Pegazus Tábor-Az Igazság Jele

II. fejezet (Annabelle)

Annabelle látványos fejlődést vett észre Rick viselkedését illetően. Bár nem volt soha egy nagy észlány, ezt még ő sem tudta figyelmen kívül hagyni. Rick sokkal kevésbé volt visszahúzódó, amióta Terence-szel haverok lettek. Többet beszélt, és úgy tűnt, kezdi megszokni, hogy "normális" iskolába kell járnia. De arra, amit az egyik udvari szünetben provokált, soha nem számított volna.

Körülbelül október 18-a lehetett. Az osztály egy nehéz irodalom feleltetésen volt túl, így nem csoda, ha dobálózva, marhulva vonultak ki a negyedik óra utáni udvari szünetre. A többség hál' istennek 3-as/4-es jeggyel megúszta, de született pár 2-es és persze egy rakás elégtelen is. Annnabelle szerencsére 4-esre felelt, ami valamicskét javított jegyein az ötödikben elért 3-as átlagához képest. Mondjuk annál a tanárnál a 4,5 volt a maximum elérhető jegy.

Az udvari szünet "idilli békéjét" természetesen egy szörny zavarta meg. Annabelle dolgát csupán az nehezítette meg, hogy Terence az iskolai röplabdacsapattal volt el Washingtonban. Az őszi középdöntő napja volt. Az iskolai csapat nagyon esélyes volt, hogy bejut. De míg ők az iskola becsületét védték a pályán, a többieknek továbbra is tanulni kellett. Tehát Annabelle-nek egyedül kellett biztonságba vinnie egy rakás "iszonyat intelligens" diákot, és elintéznie a szörnyet. A lényt eleinte, mikor beugrott a kerítésen át az udvarba, könnyen össze lehetett téveszteni egy állatkertből szökött páviánnal. De mikor a mellét verve, ordítva felágaskodott, és brutális növekedésen ment keresztül, már semmi kétség sem fért hozzá, hogy egy szörnnyel van dolga.

Rondasági versenyen nívódíjat érdemelt volna. Oroszlánméretű volt, pávián arccal, sörénnyel, piranha fogsorral, fekete karmokkal, izmos, tüskés hüllőfarokkal, 6 méter fesztávú denevérszárnyakkal, és ha ez még nem lenne elég, tüzet okádott, savat köpdösött, és sörényéből itt-ott pitonok bújtak ki. A farkával mérges tüskéket lőtt ki, a karmolása sem volt kimondottan egészséges. A piranha fogsora közé kerülni? Öngyilkos ötletnek kiváló. Annabelle törte a fejét. Mi a gyenge pontja egy páviánfantomnak? Bingó! A víz! De persze ahhoz Terence kellene, hisz ő Lucor isten fia, aki ugyebár a tengerek és viharok istene. A locsolócső viszont számára is elérhető. Mekkorát bizonyíthatna a tábornak, ha egyedül leszedne egy ilyet! Akkor nézett csak körül. A halandók fejvesztve rohangáltak. Ők nyilván csak egy páviánt láttak, de persze nekik már ez is furcsa.

-Vidd a többieket biztos helyre, én elintézem őt!-szólt a háta mögül Rick.

-Te? Te is látod, hogy ez egy...

-Igen, én is látom, de remélem, már nem sokáig- Rick egy bicskaszerűen kinyíló kocsikulcsot vett ki a zsebéből.

-Te tudsz vezetni?

-Dehogy! Ezt nézd!- a fiú megnyomta rajta a kinyitó gombot. A kulcs kinyílt, de egyből át is változott egy 120 cm-s ezüst markolatú, fekete acélpengéjű karddá.

-Ezt meg hogy a...

-Anyám szerint apám hagyta nekem, mielőtt elment. Nem halt meg, csak el kellett mennie. Ezzel van esélyem ellene. Vagy neked is van fegyvered? Amúgy meg nem te vagy a hetes?

Értem- Annabelle már kezdte sejteni, hogy nem hiába jöttek ebbe a suliba félvér-keresésre. A fiú aurája nem olyan volt, mint a többi diáké. Olyan más volt, mint ők. Olyan...olyan félvéres. Annabelle kiskorában vesztette el az apját, konkrétan a Pegazus Táborban nőtt fel. Az volt az otthona, fogalma sem volt, milyen lehet, ha rendes halandóként élne. Erre most talál egy félvért, akinek meg a táborról nem volt semmi fogalma. Az anyja Kro, az igazság, és a becsület istennője, és nem mellesleg a varázslásé is. Meg kell hogy oldja ezt a problémát. A varázslat soha sem hagyta még cserben.