Miraculous - Hőspalánták

Hajtóvadászat pillangóra 2.

Katicabogár:

- Hé, várj meg! -kiáltottam az ismeretlen fiú után. Csak reméltem, hogy hall engem, mivel jó ideje eltünt a szemem elől. Képességeimnek hála (és a rendszeres késések miatti rohanásoknak) jól bírtam a futást, de a fák vagy túl alacsonyak voltak, vagy túl sűrűn álltak ahoz, hogy jojómnak hasznát vehettem volna.

- Uhh... Csak... csakhogy meg....gálh....gáltál... - lihegtem. Amíg kifujtam magam, volt időm végigmérni a hős ruháit; lovagi páncél szerű, de annál könnyebb szerelést viselt. Csizmája elején madárláb szerű csíkok futottak, karommokra emlékeztető tüskében végződve. Szürke ruházata mellett rövid, derekáig érő köppenyt viselt. Mintázata tollakra emlékeztetett, ám amikor mozdult, látszódott, hogy annál jóval keményebb és élesebb. Arcának felső részét ezüst maszk fedte, melynek szürkeség a kéken világító szempár és az azokból eredő, villám alakú két csík törte csak meg.

- Te ki vagy? -tértem végre magamhoz.
- A nevem Ezüst sólyom. Ha jól tudom, te Katicabogár vagy. Segíthetnél, Halálfej nyomában járok. Macska hol van?
Leesett állal hallgattam.
- Te honnan tudsz ennyit? Rólam, rólunk, mindenről.

A srác alakja körül hirtelen forgószél kerekedett, lekapta testéről páncélzatát, és nyaka köré egy tollat ábrázoló medált formázva elült.
- A nevem Thomas. Egy cirkuszban voltam késdobáló, amíg ez a gonosztevő tönkre nem tett. Akumatizálni akart és emiatt elrontottam valamit, amiből baj lett....

Teljes megdöbbenésemre, szárnyánál fogva előhúzott egy Akumát.
- Vigyázz, ne hagyd, hogy...
- Megfertőzzön? -nevetett a srác- ezek a kis dögök évek óta zargatnak. Tegnap estig fogalmam sem volt, hogy az a fickó, Halálfej szabadította rám őket.... De elkövette azt a hibát, hogy ide adta ezt -pöckölte meg a nyakában lógó fémet. Erre a mozdulatra páncélja ismét megjelent rajta, karmos kesztűjével pedig összenyomta a pillangót.
- Bocsi, még gyakorlom az átváltozást... -szabadkozott- Inkább induljunk, el kell kapnunk....
- VIGYÁZZ!

Kivetettem jojóm, ami épp idejében fonta körbe és rántotta arréb a Thomas fejét célzó fát.
- Mi volt ez? -kérdeztük egyszerre. Körbenéztem, és a tisztás szélén megláttam a bestiát.

***

Halálfej:

A vásáron végigsétálva egyre erősebben éreztem a talizmán vonzását. Norrotól tudtam, hogy egy toll alakú medaliont kell keresnem. Kutatásomat végül siker koronázta, mégha ehhez akumatizálnom is kellett egy beteg nő kisfiát.

Hazaérve Adrient Nathaliere bíztam, és pillangókkal teli szobám védelmében kezdtem vizsgálni a számomra oly izgalmas szerzeményt.

- Kaalis, Vadra less!

Ám őszinte bánatomra nem történt semmi. Leolvasztottam magamról jelmezemet, és a megjelenő kwaminak szegeztem a kérdést:
- Mi ez? Hogyhogy nem jelent meg a kwami! Hazudtál nekem?!
- Nem, mester, esküszöm, nem tudom, mi történt....
- Biztos vagy ebben, Norro? Tudod, hogy képes vagyok kihúzni belőled az igazat -hajlítottam be az egyik ujjam. Norro erre a földhöz csapódva vonaglani kezdett. Engedtem a láthatatlan szorításon, mire köhögve reppent fel.
- Szóval, Norro?
- Tényleg nem tudom -sírt az. Nem hatottak meg a könnyek. Eredményt akartam.

Egyik este meglátogattam nem hivatalos első áldozatom. Az ékszert nem tudtam aktiválni, de erős aurája, úgy gondoltam, még hasznomra fog válni. Mivel nagy távolságról is megéreztem a medál erejét, könnyedén küldtem oda akumát. És bár a fiú azt hitte, az akumáimat ő győzte le, tévedett; én edzettem őt, hogy egy napon tökéletes, vas akaratú harcosom lehessen.