Miraculous - Hőspalánták

Első szárnysegéd 2.

Fekete Macska:

- És mondd, madárka, neved is van? - vigyorogtam. Miért csinálom ezt? Tetszik ez a lány, vagy mi van velem?

- Persze, Ode... Oh, hogy hősnév.... Ti franciák vagytok, és ez a szerelem városa... Legyen L'Amour! - kacsintott rám.
- Nos, akkor, L'Amour, szálljunk a szerelem szárnyain, szívem hölgyét kell megmenteni! - futottam ki az ajtón. Botommal ellöktem magam a talajtól és a főtér felé vettem az irányt, hogy megmentsem bogárkám. Vállam felett hátranézve örömmel nyugtáztam, hogy bár fehér ruhás társam látszólag híján van közlekedésre alkalmas fegyvernek, mégis, könnyedén szeli a levegőt, ugrál és pörög, szinte már repül mellettem.

- Katicának nem kellene itt lennie? Nem csak ő tudja elkapni az Akumát? - nézett rám L'Amur aggódó tekintettel.
Alig észrevehetően oda nyúltam, ahol Katicabogár félpár fülbevalója lapult:
- Ne izgulj, itt lesz.

***

L'Amour:

Macska hirtelen megtorpant egy háztetőn és elém tartott karjával engem is megállásra késztetett.
- Baj van? - tördeltem kezem idegesen. (Még nagyon új nekem ez a szuperhős biznisz).
- Madárka, látod ott azt a szobrot? - mutatott macska a tér közepére. Most tudatosult csak bennem, hogy a megszokott aszfalt helyett emberek megmerevedett testeitől szürke a hely, melyek közül kiemelkedett egy....
- Jézus, az Katica!? Úristen, végünk! - roskadtam le a háztetőn.

Partnerem megragadta karom és felhúzott, hogy zöld szemeink egy vonalban legyenek. Illetve az övé kicsit lejjebb.
- Idefigyelj! Hiszem, hogy azt a szív alakú csattot okkal kaptad. Még nem tudom, hogy, de az kell a gonosz legyőzéséhez. Higyj magadban! Katica is hisz benned!
Összevontam szemöldököm;
- Igazad van. Mutassuk meg neki!
- Ez a beszéd! Halálfej, készülj, felzendül a hattyúdalod!

***

A házak között lopakodva indultunk meg.
- Látod? -súgta társam- ott az Akuma!
Mivel én nem láttam semmit, elővettem a tükrömet, amivel eddig, hogy őszinte legyek, nemsok mindent tudtam kezdeni. Ám amint belenéztem, az hirtelen ránagyított a mögöttem álló egyik alakra. Fentről fel sem tünt, hogy él, ugyanis alakja ugyanúgy kő szerű volt, mint a többieké, ám velük ellentétben lassan, de  biztosan mozgott.
- Van egy szív alakú kristály a nyakában, ott a pillangó -lehelte Macska a fülembe.
- Mégis, mi történt vele? - kérdeztem vissza.
- Azt hiszem, egy tégla ráesett a lábára, ami eltört, és nem tudott indulni valami táncversenyen... Meg mintha mondott volna valami olyasmit, hogy ezzel akarta lenyűgözni a partnerét, akit imád, csak nem tudja, hogy mondja el... Valami ilyesmi.
- Oh, szegény... - sóhajtottam.
- Figyelj, L'Amour, nem sajnálhatod az Akumát! Ha szeretnél segíteni neki, le kell győznünk, hogy önmaga lehessen.
- Oké, hogy szoktátok?
- Hát, mondjuk lesből támadunk....
Egy.
Kettő.
Három.
- Lesből támadás!

***