Miraculous - Hőspalánták

Első szárnysegéd 1.

Ehhez a történethez NathalieSancoeur22 adta a karaktere ötletét, köszönöm neki a részletekig menő információ diszkurzust 😊

***

Fekete Macska:

- Mester, Mester, elkapta! Segítenie kell! - estem be Fu szobájába.
- Ifjú Adrien, nyugalom! Beszélj tisztán; mi történt? - állt fel kis szőnyegéről az öreg.
- Mester, az Akuma elkapta Katicát. Nálam van az egyik fülbevalója és Tikki is, de a másikat nem tudtam kimenteni.... Sajnálom, Mester.
- Hmm. Így nem lehetsz Mr. Bogár, szükség lenne a Talizmán másik felére... - simogatta meg szakállát az Őrző.
- De mégis, mit tehetnék? - kérdeztem. Teljesen kibuktam, már a sírás kerülgetett.
- Macska, nyisd ki szemed és elméd; a megoldás kezedben van - mosolygott a mester.

Szemem kezemre tévedt, mely bőrszerelésem zsebében matatott, és kihúztam a kis fémes hengert. Mesterem csak bólintott.

***

🐾 - Plagg, Karmokat be! 🐾

- Nem Macska lenne hasznosabb most? - nézett rám torkos társam kételkedve.
- Nem. Chloé nem értékeli Macskát úgy, mint Katicát, és Adrienként könnyebben beosonok. Otthagyom neki amit dob ez a kis tárgy, meg a levelet, hogy Katica várja. Ő pedig végre teljes titokban szuperhősködheeee......
Hosszan elnyújtott kiáltásom annak volt köszönhető, hogy a holtel új szönyeget fektetett le, mely magasabb volt, mint elődje.
A varázsszerkezet kigurult a kezemből.... És egy fiatal lány cipője előtt ért földet. Csakhogy az a lány nem Chloé volt...

***

Odette:

- Hahó! Valaki elhagyta ezt? - emeltem magasra a hengert (nem volt nehéz dolgom, 16 éves létemre 186 centi vagyok). Halk suttogást hallottam a sarokból, majd zöld fény villant, és egy sötét ruhás alak lépett elő.
- Szervusz... Talán... talán nem ismersz... a nevem...
- Úristen, te vagy Fekete Macska!!! -ugrottam oda hozzá és megöleltem- Imádlak, te vagy Párisz egyik szuperhőse! A csajok nem fogját elhinni, ha elmesélem nekik, hogy beszéltünk!
Aztán észrevettem magam és hátraléptem:
- Bocsánat, uram. Tessék, a fegyvere! - nyújtottam át az imént talált tárgyat.

- Macska -bukkant elő egy kis lény a srác mögül- szerintem ő alkalmas lenne.
- Honnan veszed, Tikki? -kérdezte. (Ezek szerint így hívták a kis ...valamit)
- Kwami dolog. Megérezzük a jó embereket -kacsintott rám. Zöld szemeimet lesütve igyekeztem nem elpirulni a bók hallatán.

- Rendben. Nos, ....őőő... Hogy is hívnak?
- Odette -segítettem ki.
- Odette -bólintott- ezennel neked adom a...... talizmánt..... amit a sors szán neked... -vakarta meg tarkóját kínosan.

Újfent kezembe vettem a csövet, ezúttal kicsit félénkebben, hogy mi lesz. Hirtelen egy apró, szív alakú hajcsatt eset a kezembe, vakító fényben borítva a hotel hallját. Mire kinyitottam a szemem egy apró, fehér madár ölelte át a homlokom.
- Cuppido! - kiáltott rá a korábban Tikkinak nevezett segéd.
- Bocsi... -nevetett fel a madárka.... Ezek szerint ő is beszél....
- Szervusz, szépséges hölgy. A nevem Cuppido, a Hattyú Kwami. Kérlek, tedd csodás hajadba az ékszert, és mond ki kecses ajkaiddal a varázslatos szavakat; Cuppido, Szíveket  melengess! És bűvöljük el a népet!
Feszengve néztem Fekete Macskára, aki bólintott.

💕- Cuppido, Szíveket melengess!💕

-suttogtam.

Fehér fény vett körül. Macska eltünt, kezemben pedig valaminek a nyelét éreztem. Odanézve egy tükröt láttam, benne önnönmagammal. Szemeimet apró, szárny szerű maszk fonta körbe, mogyoróbarna hajam hófehér színt öltött. Éreztem, hogy testemre színtelen balettruha feszül, aranysárga, szív alakú folttal mellkasomon. Nyakam köré selyem öv tekeredett, lábamon vékony anyagú, fekete csizma futott fel, majd az azt formáló csillámok kis, szárny szerű balettszoknyát alkottak. Majd a fény kihunyt.

-WOW - kerekedtek el a srác szemei -Csinos!
Nem bírtam magammal, széles vigyorral hagytam, hogy az arcomon futótűzként terjedjen szét a vörösség.