Reggel arra ébredtem, hogy valaki rám lehel. De nagyon hangosan. Ahogy lassan kinyitottam a szememet, két hatalmas barna szempárral találtam szembe magam. Az illető aki felébresztett, most vidáman megcsóválta a farkát, majd elkezdte nyalogatni az orromat. A csikiző érzéstől elkezdtem nevetni, amire bejött anyukám mosolyogva.
- Jó reggelt kincsem, egy hétig ő lesz az új társunk, gondoltam meg ismerhetnétek egymást.
- Hogy érted azt, hogy egy hétig?- kérdezem meglepődötten. Közben a kis csöpség a hasamon játszott az ujjaimmal, mit sem törődve a körülötte zajló dolgokról.
- Őt a barátnőmtől hoztam, állatorvos. Jelenleg javítják az épületet, és nem tudta elhelyezni sehol. Megígértem neki, hogy egy hétig tudok rá vigyázni- meséli.
Ránézek az apró szőrös gombócra az ölemben. Olyan aranyos, miért csak egy hétig fog nálunk élni?
- Anya?
- Igen tudom mire gondolsz. Még átgondolom- kacsint, majd kimegy a szobámból.
Felkeltem az ágyból, és felöltöztem. Kimentem a konyhába anyuhoz, a kis csöppség követett.
- Egyébként.. hogy hívják?- kérdezem miközben leülök az asztalhoz.
- Coco. Kislány- mondja, majd elém rak két tojást, szalonnával.
- Te nem eszel?- nézek rá teli szájjal.
- Később. Még elmegyek a boltba sajtért, utána főzök és takarítok.
- Jaj anyu, túlhajszolod magad- ölelem meg.
- Dehogyis kincsem, igazából, csak fertőtlenítek. Ma van programod? Nem szeretnék úgy hipózni, hogy itt vagy.
- Beugrom Namjoonhoz, elmehetek valahova sétálni. Igazából, lehet indulok, mert még akarom neki köszönni, hogy elvisz ilyen helyekre.
- Rendben, vigyázz magadra- mondja majd megpuszilja a homlokom. Vissza megyek a szobámba, és felveszem a cipőmet. Kint a folyosón megint csináltam egy szelfit, gondoltam miért is ne?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Majd felkaptam a táskámat és rohantam a buszhoz. Egy órával később már az egyetem előtt álldogáltam. Reggel tíz van, biztos bemenjek? Mostmár mindegy, hiszen itt állok, hülyeség lenne hazamenni. Bementem az épületbe, majd megálltam a portánál.
- Elnézést kérek, megtudja mondani-
- Első emelet, balra a folyosó végéig, onnan még kétszer balra, a 26-os szoba- darálja el az idős úr, fel sem nézve az újságjából.
Egy pillanatra lefagytam, gondolkodtam, hogy most milyen címet adott meg.
