- Hé! Jó reggelt- suttog valaki a fülembe. Lassan kinyitom a szemem. Namjoon hátra lép, majd boldogan rám mosolyog.
- H- hogy kerülsz ide?- ülök fel az ágyban.
- Gondoltam megleplek. Meg hoztam anyukádnak virágot.
- Anyu engedett be?
- Igen. Segítettem neki arrébb tenni pár dobozt a padláson. Kimegyek, hogy fel tudj öltözni- mondja, majd becsukja az ajtót.
Körülnézek. Odakint kék az ég, biztos nagyon meleg lehet. Odasétálok a szekrényemhez és felöltözöm. Nem vittem túlzásba, felkaptam magamra egy rövid nadrágot meg egy atlétát. Kimentem a konyhába. Anya és Namjoon boldogan beszélgettek a pultnál. Amint odasétálok, anya a nyakamba ugrik.
- Ó kicsim. Bárcsak hamarabb megismertem volna Namjoont, ő egy igazán kedves fiú.
Lopva ránézek Namra, aki lehajtott fejjel vigyorog.
- Jobban érzed magad? Tegnap még nagyon sápadt voltál- nézek rá aggódva.
- Ugyan, egész nap pihentem, sokkal jobban vagyok. Teszel Namjoonak reggelit? Biztosan nagyon éhes lehet. Én kimegyek, meglocsolom a virágokat ameddig nincs nagyon meleg- mondja, majd felkapja a papucsát és kimegy. Odafordulok Namhoz.
- Úgy látom anyu csinált nekünk külön tojást. Elfelezzük?- kérdezem a tűzhely előtt állva.
- Nekem nem kell sok, nem vagyok éhes.
- Oké, tehát felezünk- mondom, majd kiveszek két tányért a szekrényből és elosztom fakanállal.
Nam csak mosolyogva figyeli. Elé teszem az egyik tányért, majd adok neki egy villát és leülök vele szemben.
- Ez nagyon finom- hümmögi teli szájjal.
- Anyut dícsérd, ő csinálta. Én sokkal rosszabbul csinálok bármit is a konyhában mint ő- mondom kuncogva.
- Egyszer azért azt is megkóstolnám- mondja halkan.
Csendben reggeliztünk, egyikünknek se volt témája. Ő hamarabb megette mint én, innen is tudom, hogy éhes volt.
- Kérsz egy pohár almalevet?- kérdezem miután megettük.
- Aha, kicsit szomjas vagyok.
Töltök neki inni, majd elveszem a tányérját és elmosogatom. Közben bejön anya is.
- Remélem mára nincs sok tervetek, rettenet nagy hőség van odakint- mondja miközben tölt magának inni.
- Nekem nincs, el leszünk a szobámban is- fordulok Namjoon felé.
- Szerintem nekem is jó, ma nincs különösebb dolgom.
Bementünk a szobámba, majd becsuktam az ajtót. Namjoon a szekrényemen lévő képeket nézegette.
- Ez tavaly készült a parton- mutatok egy fényképre, ahol apuval ülünk egy sziklán.
- Szép az anyukád, és az apukád is helyes. Nem csodálom, hogy ilyen gyönyörű lányuk lett- néz rám csillogó szemekkel. Én csak elnevetem magam.
- Jaj kérlek, még a végén komolyan is veszem.
Leült az ágyamra és körülnézett.
- Aranyos szobás van. Olyan.. lányos. Amikor megjöttem, anyukád mondta, hogy keltselek fel. De olyan cukin aludtál, inkább néztelek pár percig- meséli vigyorogva.
- Igen, minden bizonnyal nagyon cuki látványt nyújthattam kócosan, karikás szemekkel miközben folyik a nyál a számból- mondom durcásan, majd mellé ülök.
Előveszi a telefonját és lefényképezi a könyvespolcomat.
- Elmentem, hátha valamelyiket nem olvastam. Kíváncsi vagyok milyen könyveket....Oh.
Hirtelen lesápad, közben folyamatosan a telefonját nézi.
- Valami baj van?- kérdezem aggódva.
- Nem.. vagyis de, vagy nem tudom. Írt a barátom- válaszolja kis félelemmel a hangjában.
- És ez olyan nagy baj?
- Azt írta húsz perc múlva az állomáson van- néz rám kikerekedett szemekkel.
- És..... Az most jó, vagy nem?
Nem válaszolt, csak felpattant az ágyamról, ki a konyhába. Értetlenül utána futottam. Ő már a cipőjét vette.
- Veled megyek- mondom, majd kinyitom a szekrényt és kiveszem belőle a tornacipőmet.
Elköszöntünk anyutól, majd rohantunk is a buszhoz.
- Nem vállalok felelősséget milyen érzelmi állapotban lesz. Mert ha egy hét helyett kettővel hamarabb jött, akkor ott nagy gáz van- mondja a buszon állva.
Leszáltunk, és elindultunk az állomás felé. A vonata késik, ezért még van tíz percünk.
- Mit csináljunk? Vegyünk neki valamit?- nézek rá.
- Nem, azokat nem szereti. Elvisszük fagyizni, attól majd megnyugszik egy kicsit.
Lassan felsétáltunk a vágány elejére és ott vártuk, hogy befusson a vonat. Nem sokkal később jött is. Hatalmas embertömeg szállt le, nem láttunk semmit.
- Szerinted nem kéne visszasétálni előre? Lehet már leszállt- mondom.
Előre sétáltunk, de semmi. Kezdtünk megijedni. Akkor megláttam valakit. Baba rózsaszín haja volt, egy nagy táskával a kezében álldogált. Folyamatosan kapkodta a fejét, mintha keresne valakit.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Ő az?- bököm meg Nam vállát.
Amikor meglátta, elkezdett vigyorogni és a fiú felé rohant. A rózsaszín hajú, amikor észrevette egyszerűen csak eldobta a táskáját és a nyakába ugrott. Nevetve sétáltam oda hozzájuk.
- Nem számítottam arra, hogy jössz- mondja Nam nevetve.
- Én ilyen meglepetés ember vagyok. Apropó meglepetés.. Szia- nézett rám döbbenten.
- Ja igen, be sem mutattam.. Ő Lisa, elsőéves, most jött Szöulba. Lisa, ő itt a szobatársam Yoongi- mutatott be egymásnak Namjoon. Yoongi megrázta a kezemet és rám mosolygott.
- Min Yoongi. De elég csak a Yoongi.
- Menjünk srácok, ne álldogáljunk az út közepén- terelt el minket Nam.
Elmentünk egy cukrászdába ami Yoongi állítása szerint a legjobb Szöulban. Kértünk egy sütit, majd kiültünk a teraszra.
- Hogyan ismerkedtetek meg?- kérdezi Yoongi két falat közt.
- Majdnem elütöttem- válaszolt Nam. Yoongi kikerekedett szemekkel ránézett, még a villáját is letette.
- Nam.. nyugtass meg, hogy nem vezettél- suttogta rémülten.
- Nem vezetett, csak gördeszkázott az egyetemben- nyugtattam meg kuncogva.
Remélem tetszett ez a rész! És igen, kiderült ki is lett a szobatársa.. Bár szerintem kiszámítható volt. Pusz<3
