Miraculous - Hőspalánták

Első szárnysegéd 3.

L'Amour:

Kirontottunk rejtekünkből; Macska botját használva fentről, én tükrömet magam előtt lengetve hátulról támadtam a kő szörnyetegre.
Pechünkre, az alak fürgébb volt, mint vártuk, ugyanis megfordult és Macskára mutatva szürke sugarat lőtt ki.

Épp időben torpantam meg; Párizs második hőse megdermedve csapódott az aszfaltba, apró repedéseket okozva a szilárd felületen.
Az alak arcát ugyan nem láttam, de az tutira észrevett engem, mert karom szerű ujjával rám mutatott:
- Dermedjen kővé a te sssszíved is!

És a szürke sugárnyaláb telibe talált. Majd lepattant a tükrömről.

Szív-szobor pár pillanatig tanácstalanul állt, majd szeme körül egy pillangó alakú aurával melevenedett, és lövegeit sorra dobta felém. Szerencsémre nem célzott, így ki tudtam védeni a sugarakat.

- Istenem, Istenem, Istenem -rohantam be egy biztonságosnak tűnő szoborcsoport mögé, miközben a szürke sugarak elől ugráltam- hogy fogom ezt túlélni.....?

Tükrömbe néztem, mely szerencsémre nem mutatott mögöttem mozgó alakot.
- Hé, te liba, mutasd magad! -hallottam Szív-szobor hangját- A drágalátos hőseid elbuktak. Nem volt egyikük sem nagy falat, te sem leszel. Had ne keljen vesződnöm egy olyan taknyossal, mint te!

"Taknyos".... Ez betalált.... Az osztályban is mindig ezzel csúfoltak, mert hogy magasságom miatt "beleláttak az orromba"... Nem...! Még egy ember nem fog így nevezni! Fekete Macska hisz bennem! Katicabogár hisz bennem! Én is hiszek magamban!
Tükröm képernyőjén kikerestem azt, amit mondanom kellett. A szavak kéken fénylettek fegyveremen. Én pedig hangosan kimondtam;

💕 - Perc románc! 💕

Testem körül kavarogni kezdett minden, és a fergetegből egy fekete toll bontakozott ki. Tenyerembe telepedett, én pedig rázártam ujjaimat; testemet ekkor lángok fonták körbe. Varázseszközömben láttam a változást: megperzselt tollaim fekete ruhaként öleltek újra körül, zöld szemem erőtől lángolt, eddig hófehér hajam ébenfeketére váltott.

Mikor minden elült, végigmértem magam; láttam, hogy új feketeségem mellett pihegő mellemen vörös lett a szív és csizmáim rózsásvörösen izzanak.

Tekintetem az Akumára szegeztem, aki meredten bámult engem. Szép kék szemeit most először láttam. Térgyre rogyott és esdeklően nézett rám;
- Te... te olyan vagy.... te... Szépségem, kérlek, gyere hozzám! Bármit megteszek, csak had érintselek ujjamal! Al....alázatos szeretőd leszek... Sze....szerelmem..... Szeretlek, Tímea! -ordította könnyek között.

Megálltam előtte.  Egészen közel hajoltam hozzá, végigsimítva durva mellkasán. Ujjammal a zsinóron lógó kristályt piszkáltam.
- Bocsi -vigyorogtam- nem Tímea vagyok. Meg nekem amúgy sem esetem a kőkemény hasizom.
És letéptem a nyakláncát...

***

Ezt már a szokásos, videókból látott dolgok követték; mindenki életre kelt, Macska odaadott valamit Katicának, aki azt egy puszival jutalmazta, majd elkapta a pillangót.

Odaléptem a begipszelt lábú sráchoz.
- Tudod -billentettem fejem a balettruhás lány felé, aki (bár az ellenkező irányba nézett) feltünően ide-ide pillantott- néha az apró láng hatalmas tüzet kavar. Csak legyen, aki meggyújta -helyeztem kezébe a kis tollat.

- Szép volt! -ökölpacsiztam a többiekkel.
Macska szerelmére nézett:
- Katica, L'Amour nagyszerű csapattag lenne... Hasznunkra vál...
- Nem, Cicus! -torkolta le a lány- tudod, hogy nem lehet.
- Tudom.... Odette, légyszi, add vissza a talizmánt, nekünk is vissza kell küldenünk .... Valahová.
- Persze, persze. Ugye, nem lesz baj, hogy csak most kerül vissza? -nyújtottam át a hajcsatot - Szervusz, Cuppido!
- Ég önnel, Madmazel! -dobott a wani (így hívják?) egy búcsúcsókot apró szárnyával.

Macska és Katica még utoljára rám mosolyogtak, majd otthonuk felé vették az irányt (gondolom). Messziről hallottam, amint a lány nevet a srác egyik viccén. (Cukik így együtt.) Párizs tényleg a szerelem városa.