Végre leszállt a repülő. Miután végeztem az ellenőrzéssel, hívtam egy taxit. A nevem Lisa White, 21 éves vagyok. Édesanyám koreai, apám amerikai. Miután összeházasodtak, egy évre rá el is váltak. Apám gyámja alá kerültem hat hónaposan. Californiában nőttem fel. Mindig is arra vágytam, hogy találkozhassak anyámmal. Most, frissen érettségizett diákként ösztöndíjat kaptam Szöul egyik legjobb egyetemébe. Megérte az a sok tanulás, még ha nem is akadtak emiatt barátaim. Távol a város zajától kiszálltam a taxiból és kifizettem a sofőrt. Felsétáltam a járdára és becsöngettem. Anyával kb fél éve vettem fel a kapcsolatot, azóta minden nap beszélünk. Pár perc múlva nyílik az ajtó.
- Lisa kicsikém hát itt vagy!- szalad ki elém széttárt karokkal.
- Szia anya- mondom és megölelem. Kicsit enged a szorításból és kezével végigsimítja az arcom. A szeme könnyektől csillog.
- Istenem olyan gyönyörű vagy. De a szemeid azok az apádé- mosolyog rám büszkén- na de mindegy is. Gyere be drágám, biztosan fáradt vagy. Főztem ebédet is ha éhes lennél.
Bementünk a házba. Nem nagy, két szobás két fürdőszobás kis kerti ház.
- Ez a családi házunk volt. Itt nőttem fel. Kipakoltam neked a kisszobát, hogy be tudj költözni- mondja majd kinyitja az ajtót. Belépek a szűk helységbe. Egyszerű fehér szoba. A sarokban egy régi vaságy, mellette egy barna szekrény.
- Gyönyörű anya, köszönöm- ölelem meg.
- Rendben. Magadra hagylak, hogy kipakolj. Ha végeztél gyere ki enni- mondja és kimegy.
Magamra maradtam az új szobámmal. Kiszedtem a ruháimat a bőröndből és a szekrénybe pakoltam. A többi apróságot is elhelyeztem. Kb fél óra alatt egész takaros kis kuckót hoztam itt össze.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Átöltöztem kényelmes otthoni ruciba és kimentem anyához. Ő épp a pultnál kavargatott valamit egy kancsóba.
- Mit csinálsz?- ugrálok mellé és ráhajtom a fejem a vállára.
- Limonádét. Gondoltam jól jön egy kis frissítő ebben a nyári melegben. Mi lenne, ha kint ennénk a tornácon?
- Remek ötlet. Segítek kivinni a cuccokat- sétálok az asztalhoz. Megfogom a lábost és a hátsó ajtón át kimentem a kertbe. Miután megebédeltünk, elmondtam, hogy még be kell mennem az egyetemre az ösztöndíjjal kapcsolatban. Egy kis üveg naptejjel és egy nagy vízzel a táskámban nagy nehezen, de elengedett. A buszon ülve zenét hallgattam és közben csodáltam a várost. Az egyetem ajtaja hatalmas volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bátran beléptem és fel sétáltam a lépcsőn. Az iroda ajtaja előtt megálltam és óvatosan kopogtam.
- Jöjjön!- szól bentről egy női hang. Benyitottam és megálltam a pult előtt.
- Neve?- kérdezte fel sem nézve a monitorból.
- Lisa White- válaszolom mosolyogva.
- Elsőéves ugye?
- Igen. Az ösztöndíjjal kapcsolatban jöttem.
- Rendben. Itt vannak a papírjai, írja alá- dob le elém egy köteg papírt. Miután aláírtam és kitöltöttem minden részt, elégedetten sétáltam le a lépcsőn.
- Vigyázz!!- kiállt egy fiú a lépcsőfordulónál. Hátra nézek. Egy szőke hajú fiú villámgyorsan közelít egy gördeszkával. Az utolsó pillanatban futok fel a lépcsőre, kikerülve a fájdalmas találkozást. Ő ahogy elszáguld a lépcső mellett, lassításképp bele kapaszkodik a korlátba. Ennek következtében a deszka haladt tovább a folyosón, a fiú meg a hirtelen fékezés miatt a hátára esik.
- Jól vagy?- futok le mellé. Ő még felnyög egyet, majd felhúzza magát törökülésbe.
- Aha, persze. Bocs. Amúgy.. Namjoon- nyújtja felém a kezét.
- Lisa. Megkérdezhetem miért gördeszkáztál az egyetem folyosóján?- nézek rá karba tett kézzel.
- Csak gyakoroltam. De szerintem ez nem az én sportom lesz- nevet miközben megdörzsöli a nyakát.
- Nem akarsz felkelni a földről? Nem lenne jó ha meglátna egy tanár- kuncogok körülnézve.
- Ja de- mondja majd feltápászkodik- Figyelj.. lenne kedved egy sütihez? Lassan egy hónapja nem láttam velem egy korút. Óvatosan elmosolyodik majd lehajtja a fejét
- Most nem jó, haza kell mennem. De holnap elmehetünk ha gondolod- mondom.
- Rendben. Akkor holnap háromkor? Az egyetem bejáratánál.
- Tökéletes. Akkor szia!- köszöntem el.
- Holnap találkozunk. Szia- intett majd elment a másik irányba, gondolom a deszkáért.
