Yoongi érkezése óta már tíz nap telt el. Hamar összebarátkoztunk, nagyon kedves fiú. Kicsit forrófejű, és néha teljesen indokolatlanul felhúzza magát valamin, de Namjoon pillanatok alatt képes lenyugtatni. Anyuval egyre szorosabb a kapcsolatunk, szinte tökéletesen kiegészítjük egymást. Apuról nem tudok semmit, amikor kijelentettem, hogy anyához szeretnék menni, durván összevesztünk. Namjoonal továbbra is már majdnem legjobb barátok vagyunk, emiatt Yoongi gyakran féltékenykedik is. Ami néha egész aranyos.
- Nem hiszem el!- kiállt fel dühösen.
A Han folyó partján üldögéltünk, a nyár utolsó napsugarait próbáltuk magunkba szívni. Persze csak mi Namjoonal, Yoongi majdnem térdig a vízbe gázolva próbált kacsázni.
- Yoon add fel, ez egyszerűen nem a te sportod!- kiáltja Namjoon.
Yoongi csalódottan lehajtotta a fejét, majd visszarohant a partra.
- Nincs meleged abban a hosszú ujjúban?- kérdezi Namtól.
- Nincs. Egy kicsit fúj a szél, nem akarok megfázni- válaszolja a pokrócon heverészve. Meglepetten leveszem a napszemüvegem és ránézek.
- Te komolyan azért vettél fel hosszút? Azt hittem csak ez volt kéznél.
Yoongi legyintett egyet a kezével, majd leült a pokróc szélére törökülésben.
- Ugyan. Ezt a gyereket ha csak megfújja az őszi szellő, már két hétig beteg- mondja nevetve, majd rácsap Nam combjára, aki a fájdalomtól felszisszen.
- Ez nem igaz! Kikérem magamnak- ül fel ő is.
- Mit kérsz ki magadnak? Ha? Mi volt most Áprilisban? A boltból visszafele elkapott egy kis eső és egy hétig tüdőgyulladásod volt!- kiabált Yoongi.
- Az más- próbálta Nam menteni a helyzetet. De közben nevetett.
- Fhú, megütlek ha nem fejezed be!- mondja Yoongi, majd felkel a földről, és ráugrik Namra.
Elkezdenek a pokrócon birkózni, aminek végül két méterrel arrébb, a homokban lesz vége.
- Srácok elég! Van egy ötletem- szólok rájuk, majd felkelve a földről nyújtózkodok egy nagyot. A két fiú a homokban fekve néznek.
- Mi a nagy ötlet?- tápászkodik fel Yoongi. - Ott egy kőfal. Csinálhatnánk pár képet- mondom a távolba mutatva.
Megrántja a vállát, majd visszafekszik a pokrócra és elterül.
- Biztos nem. Túl messze van, nincs kedvem- mondja kamu ásítással kísérve.
Nam is felkel a földről, majd megragadja Yoongi bokáját, és elkezdi húzni. Én csak nevetve állok az árnyékban.
- Hé hé állj! Jó, felfogtam, megyünk!- kiabál Yoongi. Nam elengedi, majd felsegíti a földről. Odasétáltunk a falhoz.
- Üljünk fel!- kiállította Nam, majd nekifutással felugrott.
Yoongi is próbálkozott, de sikertelenül. Végül valahogy nagy nehezen, de ő is felkerült.
- Várjatok, csinálok egy képet!- mondom, majd hátrébb lépek és előveszem a telefonom.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
