Barátnak indultunk KNJ FF.

3.

Augusztus 9.

Délelőtt az udvaron napoztam. Gyönyörű időnk volt, még egy kis lágy szellő is fújt. Olvastam egy kicsit, majd bementem segíteni anyának. Ebéd után a szobámba mentem telózni. Gondoltam bejelölöm ezt a hülyét. Szóval.. Kim Namjoon. Hú hát van vagy hat ember akit így hívnak Szöulban. De csak egyikőjüknek van Szőke haja.

Azt írja a kép március végén készült. Vajon ki csinálta? Lehet megkérdezem majd. Nézzük.  21 éves, szeptemberben lesz 22. Egyedülálló, van egy kis húga. Van kint egy csomó képe. Úgy látszik szeret kirándulni. És a múzeumokat is szereti. Furcsa gyerek, olyan tipikus jótanuló lehet. A szüleivel nincs kint képe, csak a húgával kettő. Tényleg nem lehetnek jóban.

- Kicsim! Tudsz segíteni?- kiállt anya a kertből.

- Persze anyu!- mondom és kimegyek. Egész délután virágokat öntöztünk és bokrot nyestünk. Pár órával később fáradtan bebotorkáltam a szobámba. Rádőltem az ágyra és megnéztem a telefonomat. Boldogan oldottam fel.

Vigyorogva írtam vissza neki.

Hangosan felnevettem. Hihetetlen ez a srác.

Lemásztam az ágyamról és a tükörhöz mentem. Leültem a földre, majd gondosan ügyelve nehogy látszódjon az arcom, csináltam egy képet és elküldtem.

Sokáig írogattunk, amíg anyukám nem szólt, hogy kész a vacsora.

Amikor kiértem a konyhába, anya cinkosan mosolygott rám.
- Kivel ismerkedtél meg?- kérdezi.
- Senkivel. Csak egy új sulis társammal.
- Gondolom nem lány- néz rám vigyorogva.
- Jaj anyu csak két napja találkoztunk!- bököm oldalba.
- Ugyan kicsim. A szerelemnek nem lehet parancsolni..
- Úristen, anyu nincs és nem is lesz itt semmiféle szerelem- mondom nyomatékosítva minden szót. De közben nevetek.
- Én hiszek neked. Ezt folytatnád? Elkezdem a mártást- enged oda a konyhához. Átveszem tőle a serpenyőt. Miután megvacsiztunk, megfürödtem majd lefeküdtem aludni. Minden csontom fájt az egész napos kert gondozástól. Valahogy még sem jött álom a szememre.

Huh, rengeteget szenvedtem a képekkel, remélem nem hiába. Köszi, hogy elolvastad Pusz