-Viszlát, Annie! Hamarosan visszajövök hozzád, édesem! - köszönt el Cedric.
-Apa, ne menj el! - sírt az alig két éves kislány.
-Muszáj, drágám. Te is tudod, hogy apának fontos dolga akad. De megígérem, hogy visszajövök! Nem lesz semmi baj! Nézd, ez a medál édesanyától van, ez majd megvéd!
De aztán Cedric Cooper sosem került elő. Legalább is élve nem.
******************************************************
Annabelle felébredt a rémálomból. Sok látta már ezeket a jeleneteket, és nagyon élénken emlékezett is az eseményekre. Az apja meg akarta találni a Suttogó Kövek Völgyét, ami egy igen híres hely a zulurik körében. A völgy az Alvilágban található, valaha a Bölcsesség Folyója folyt le oda, de Koner haragudott rá, mert mindenről tudott, mindent kifecsegett. Dühében elpárologtatta a folyót, a cseppjei kövekké szilárdultak, magukban egy-egy kis darabot rejtve az ősi folyó emlékéből. Csak a tiszta szívű emberek képesek szétnyitni a követ, és hozzáférni a belsejében rejlő csepphez. Ha azt megisszák, képesek lesznek a kövek által suttogott próféciák közvetítésére, ám Annabelle édesapja előtt az ősidőkig visszamenőleg szinte senkinek sem sikerült ez. Cedric szentül hitt abban, hogy sikerrel jár. Ám hiába volt nemes a szíve és tiszta a lelke, a teste képtelen volt befogadni a vízcsepp felfoghatatlanul hatalmas varázserejét. A halála előtt elmondott egy próféciát, történetesen a az Igazság Jeléét.
Az, hogy a medál meg fogja védeni, viszont igaz volt. Az anyja szent állatát ábrázoló nyakék valóban elég sokszor segített már rajta.
Néha úgy érezte, a skorpió segít neki döntéseket hozni, kikerülni a veszélyhelyzetből.
Kro ágya felől mocorgás hallatszott.
-Szentséges hindu tehén! Az nem lehet, hogy máris felébredt- dünnyögte.
-Éhes vagyok! - kiabált az istennő.- Mandarint akarok! Cheddar sajtot, fahéjas csigát, és főtt tojást! És zöldséges parízert uborkával! Meg málna is keeell!!
- Ó kenyér! - sóhajtott Annabelle.- Megyek és hozok ennivalót, anya!
-Kocsonya nélkül vissza se gyere! - kiáltott még utána.
-Istenek az égben! Irgalmazzatok!- nyögte kínjában, és az étkező felé vette az irányt, ami egy hatalmas, fedett filagória volt, sok asztallal, és paddal.
Egyik sarkában egy fehérre meszelt kemence, és egy szintén ilyen színű kút foglalt helyet. Mágikus erejük abban rejtett, hogy a kemence olyan ételt varázsolt eléd, amilyet csak akartál, a kútból pedig bármilyen italt merhettél.
Fura mód a kemencében tűz égetett, de az ennivaló sosem égett meg. Volt olyan is, hogy a lángok közül gyümölcsleves került elő, ami csak hidegen finom.
Egy tálcára pakolt néhány ételt Kro számára. Abban biztos volt, hogyha a kívánságlista összes elemét teljesíti, abból hányás lesz, ezért olyan párosítást próbált kitalálni, hogy azt az istennő gyomra is kibírja, és ne is kezdjen hisztérikus sipákolásba.
A mandarin- fahéjas csiga- málna kombót nem ítélte olyan vészesnek, így amellett döntött. Testvéreinek egy doboz kókuszos muffint és egy kancsó karamellás tejet kért. Önmagát egy pohár kakaóval és 3 fánkkal jutalmazta, amiért még mindig van türelme az agyilag teljesen zokni anyjához.
A sátorba visszatérve a testvérei fogadták, akik Kro-t kísérelték meg lekötni, ami koránt sem volt olyan egyszerű. A zakkantsága mellé úgy tűnt, enyhe hiperaktivitás is dukált. Annabelle nagyon remélte, hogy Terence-ék hamar visszaérnek. Ez már a küldetésük második napjának reggele volt.
YOU ARE READING
Pegazus Tábor-Az Igazság Jele
Fantasy"Öt megy a sötétség országába, De csak négy érthet oda az Éj Kapujába. Odalent meglelik az elveszett Jelet, És visszaadják azt az istennőnek. Nehéz küldetésük végül sikerrel jár, De ezért egyikük lesz az ár." Az...
