Miraculous - Hőspalánták

Fény hajlító 3.

Adrien:

Valamiért az az érzésem támadt, hogy nem fogom megúszni a papírrá változtatást akkor sem, ha kiadom barát- és osztálytánőm helyzetét.
Hirtelen vetődéssel indultam meg a mosdó felé. Pár pillanattal később hallottam, hogy a dobócsillagok, mint vártam, már záporoztak is irányomba. Hála a jelmezes mutatványoknak, "macska ügyességgel" átugrottam egy felmosós kocsit ami az utamban volt és magamra zártam a mellékhelységet. Még pont időben, ugyanis az ajtón szapora koppanások jelezték, hogy az Akuma fegyverei csak kicsivel kerültek el.
- Remélem, jól szórakoztál! -reppent mellém Plagg az ajtón keresztül- amíg magadat mentetted, engem eltalált az a piszok lány....
- Mit nyavajogsz, Plagg, nem is sérültél meg -néztem végig barátomon, hogy tényleg jól van-e.
- Persze, hogy nem. Mi, Kwamik saját formánkban közel sérthetetlenek vagyunk! De ez a lelkemnek fájt! Adj sajtot, hogy meggyógyítsam!
- Majd tömheted magad, ha végeztünk -jelentettem ki- most munkára!

***

Mire odaértem, Katicabogár már javában küzdött az ellenféllel. Mint kiderült, a papírcsávó más fegyvereket is tudott formázni, nem csak csillagokat... Most épp egy, bajtársam jojóját imitáló papírgombóc, és lépcsősen összehajtott papírcsíkot forgatott. Másik kezében egy pajzshoz hasonlatos kartonlapot tartott, ujjai közt pedig Felcserélőjéhez hasonlatos papirrepcsi pihent.
- Vigyázz! -kiáltottam partneremnek, majd egy hirtelen mozdulattal kinyitottam a botom és lecsaptam a szerelmemet célzó piros repcsit.

- Arg! Még egy maskarás?! Jó, nekem erre nincs időm! -mérgelődött a lap-lány.
- Mi van, Hófehérke, várnak a törpék? -gúnyolódtam rajta.
- Nem Hófehérke vagyok, a nevem ORIGAMAISZTER! És nincs időm rád, Katica, meg az idétlen társadra sem!

Esernyőjéből néhány vörös és fekete lapot sodort felénk. Az imént látott jelenetből tudtam, hogyha hozzánk érnek, nem túl szerencsés véget fogunk érni. Szívem hölgyét a földre rántva épphogy elkerültük a a papirosokat.

Talpra szökkentem, hogy Origamaiszter után eredjek, de egy nagy adag origami figura teljesen befedte a szűk folyosót. Megpróbáltam áttörni, de próbálkozásomat meghiúsították a papír létükre meglepően erős lények

🐾 - Macskaj...... 🐾

- Fekete Macska, ne! -kiáltott rám partnerem- Még szükség lehet rá.

Igaza volt. Visszafodultam hozzá, hogy egy kissé megdöbbentő jelenet szemtanúja legyek.
- Jól vagy, Katica? -segítette fel egy ismeretlen srác kedvesemet a földről- Tudok segíteni? Ha jól láttam, Agathát szállta meg egy Akuma. Szeretném, hogy helyrejőjjön. Olyan kedves lány, mindig segít nekem bioszban meg kémiában. Most úgy érzem, rajtam a sor, hogy kigúzzam őt a bajból

- Te ki vagy? -szegeztem neki a kérdést.
- Párdon, a nevem Luka. Luka Gland, Agatha osztálytársa.
- Nos, kedves Luka, nem lehet -hajoltam meg színpadiasan- túl nagy veszély lenne, te pedig nem vagy talizmán hordozó....

- De lehet! -hangzott fel Katica mosolygó hangja mögülem. Kezei közé vette Luka kézfejét és finoman belehelyezte az ezüstös csövet.
- Jó, de lehet, nem kapunk Taliz....

A kis szerkezetből hirtelen olyan fény áradt, hogy el kellett takarnunk szemünk. Mikor az elült, Luka kezében egy eljegyzési gyűrűhöz hasonló, fehér kövekkel ékesített karika feküdt.

- Üdvözöllek, Luka -hallatszott egy kellemes tónusú hang a srác tarkója mögül- a nevem Lynnx, a hiúz kwami. Én a fény erejét biztosítom neked. A varázsszavad; Puha talp lép.
Luka  halkan ismételte meg;

🐾 - Lynnx, puha talp lép ! 🐾

A szavakra egy kwami formája kúszott végig a karján, majd tünt el a gyűrűben éles villanással.

Mikor érzékeny macskaszemeimmel újra láttam, be kellett vallanom, hogy a srác -legalábbis ruha alapján- kiváló hős alapanyag lesz.....

Talizmánján öt darab, enyémhez hasonló karom minta volt a kövek helyén, de az enyémmel ellentétben az ékszer szürkésfehér színben játszott, akárcsak a ruha többi része: vastag csizma és kesztyű, bal vállán szőrös, rövid palást. Maszkja és fülei pedig pontosan ugyanolyanok volta, mint az enyémek,  a hosszú fülről lógó bolytokat leszámítva.... Igazából összességében hasonlított is rám.... Legalábbis kicsit... Majmoló...

- Nagy megtiszteltetés, hogy melletted harcolhatok, Katica -hajlította meg testét szerelmem felé. Katica szája elé tett kézzel kuncogott.
Reméltem, nem hallotta meg, amint fogaim egymáson csikorogtak..... A srác bosszantott rettenetesen.... Nem, Katicát nem adom holmi jött ment kezdőnek.