Barátnak indultunk KNJ FF.

2.

Augusztus 8.

Reggel a lágyan besütő napfényre keltem. Miután álmosan megdörzsöltem a szemem, megnéztem az időt. 8:41 Tegnap elmondtam anyának, hogy elmegyek délután a városba. Azt nem mondtam, hogy találkozóm lesz, gondoltam úgy sem lesz fontos. Kimentem a konyhába ahol épp csinált valamit.

- Mikor szeretnél menni?- kérdezi mosolyogva.

- Ennyire zavarok?- nevetek fel.

- Dehogyis kicsim. Csak akkor úgy tervezem a takarítást.

- Hát.. nem is tudom. Kettő fele akarok elindulni. De legkésőbb hatra itthon vagyok- puszilom meg.

- Nem kell sietned. Fiatal vagy, szórakozz egy kicsit.

Miután megreggeliztünk, elmentem tusolni. Megszárítottam a hajam és tettem fel egy nagyon laza sminket. Épphogy csak annyit, hogy eltakarja a karikás szemem.

- Gyönyörű vagy!- ölel meg anya miután kijöttem a fürdőszobából.

- Köszönöm. Szerinted mit vegyek fel?- kérdezem.

- Fogalmam sincs. De csak a városba mész nem?

- De.. csak meleg van és nem tudom mit kéne felvenni.

-Szoknyát ne vegyél fel. Az nagyon kényelmetlen lenne.

Bementem a szobába és feltúrtam a szekrényem. Húsz perc múlva felöltözve sétáltam ki a nappaliba.

- Na, hogy festek?- kérdezem.

- Tökéletes. Dél van, egyél valamit, mielőtt elindulsz oké- kel fel a kanapéról.

- Rendben.

Miután ettünk, segítettem neki összepakolni. Kettőkor kimentem a folyosóra majd csináltam magamról egy képet a tükörben.

Utána megfogtam a táskákat és elindultam. Egy óra múlva oda is értem az egyetem kapujához. Namjoon ott várt az ajtónál, gördeszkával a kezében.

- Biztos jó ötlet ezt elhozni?- kuncogtam fel.

- Nem lesz baj. De nem adom fel- mosolyog büszkén amitől láthatóvá válnak gödröcskéi.

- És.. hova megyünk?- kérdezem kíváncsian.

- Nem messze van itt egy park. Ha gondolod elsétálhatnánk arra.

- Tökéletes!- mondom izgatottan.

Egymás mellett szótlanul sétálgattunk. Egy idő után megelégeltem ezt és rákérdeztem valamire.

- Amúgy.. hogy értetted azt, hogy már egy hónapja nem láttál veled egykorút?- fordulok felé.

- Számomra nincs nyári szünet. Amikor Júniusban vége van mindennek, akkor én haza megyek két hétre. Aztán jövök is vissza.

- Ó- reagálok tartalmasan a mondandójára.

Azt már nem akartam megkérdezni, hogy miért, gondoltam illetlenség lenne.

- És te? Mit kerestél az iskolában augusztus elején?

- Most költöztem ide. Tegnap óta anyámnál élek.

- Szabad kérdezem honnan jöttél?- faggatott tovább miközben csodálkozva a szemembe nézett.

- Kaliforniából. Ott nőttem fel.

- Áh. Mindig is el akartam jutni oda- emeli fel a fejét mosolyogva.

- Nem olyan érdekes mint azt sokan hiszik. Az is csak egy hely- legyintek.

- Na megjöttünk- mondja majd előre szalad és kinyitja előttem a kaput. Poénból elegánsan pukedlizek, amitől hangos nevetésben tör ki. Együtt besétálunk. Gyönyörű a hely. Egy apró sétánynak néz ki, ami körül van véve fákkal.

Namjoon lerakta a gördeszkáját és végig gurult az úton.

- Vigyázz!- kiálltok nevetve. Óvatosan lefékez majd rám néz.

- Ne aggódj, sebezhetetlen vagyok!

- Azt elhiszem, de az a kislány nem- kuncogok és rámutatok a mellette álldogáló copfos kislányra. Ő csak nevetett és visszafutott hozzám.

- A park túloldalán van egy cukrászda. Meghívlak egy sütire- mondta mosolyogva.

- Rendben. De szívesebben innék egy shaket. Rohadt meleg van- legyezem magam a kezemmel.

- Akkor menjünk.

Végig sétáltunk a parkon és bementünk a cukrászdába. Kért nekem egy csokis turmixot, magának pedig egy mogyorósat. Visszamentünk a parkba és leültünk egy fa alá. Ő a fának dőlt törökülésbe, én meg a deszkájára ültem.

- Szóval.. Kalifornia. Mi vett rá hogy ide gyere?- kérdezi pár perc után.

- Találkozni akartam az anyukámmal. Soha nem láttam, apámmal nőttem fel.

- Ó. Bocsi, hogy így rákérdeztem- mondja lehajtott fejjel.

- Ugyan semmi baj. De akkor már én is kérdeznék valamit. Miért vagy nyáron inkább az egyetemben mint otthon?

Nagyot sóhajt és leteszi a poharát. Már megijedtem, hogy rosszat kérdeztem, amikor beszélni kezdett.

- Nem igazán vagyok jóba a szüleimmel. Általában csak annyira megyek haza amennyire muszáj. Ezért a kollégium az igazi otthonom.

- Hű. Mióta vagy itt?

- Most leszek harmadéves. Te gondolom most kezded az egyetemet.

- Igen. Én gólya vagyok, lehet szivatni- nevetek fel.

Sokáig beszélgettünk és nevetgéltünk. Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő.

- Jézusom, este hét van? Sajnálom mennem kell, késésben vagyok- ugrok fel a földről.

Namjoon is felugrik és megfogja a felkarom.

- Hazakísérlek. Nem akarom, hogy bajod essen út közben- mondja mosolyogva.

- Ugyan, csak busszal megyek, nem lesz baj- legyintek.

- Biztos?- néz rám hatalmas barna szemekkel.

- Biztos- kacsintok rá.

- Amúgy.. jelölj be facebookon. Kim Namjoon- mondja miközben lassan hátrafelé lépked.

- Rendben. És kérlek vigyázz magadra- kuncogom.

- Mindig- mondja majd int egyet és elsétál.

Kész a második rész. Remélem tetszett! Pusz<3

Ui:  Úristen, most vettem észre, hogy a képek nélkül raktam fel xd Bocsánat, azért szeri van:)