Reggel korábban keltem mint anyu, amin meg is lepődtem. Még mindig a nappaliban feküdt, ugyan úgy ahogy este utoljára láttam. A konyhában sütöttem tojást, utána felsöpörtem és szellőzzettem is. Fél órával később, amikor már mindennel kész lettem, anyu is felkelt.
- Jól vagy anyu?- mentem oda hozzá aggódva. Leguggoltam elé a kanapéhoz, közben gyengéden végigsimítottam az arcát.
- Semmi baj, csak fáradt voltam- mosolyog rám.
- Elég meleg vagy. Menj be a szobába, hozom a lázmérőt- mondom neki, majd a szekrényhez sietek.
- Most pontosan, melyikünk is az anyuka? De rendben megyek- nevet fel, majd megfogja a takaróját és maga köré terítve becammog a szobájába.
Megkeresem a lázmérőt és utána megyek.
- Anyu, ez 38.3, ma nem csinálsz semmit- szóltam rá kedvesen.
- Rendben. A hűtőben még van kaja, ha éhes lennél.
- Nem kell, most reggeliztem. El kell menni valahova? Boltba?
- Esetleg a pékségbe kenyérért. De nem sürgős.
- Okés. Biztos ne segítsek? Anya megforgatja a szemét majd megfogja a kezem.
- Kicsim, nincsen baj. Menj, beszélgess Namjoonal, menjetek el valahova, amit szeretnétek.
- Jó.. szeretlek- mondom, majd megpuszilom a homlokát.
Halkan becsukom az ajtót, had pihenjen. Kimegyek a konyhába és főzök valami ebédnek valót, ne neki kelljen. Később megbeszéltük Nammal, hogy elkísér a pékségbe, meg elmegyünk a piacra zöldségeket venni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Felöltöztem és összepakoltam. Gondoltam elköszönök anyától, de mélyen aludt. Felírtam egy kis papírra, hogy az ebéd a pulton van majd felkaptam a kis vászontáskámat és útnak indultam. Gyorsan telt az idő, egy órával később már az egyetem előtt vártam. Ránéztem az órára. Már lassan negyed órája itt várok. Mondta, hogy késni fog, de ennyit? Húsz perc után már reménytelenül támasztottam a vastag téglafalat. Menjek fel hozzá? Az tűnik logikusnak. Gondoltam, még várok pár percet, aztán elindulok a szobájához. Épphogy kimondtam magamban, hirtelen megjelent a kapuban.
- Nagyon sajnálom, nem akartam ennyit késni- lihegte fáradtan. Halkan felnevettem.
- Mit csináltál? De nem kellett volna futnod.
- Csak dolgom volt. Hova szeretnél menni először?- terelte a témát.
- Amelyik közelebb van. Biztos minden rendben?- kérdezem aggódva.
- Igen, már mondtam. Nem megyünk?- mutat az útra idegesen.
- Namjoon az ég szerelmére, mi bajod van?- kérdezem mostmár én is feszülten.
- Kit látnak szemeim. Namjoon, nem is tudtam, hogy van egy barátnőd- jön felénk egy férfi. Nam nyel egyet, majd közelebb húzódik hozzám, és megfogja a derekamat.
- Igen. Esetleg probléma? Vagy ez is sérti a te szabályrendedet?- kérdezi maró gúnnyal a hangjában. Egy kicsit megijedek, amióta ismerem, most látom először ilyennek.
- Manapság a puszta létezésed is sérti. De mindegy, drága az időm ilyen hülyeségekhez. Később még összefutunk- mondja, majd köszönés nélkül távozik.
Lesöpröm magamról a kezét és rámeredek.
- Mi a franc volt ez? Hogy én a barátnőd? Már megbocsáss-
- Az ég szerelmére be tudod egy kicsit fogni?!- kiállt rám idegesen.
Ijedten hátrébb lépek. Nam beletúr a hajába, közben beharapja a száját és csukott szemmel gyorsan veszi a levegőt.
- Namjoon..- suttogom. Lassan közeledek felé és megsimogatom a hátát. Összerezzen az érintésem alatt.
- Sajnálom.. csak.. nem is tudom..- motyogja.
- Semmi baj. Gyere, menjünk inkább a parkba. Majd hazafelé veszek valamit- mondom, majd megfogom a kezét és elvezetem a helyről.
Kinyitom a kiskaput és végigsétálunk az ösvényen, egészen a kedvenc fánk alá. Leültetem a fűbe, majd szemben leülök velé és megfogom a két térdét.
- Szeretnél róla beszélni?- mosolygok rá.
- Most nem igazán. Menjünk a boltba, nem akarom, hogy bajba kerülj- mondja, közben próbál felkelni, de vissza nyomom.
- Ráér az a pár zöldség, te fontosabb vagy. Nyugodj meg, utána megbeszéljük, és mehetünk vásárolni.
Továbbra sem válaszolt, csak meredt maga elé, mintha valahol máshol lenne.
- Hé, Nam. Rendben? Sóhajt egy nagyot majd rám néz. - Ő csak a nagybátyám volt. Mint látod nem vagyunk jóba. Miatta késtem, beszélni akart velem- hadarja el.
- Ezt értem, de mióta vagyok a barátnőd?- kérdezem kuncogva.
- Nem volt kedvem magyarázkodni, hogy a barátom vagy.
- Értem. Van még valami, ami hozzá tartozik a dologhoz? - Nincs. Menjünk, vásároljunk- vigyorog rám, majd felhúz a földről és a csuklómnál fogva kivisz a parkból.
