Barátnak indultunk KNJ FF.

4.

Augusztus 10.

Reggel egy aranyos üzenetre keltem.

A fagyi nagyon is jól hangzik. Kisunnyogtam a konyhába megnézni anyut. Mosolyogva csinálta a reggelit, és nem is nagyon sietett. Gondolom tegnap mindennel végeztünk.

Még nem látta, úgyhogy neki álltam meg ágyazni és szellőztetni. Pár perc múlva hívott is anya.
- Szívem reggeli- mondja miközben elém rak egy rakás palacsintát.
- Jaj anya ez rengeteg- nevetek fel.
- Nem baj, úgy is olyan vékony vagy, kell a kalória.
- Anyu.. lehet elmennék fagyizni- mondom óvatosan.
- Azzal a fiúval? Egyszer igazán idehozhatnád- néz rám.
- Dehogyis. Pár napja ismerem.
- De akkor legalább mond el a nevét. Nem akarom örökké fiúnak hívni- ül le elém.
- Namjoon. Namjoonak hívják- mondom teli szájjal.
- Értem. Szóval.. ki is ez a Namjoon akivel elengedem a lányomat a városba?
- Egy suliba járunk, első nap beszélgettünk, elhívott a parkba, tegnap is dumáltunk.. igazából amióta ismerem csak beszélgetünk- gondolkodom hangosan. Anya csak mosolyogva figyel.
- Megyek, talán már visszaírt- pakolom el a tányérom. Bemegyek a szobámba és ráugrok az ágyamra.

Akkor ezt lebeszéltük. Mennyi is az idő? 10:01. Összeszedem a cuccaimat meg a pénztárcámat, és felöltözök. Kint a folyosón elköszönök anyukámtól, majd adok neki egy puszit és útnak indulok.
Tizenegyre ott is voltam az egyetem ajtajánál. Bementem az épületbe és felsétáltam a lépcsőn. Megálltam a lépcsőnél és körülnéztem. Nem mertem tovább menni, hiszen hatalmas az egyetem és nem akarok eltévedni. Ezért inkább nekidőltem a falnak és olvastam.
- Mit olvasol?- hajol fölém egy szőke pamacs. Ijedten összerezzenek és elejtem a könyvet. Namjoon felveszi a földről, majd mosolyogva visszaadja.
- A frászt hoztad rám!- lököm meg a vállát nevetve.
- Az volt a terv. Na jössz?- néz rám boldogan.
- Persze.
Kisétáltunk, majd egy buszmegálló felé vettük az irányt. Csöndben várakoztunk, úgy tűnt egyikőnknek sincs témája. Már a buszon ültünk, amikor újra megszólalt. Addig csak komoran nézett maga elé, mintha gondolkozna valamin.
- Azt még meg sem kérdeztem, hogy vannak e testvéreid- fordul felém.
- Nincsenek, sajna egyke vagyok. De úgy láttam, neked van egy húgod- mondom.
Hirtelen elmosolyodik, majd csillogó szemekkel kibámul az ablakon, mintha csak emlékek jutnának az eszébe.
- Igen, a kis hülye. Nem sokkal fiatalabb nálad, egy igazi angyal. Nagyon szeretem- mondja, majd lehajtja a fejét és kicsit komorabban folytatja- bármitől megvédeném. Csak ő otthon van a szüleimmel, ezért ritkábban látom mint szeretném.
Megfogom az alkarját, majd bíztatóan rámosolygok.
- Nagyon jó bátyja vagy, nem kell aggódnod.
Miután leszálltunk a buszról, még sétáltunk pár percet. Végül megérkeztünk a zsúfolt fagyizó elé.
- Neked melyik a kedvenced?- kérdezem tőle.
- A csokis. Meg a mogyorós. Neked?
- A vaníliás, meg az epres. Remélem lesz-  nézem a táblát, hátha meglátom kiírva. Öt perccel később már a pult előtt bámultuk a kínálatot, akár csak két  kisgyerek.
- Én kérek egy gombóc csokit- mondja Namjoon. A fagyiárus szomorúan felé fordul.
- Sajnálom, csak mentás csoki van.
Namban mintha egy világ tört volna össze. Egy kicsit még meg is kuncogtam. Akár csak egy szomorú maci, hatalmas szemekkel rám nézett.
- Nézze, biztos nincsen csoki?- kérdezem az árust.
- Nincs.
- Akkor legyen mentás csoki- mondja Namjoon lehajtott fejjel.
Negyed óra múlva, már a mólón sétálgattunk. Én boldogan nyaltam az epres fagyimat, eközben Nam a kínok kínját élte meg.
- De miért kérted ki, ha nem szereted?- kérdezem nevetve.
- Nem emlékeztem arra, hogy ez ennyire rossz lenne- mondja fintorogva.
- Elmehetünk máshova is, biztos találunk neked csoki fagyit- mondom kedvesen. Ő csak sóhajt egyet, majd a legközelebbi kukánál kidobja a szétázott tölcsért.
Lesétáltunk egészen a partra, a vízhez. Kora délután van, a nap magasan jár fent az égen. Kevés a turista, valószínűleg a nagy meleg miatt. Ahogy sétálgatunk a kavicsos részen, érzem hogy valaki lefröcsköl vízzel. Nevetve hátrafordulok, majd belerúgok a vízbe, hogy Namjoon cipője tiszta víz legyen. Ő csak mosolyog egyet, majd újra rám spriccel, de úgy hogy az egész felsőm olyan lesz.
- Te szemét!- kiabálom, majd ráugrok a hátára. Ő nevetve elkezd velem futni, végig a parton. Pár perc múlva, fáradtan letesz.
- Idióta! Tiszta víz lettem!- kiabálom, nevetve.
- Nagyon meleg van, nézd már meg is száradtunk- védekezik mosolyogva.
- Igen? Kíváncsi vagyok, ez mennyi idő alatt szárad meg- mondom, majd lökök rajta egy erőset, ő pedig elveszítve egyensúlyát, hátra esik. Én csak nevetve állok előtte, amíg ő próbál kimászni a hideg vízből.
- Jézus, te teljesen beleestél! Pedig csak azt akartam, hogy fenékre pottyanj és vizes legyen a nadrágod hátulja- mondom kuncogva, miközben Namot figyelem.
- Hát.. ez nem pár perc alatt fog megszáradni, de legalább már nincs melegem- mosolyog rám.
Lassan vissza indultunk az egyetemhez. Útközben még beugrottunk a boltba kenőcsért, mert csúnyán megégett az orrom.
- Nagyon aranyos vagy, olyan mintha el lennél pirulva- nevet rajtam Namjoon.
- Csak hiszed. De rettenetesen fáj- mondom szomorúan. Fél órával később megérkeztünk az egyetem kapujához.
- Köszi, hogy ilyen helyekre elviszel, legalább hamarabb megismerem a várost- mondom neki, majd megölelem.
- Persze, az ne zavarjon, hogy ott vagyok és szolgáltatom a társaságot, a lényeg, hogy van kaja- mondja túljátszva a sértődöttségét- De mindegy. Vigyázz magadra, este még írunk- mondja, majd megölel.
- Persze. Szia!- köszöntem el tőle, majd sarkon fordultam, és a buszhoz siettem.

Készen van a negyedik rész. Remélem tetszett. Valamit elnéztem, nem mennek nekem ezek a rövidebb részek😅 Mindegy. Pár nap múlva hozom a következő részt, közben a másikhoz is készül a sztori. Pusz<3