Már lassan másfél hete vagyok Szöulban. Minden nap beszélgetek Namjoonal, sok felé elsétálgatunk a városban. Sajnos Coco nem maradhatott velünk, mert kiderült, hogy már várt egy gazdára. Én meg nem vagyok olyan szívtelen, hogy elvegyem egy tíz éves kislány örömét. Namjoonal tegnap lebeszéltünk, hogy délután elmegyünk mozizni, állítólag kijött a kedvenc filme amit már egy éve várt.
- Kincsem! Tudsz segíteni?- kiabál anyu a fürdőből.
- Persze, megyek!- mondom, majd felpattanok az ágyról és egyenesen a fürdőbe rohanok.
- Figyelj kincsem, ki tudod nyitni az ablakot? Biztos beszorult..
- Megpróbálhatom- mondom hősiesen.
Felmásztam a kádra, és nekitámasztottam magam a szekrénynek. Két erősebb rántás után nyikorogva kitárult.
- Köszönöm kincsem. Lassan ideje lenne lecserélni- mondja nevetve.
- Anyu.. Nam elhívott moziba.. elmehetek?- nézek rá minden cukiságomat bevetve.
- Egy feltétellel.. ha hazakísér. Nem akarom, hogy este egyedül sétálgass a városban. De amúgy igen, elmehetsz- mondja, és megölel.
Vissza futok a szobámba. Mit vegyek fel? Rég voltam már moziba.. Kivettem a szekrényemből egy fehér pólót és egy fekete kopott farmert. Most nem tudok jobbat. Felöltöztem, majd tettem magamra egy kis szempillaspirált. Már a folyosón szenvedtem a cipőmmel, amikor eszembe jutott valami.
- Anyu? Hétvégén nincs kedved eljönni velem vásárolni? Anya kijött a fürdőből, majd levette a kesztyűjét és megölelt.
- Elmehetünk, úgy is kéne már egy két új póló. De siess, öt perc és itt a busz!- mondja, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Rendben. Szia anya, szeretlek!- kiabálom még az ajtóból. Szokásosan az egyetem előtt vártam. Pár perccel később még is érkezett, hatalmas mosollyal az arcán.
- Szia- köszönök neki, majd megölelem.
- Szia. Mond csak, mennyire bírod a horror filmeket?- kérdezte rejtélyesen.
- Egész jól. Miért, arra viszel?
- Igazából a besorolása horror, akció, thiller. Tehát nem egészen horror, de azért még akartam kérdezni.
- Ugyan kérlek, ne nézz egy félős kislánynak aki megijed a filmektől- mondom nevetve.
Nemsokára megérkeztünk a plázába. Mozi előtt elmentünk még enni valamit, majd megvettük a nagy popcornt és két közepes kólát. Bónuszként én kaptam gumicukrot is. Beültünk a terembe.
- Vigyázz, megiszod az összes kólát a reklámok alatt- szólt rám nevetve.
- Nem baj, akkor a film alatt meg a tiédet iszom meg- mondom és kinyújtom rá a nyelvem.
Abban a pillanatban mindent belepett a sötétség. Elkezdődött a film. Nem mondom, elég ijesztő volt, de nem ijedtem meg. Nammal ellentétben, aki az egyik jelenetnél amikor a kislány felsikított, a kezem után nyúlt és megszorította. Hirtelen alig tudtam visszafogni a nevetést, próbáltam inkább a popcornba fojtani. A film végén kidobtuk a szemetet, majd a mosdó felé igyekeztünk. Igaza volt, nem kellett volna egyszerre meginni azt a sok kólát.
- Megvársz? Mindjárt jövök- hagyom ott az út közepén.
Bementem a mosdóba és elvégeztem a dolgom. Kezet mostam, majd igyekeztem is kifelé. De Namjoont nem láttam sehol. Kicsit kintebb mentem, gondoltam biztos leült az egyik padra. De ott sem volt. Elfogott a pánik. Hol van? Itt hagyott, teljesen egyedül, egy idegen helyen, egy idegen városban... Nem, most nem szabad pánikolni. Lassan elkezdtem sétálni, közben benéztem a boltokba hátha meglátom. Már a sírás határán jártam amikor megpillantottam a könyvesboltban. Hatalmas kő esett le a szívemről. Körülnéztem. A túl oldalon a mosdó volt. Biztos csak átjött ide, de belemerült az egyik könyvbe. Odamentem hozzá. Épp a földön ült törökülésben, és olvasott.
- Te annyira gyerek vagy..- mondom mosolyogva. Felnézett a könyvből, majd vigyorogva felállt és megölelt.
- Bocsi, csak megláttam a boltot és tudod.. de ezt megveszem- mutat a könyvre.
- Rendben, vegyed. De többet ne csinálj ilyet, a frászt hoztad rám!- dorgálom meg. Még bementünk egy játékboltba is, mert állítólag régóta szeretne egy plüssmacit.
- Úristen, ez olyan cuki!- mutat felém egy apró plüssöt.
- Tényleg cuki. És neki is van sapkája, mint neked. Várj csak- mondom, majd kiveszem a táskámból a telefonomat és lövök egy képet.
- Mutasd!- hajol fölém boldogan. - Ez nem jó, túl pici vagyok!- nevetek fel.
A polcról levettem egy kis sámlit, majd ráálltam és csináltam még egyet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ú, ez tényleg jobb lett- dicsért meg.
- Köszönöm. Na mi lesz? Lassan este nyolc, nem akarom, hogy anya dühös legyen.
- Igazad van, menjünk- mondja, majd megfogja a csuklómat és kivisz a boltból. Végig sétáltunk a sötét utcán, egyenesen a buszmegállóhoz.
- Most hazakísérlek. Már nagyon késő van- szólal meg pár perccel később.
- Igazából anya is ezt szerette volna. Köszönöm. De így viszont te érsz vissza nagyon későn- nézek rá szomorúan.
- Ne aggódj, én már két éve itt lakom.
Felszálltunk a buszra. Csendben utaztunk egymás mellett, mind ketten a várost néztük.
- Így legalább megtudom hol laksz- mondja. Halkan felnevetek.
- Ja. Mostmár be tudsz törni hozzánk.
Ő is felnevet, hallom a hangján, hogy fáradt. Leszálltunk a buszról. Egy kicsit még sétáltunk, majd meg is érkeztünk a kapunkhoz.
- Hát.. itt vagyunk. Szívesen behívnálak, de szerintem anyu már alszik- mondom szomorúan.
- Nem baj. Köszönöm, hogy eljöttél- mondja, majd megölel.
- Vigyázz magadra. Ne állj szóba idegenekkel- hümmögtem a vállába.
- Rendben.
- És ne fogadj el senkitől semmit!
- Lisa, huszonegy éves vagyok. Tudok magamra vigyázni- mondja nevetve.
Elválunk egymástól. Ő még int egyet, majd zsebre tett kézzel elsétál. Bemegyek a házba. A tévé megy, ezért boldogan odasétálok a nappaliba, hogy meséljek anyának. De a tervem akadályba ütközött. Anya kanapén fekve alszik, lágyan mosolyog közben. Bemegyek a szobájába, majd kihozom a takaróját és betakarom. Utána kikapcsolom a tévét és nyomok egy puszit a homlokára.
Kint a hatodik rész. Remélem tetszett! Ugrottunk egy kicsit az időben, hogy jobban haladjunk a történettel. Mostantól gyorsabban jönnek az események, kicsit rákapcsolunk. Pár nap múlva hozom a következő részt, addig is Pusz<3
