Rick felébredt. Hajnali 4 óra volt. A tanítás csak 8kor kezdődik, így a normális gyerek általában visszaalszik, és el is felejti, hogy ő 4 nullakor valaha is ébren volt. De nem Rick. Ő képtelen 4-5 óránál többet aludni, de neki annyi is elég. Az alatt a 4-5 óra alatt olyan mélyen alszik, hogy se trombitáló hadsereggel, se ágyúval, se semmivel nem lehet felébreszteni. Ez sok esetben jól jön. Hiszen nevelőapjával, Otto Stephanson világhírű régésszel gyakran utazott a nyári szünetben különböző országokba ásatásokra. Voltak Dél-Amerikában az Andokban, Egyiptomban, Kínában, Tanzániában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Izlandon, és még néhány más helyen, mindezt röpke két hónap alatt. Rick élvezte, de jó volt hazajönni New Yorkba. A hátizsákjához nyúlt. A zsákhoz, amit az anyja szerint az igazi apja szánt neki, mielőtt el kellett mennie. Azt soha nem mondta, hova. A zsák különleges volt: akármi belefért, mégsem dagadt ki jobban vagy lett nehezebb, mintha egy hordozható univerzuma lenne. A nyár során sok kincset gyűjtött bele: tollakat, köveket, pénzérméket. Abból egy komplett gyűjteménye volt. Euró, frank, korona, új-zélandi és ausztrál dollár, egyiptomi font és egyéb különleges érmék. Most azonban nincs nyári szünet. Az első napja az új iskolájában, ahol egy osztályban kell tanulnia 25 másik gyerekkel. Sosem szerette a társaságot. Eddig magántanuló volt, de a nevelőapja ragaszkodott hozzá, hogy "rendes" iskolába járjon. Ami nem tetszett neki. Az anyja azonban azt kérte, viselje el, hiszen így van rendes megélhetésük. Muszáj, hogy a hatodik osztályt "rendes" iskolában járja ki. Felvette a fekete farmerját fekete pólóval és cipővel, összeszedte a holmijait az "űrtáskájába" és leballagott a konyhába. Megevett 3 tükörtojást, 2 kolbászt, egy nagy almát, és egy pohár narancslevet. Becsomagolta az ebédjét, és unatkozva leült. Hisz még csak 5 óra volt. A busza sajnos csak negyed nyolckor jön. Az még két óra. Annyi idő alatt meg lehet nézni egy komplett filmet. Rick nem igazán szerette az ilyesmit. A technika nem az ő világa volt. Bár egyszer iskoladíjat kapott informatikából, mert ő tette tönkre a leggyorsabban a számítógépet. De persze nem volt erre túlzottan büszke.
-Szia. Hát te?-hallotta Otto hangját. -Mit keresel itt ilyenkor? A suli csak nyolckor kezdődik. Vagy magánóráid is vannak?-kérdezte mosolyogva.
-Nem-válaszolt kurtán Rick. Nem volt túl bőbeszédű. -Csak nem tudtam aludni.
-Ó, értem. Tessék, olvashatod az úti naplónkat, hogy legyen mivel elütnöd az időt.
-Kösz-Rick elvette a könyvet. Érdekes volt. Elmerült a jegyzetek olvasásában. AZ idő egész hamar elszaladt. Mikor felpillantott már fél hét volt. Megváltás! Már csak 45 perc! Közben az anyja, Joanne Grinson is felébredt. Kávét főzött, és pirítóst készített. Megkente vajjal és evett. Otto már elment a régészklubjába. A busz végre megérkezett.
-Szia, anya!
-Legyen szép első napod!-de a fiú már nem volt sehol.
A buszon hatalmas tömeg utazott. Rick gyűlölte a tömeget. Zavarta az emberek közelsége, hogy mindenki látja, mit csinál. Ha kiment az utcára, úgy érezte, egy hatalmas kamera előtt áll, és az egész világ őt nézi. De ez a nyáron kicsit enyhült. Hála Ottonak. Viszont, ha nincs Otto, nem kellene a többi diákkal együtt tanulnia. A diákok a suli lépcsőjén ültek és beszélgettek. Egy néger srác gitáron játszott és spanyolul énekelt egy kisebb csoportnak. A csajok csacsogtak, nevetgéltek, meg más minden csajos dolgot csináltak. Rick leült a lépcsőre. Egyszer csak egy kék zakót, farmert, és edzőcipőt viselő fiú ült le mellé. A haja fekete, a szeme tengerzöld.
-Szia. A nevem Terence Gray.
-Aha. Rick vagyok. Rick Grinson.
Terence olyan képet vágott, mint akibe villám csapott.
-Te-te-te vagy Rick Grinson? Otto Stephans nevelt fia? Komoly?
-Aha,az.
-Hé, valami rosszat mondtam?
-Nem, de én nem akartam ide jönni. Eddig magántanuló voltam. De Otto nem akarja, hogy magányos legyek.
-Értem. Én ide járok elsős korom óta. Itt lakom a környéken. Lehetünk haverok, ha akarod.
-Az jó lenne-csillant fel Rick szeme. Még senki nem mondta ezt neki. Terence rendes srácnak tűnt. -Talán lóghatnánk kicsit. És ja.
-Neked még nem voltak barátaid, mi?
-A-a. Senki nem kedvel igazán. A lányoktól egyenesen irtózom. Mindig nevetnek, meg minden.
-Nekem van egy lány barátom. Szigorúan lány barát, és nem barátnő.
-Ó, értem-vigyorgott Rick életében talán először.
-Nem, nem a barátnőm!-tiltakozott Terence.
-Tessék?-hallatszott egy hang. Egy lány állt előttünk, komoran Terence-re nézett.
-Ó, hát ööö...szi-szia Annabelle- Terence elvörösödött a lány láttán. Szőke haja a homlokától kezdve be volt fonva .Világos zöld szeme kíváncsian méregette. Rózsaszín-sárga kockás inget és kék farmert visel fehér tornacipővel. Hátán ezüst színű hátizsák, kezében vastag könyv, nyakában bagolyfejes nyaklánc.
-Mit is mondtál?-kérdezte.
-Én..én csak..
-Csak be akart mutatni engem neked-mentette meg a helyzetet Rick.- Rick vagyok. Terence új barátja.
-Aha. Annabelle vagyok. Terence barátnője.
Rick elvigyorodott.
-Nem, Rick, úgy nem a barátnőm! Csupán annyira, mint te! Csak éppen ő lány.
-Nyugi, haver. Teljesen oké a csaj. Nem foglak zrikálni.
-Akkor jó.
És ezzel szent lett a béke. Legalább is hármuk közt
YOU ARE READING
Pegazus Tábor-Az Igazság Jele
Fantasy"Öt megy a sötétség országába, De csak négy érthet oda az Éj Kapujába. Odalent meglelik az elveszett Jelet, És visszaadják azt az istennőnek. Nehéz küldetésük végül sikerrel jár, De ezért egyikük lesz az ár." Az...
