzzel tömte ki. 

  – Akkor tényleg nem lesz baj belőle. – fordul végre Yeejun felé a magas fiú, miközben a kért italokat helyezi elé. 

  – Életmentő vagy. – húzza le egyből az egyiket. – Ihh, na ez már valami. – jegyzi meg, ugyanis nem kicsit találta erősnek az italt. 

  – Elég erős a következőhöz? – néz egyenesen Yeejun háta mögé a fiú, de a lánynak reagálni sincs ideje, és máris valaki belemarkol a fenekébe. 

  – Nem, ehhez semmi nem lehet elég erős. – dönti magába a másodikat is, majd elővéve a legcsábosabb mosolyát fordul hátra, ahol meglepetésére nem egy, hanem négy férfit talál. – Uraim, mivel szolgálhatok? 

  – A legjobbat mindegyikünknek. – mutat a vele szemben lévő pasas az egyik szoba felé, miközben egészen Yeejun füléhez hajol. – A ma esti prémium vendégek vagyunk. – suttogja, majd elvonulnak a kitűzött hely felé. A lány unott arckifejezéssel fordul meg. 

  – Oké, azt hiszem ez is kell. – üríti ki a harmadik poharat is, majd int a fiúnak, aki csak ismét elmossa az üvegből készült tárgyakat. 

  – Azért csak óvatosan, noona. – mormolja magának a fiú.

  – Esküszöm, ha innen hazaérek… – áll meg az ajtó előtt, miközben igyekszik valamiféle érzelmet varázsolni magára az undoron kívül. –, első dolgom lesz megcsókolni azt a bolondot, és megmondani neki, hogy többé el ne engedjen maga mellől. – igazítja meg még fegyvertartóját, majd belép a hangszigetelt szobába. A hátul földig érő, elöl pedig rövidre vágott szoknya elülső részét megmarkolva, és száját beharapva sétál először a kanapén ülőhöz, aki ölébe beleülve simít annak tarkójára, mire a pasas csak derekába belemarkolva adja a tudtára, hogy jó úton halad. – Lássuk csakkk… hol is kezdjem. – harap áldozata nyakába, majd azonnal fel is kel, és a következőhöz sétál. – Mondjuk itt? – guggol le, majd nadrágon keresztül egy érzékeny pontra simít. – Vagy itt? – lépked a következőhöz, aki mögé kerülve nyalja meg annak fülét, és egy kicsit bele is harap. – Esetleg… – dönti hátra az utolsó, ágyon ülő férfit. – Igen, itt jó lesz. – ül rá annak csípőjére, mire az alul lévő felemeli fejét, hogy megcsókolhassa Yeejunt, de ő csak egy pofont ad neki. – A-a, nincs nyálcsere. – hajol közelebb az illetőhöz, aki csak fordít a helyzetükön minden előjel nélkül. – Értem, szóval így játszunk. – hajlítja be lábát ügyelve arra, hogy cipőjének sarka nehogy kiszakítsa a selyemlepedőt. Ami igazából nem selyem, csak annak néz ki.