Miraculous - Hőspalánták

Fény hajlító 1.

Ez a történet abban különleges, hogy a benne szereplő Akumát NathalieSancoeur22, a hőspalántát pedig Rosapataki javasolta. Mindkettejüknek köszönöm a javaslatokat és a karakterek ötletes jellemének megalkotásában való segítséget. Remélem, élvezitek majd 😸

***

Marinette:

- Jaj, gyere, Marinette, muszáj megnézned, mit csinálunk! -húzott magával lelkesen a máskor félénk Rose- Annyira örülök, hogy Juleka belement, korábban hiába kértem, sose hagyta az ilyesmit!

Beráncigált a "Művészsaroknak" nevezett terembe, ahol iskolánk kreatív tanulói élhették ki alkotói hajlamaikat. Jópárszor fordultam már meg erre, hol nézőként, hol segítőként voltam jelen, időnként még előadói minőségben is meglátogattam a helyet saját műveimmel.... De amit akkor láttam, az ... Nem teljesen az volt, amire Rose leírása alapján számítottam.

- Szia, Marinette! - emelte rám Juleka félig takart tekintetét.
- Nem mozdul! - harsant a "műalkotáson" dolgozó lány hangja, levegőbe emelve tetovált karját, tejfehér mutatóujját szegezve a plafonra.
- Ő itt Agatha -súgta Rose- origami portrét készít Julekáról.
- De.... ez nem is hasonlít rá! -suttogtam kínosan.
- Nézd fordítva! - hangzott az imént megnevezett művésznő utasítása.

Egy padra ledőlve követtem Alix példáját, aki már megérkezésem óta fejét lefelé lógatva feküdt két széken.
Elakad a szavam.
Először is azért, mert így szemem elé kerültek a művész hófehér lábai, melyen szintén fekete tetoválások kígyóztak, ám nem ez volt az érdekes; Agatha keze mellett sápadt lábujjaival is hajtogatja az apró, színes papírlapokat! Méghozzá elképesztő gyorsasággal.

Másodszor pedig azért, mert a "műre" tekintve  megértettem, hogy a vászonra felragasztott, különböző alakú papír figurák együtt Juleka arcvonásait tükrözik vissza tökéletesen, még félkész állapotban.
- Wow! -adtam hangot az elismerésemnek.
- Ugye?! -fordította kipirosodott fejét felém Alix- Bámulatos a csaj!

Ekkor Chloé fejre állított alakja lépett be a terembe, nyomában a tótágas Sabrinával.
- Félre, majmok, hoztam valamit, ami feldobja ezt a szánalmas helyet. Nem kell megköszönni! De azért köszönjétek csak..... Nem hallom!

- Cholé, ne díszítsd magaddal a termet! - Hangzott egyszerre háromfelöl is a felszólítás.

- Gyerekek, gyerekek! Biztosra veszem, hogy a kisasszony a maga módján különlegeset alkotott -lépett elő rajztanárunk, ki egyben a galéria moderátora is volt- Chloé, lenne szíves megmutatni, mit hozott számunkra? Elhiszem, hogy magának gyönyörű, de  amennyiben a többiek számára is jól látható helyen lesz, mégiscsak illene kikérni a véleményüket. Tudja, akármilyen csodálatos egy alkotás, van, hogy másokat zavar, ha a mű....
- Ah, ez nevetséges, egyszerűen nevetséges! -kiáltott fel Chloé- Én csak ki akartam tenni pár dedikált képet magamról, hogy feldobjam ezt a lyukat! Ti pedig hálátlanul elutasítjátok! Lúzer banda!
Ezzel megpróbált kiviharzani a teremből, ám helyette testével feldöntötte a Julekát ábrázoló, félkész vásznat és annak tartóját, hegyes tűsarkaival tönkretéve jópár figurát a képen.

- Hé! -kiáltott fel Agatha- ezt most miért kellett? Sokat dolgoztam vele, már majdnem megvolt... És tudod, Julekának mekkora erőfeszítésébe kerül, hogy nyugodtan üljön és hagyja, hogy hosszú órákon át bámulják azért, hogy kép készülhessen róla...
Odalépett a lehorgasztott fejű goth lányhoz, hogy a fülébe súgja; "Bocsi, de ez tovább fog tartani, mint gondoltam..." és a már Juleka mellett üldögélő Rosehoz hasonlóan megsimítsa annak sötét haját.

- Ah, nevetséges! -dobta hátra arany fürtjeit Chloé- az csak egy adag színes papír egy nagyobb darab papíron. Ha azt hiszed, ez művészet, nevetséges!
- Ezt... Vond... Vissza! -lobbant lángra Agatha amúgy is vörös szeme- Vond vissza!
- Minek? A papír nem jó másra, minthogy magazin legyen belőle. Te komolyan azt hitted, az, amit csinálsz, valami? Nevetséges!

- Most megöllek! -ugrott osztálytarsnőm felé évfolyamtársnőm.
- Agatha! -csattant mesterünk hagja.
- De.... Ő.... Arghhhh!!!!! -rohant ki a lány a rajzteremből. Ezt követően tompa puffanás hallatszott, majd pár pillanattal később a még kissé ingatag Adrien bukkant fel az ajtóban. Körülnézett, és csak annyit mondott:
- Ah, Chloé, mit csináltál már megint??