Miraculous - Hőspalánták

Hajtóvadászat pillangóra 3.

Katicabogár:

Egy hatalmas vaddisznó vágtatott felém, hogy agyaraival felszabdaljon. Körülöttünk nem volt elég magas fa, hogy elrántsam magam, képességeimet ismerve pedig nem tudtam volna átugrani a vadállat felett.

Bamm!

Mázlim volt. Macska botja az utolsó pillanatban csapódott a bestia orrára, ami kibillent egyensúlyából, így teste mellettem csúszott el.
- Bogaram, szerencséd, hogy itt vagyok. Mondhatni, malacod van! -vigyorgott  partnerem. Majd arcára fagyott a mosoly- Mit csinál az a fickó?

Hátra fordultam, és egy elég kellemetlen kép tárult elém; a bestia Ezüst sólyom kései által volt többszörösen megsebesítve. A fiú már azon volt, hogy halálos döfést vigyen be az óriási röfinek, de Macska fegyverével meglökte a kezét.
- Hé, acélgalamb, nem bántjuk az akumatizáltat! Ők ártatlanok!

Úgy látszott, ez hatott. Sólyom lengedte a kezében tartott dobókést és hátrébb lépett. A malac összeesett, teste körül lila köd gomolygott és a szájában tartott falevélből fellszált az Akuma. Sebesen elkaptam, hogy megtisztítham, mielőtt Halálfej tenné, ellehetetlenítve gyógyító erőm.
- Viszlát, kicsi pillangó -engedtem útjára a fehér rovart.
- Ezt a ..... -motyogott valamit Ezüst sólyom, de nem értettem, mi lehetett.
Az immár csak tüskék által horzsolt vaddisznó felpattant, kicsit méregetett hármunkat, majd követte a lepke példáját, és eltünt a szemünk elől.

***

Ezüst sólyom:

- Az akumatizált jelenléte csak egyet jelenthet; Halálfej a közelben van -fordultam immár kibővült csapatom felé. Köpenyem tollai közül kihúztam egyet, mely általában dobókésként funkcionál, de most más célom volt vele;

🦅 - Fürkész ! 🦅

A levegőbe hajítottam a fegyvert, mire az kék gömbbé robbant szét, eltakarva a napot, saját fényével árasztva el mindent. Legalábbis számomra, tudtommal mások nem láttak ebből semmit.

Ekkor önkéntelenül is összeestem.
- Jól vagy? -térdelt mellém egyből Katica, hogy támogasson.
- Persze.... Csak... A talizmánom.... Össze vagyok kapcsolva a korábbi használókkal.... Segítenek .... használni ..... De túl sokan van... vannak a fejemben.
A lány szemébe néztem, meyben tisztán láttam még a csapokat és pálcikákat is.
- Rendben.... leszek. Arra!

Rövid futás után a többiek számára is világos lett, hol van az a nyomorult gazfickó. Egy fa alsó ágán pihent, lábát vizsgálgatva. Látszott, hogy bár nem sérült, a vadkannal való találkozásnak holnapig biztosan nyoma marad.

- Oké, mi legyen a terv? Ötletek? -Nézett ránk a pettyes ruhás. Én úgy döntöttem, ehez nincs kedvem.

Hatalmas ugrással a férfin termettem, letaszítva őt az ágról. Az ugyan meglepődőtt, de botjával azonnal arcon ütött, mire megtántorodtam és a sárban kötöttem ki. Óvatlan voltam, el kell ismernem, ugyanis a fölém emelt sétapálca átszúrta volna a mellkasom, ha Macska a botjával nem hárítja. Kardpárbajba kezdtek, mindketten ügyesen támadva és védekezve. Érdekes, a mozgásuk szinte teljesen megegyezett, minden lépés, minden karmozdulat.
A leány is beszállt a csatába, jojóját hol pajzsnak, hol távolsági feyverként használva.

Elővettem egy kést, de képtelen voltam célozni vele. Egyik hang azt mondta, öljek, egy másik, hogy változzak vissza és meneküljek. Képtelen voltam dönteni. Végül szerencsémre Katica nyúlékony fegyverével körbe tudta tekerni a lila alakot, én pedig a pillanatot kihasználva a levegőbe rúgtam magam és lecsaptam a férfira, kezemben szorongatott dobókésemet a torkának szegezve.

- Szép volt, hogy "beugrottál", bádog madár. Most vedd el a talizmánját! -utasított Macska vicceskedve. Én nem voltam mókás kedvemben.

- Nem, nem leplezem le. Majd miután megöltem, megnézhetitek, ki volt!
- NEM, Sólyom, mi nem így csináljuk!
- Akkor rosszúl teszitek! Bűnhődnie kell, tönkretette az életem!
- Akkor sem érdemel halált! Nem ítélkezhetsz fölötte így!
- De igen, megtehetem! EZÜST SÓLYOM VAGYOK, JOGOM VAN HOZZÁ!

Azt hiszem, ez így ment volna, de óvatlan voltam. Katica jojójával elengedte a pillangót, hogy az félre tudjon hajolni az utolsó pillanatban a mellkasára lesúlytó késem elől. A hősnő (valószínűleg, hogy megállítson) fegyverével elkapta a kezem, de ezt a hátrányt a gonosztevő saját javára fordította; teljes erőből arcon ütött. Amúgy is zsongó fejem zsibongani kezdett és elájultam.

Utolsónak egy rózsaszín villanást láttam és azt hallottam;

🐞 - Csodálatos Katicabogár! 🐞