VII. fejezet (Morgan)

34 9 0
                                    

( igen, a Subway Surfers egyik karakteréről mintáztam, nem teljesen így néz ki, de kb ilyen. Apropó, ha valakinek van kedve, lerajzolhatja őt vagy bármelyik másik karaktert :D . )

Morgan-nek általában szar napja van. Az a napja viszont különösen szarra sikeredett. Jakob, az őrült vezetőjük a szokásosnál jóval több feladatot sózott a nyakába, de kénytelen volt elvégezni, hiszem a családja élete múlt. Vagyis...Család? Családnak számít Ő egyáltalán? Neki igen. Morgan Jakob rabszolgája volt az Ő érdekében. Ebből is látszik, hogy Nagy J egy rohadék zsarnok. De ki is az az Ő? Morgan legkedvesebb barátja, aki hozzá hasonlóan szörnyeteg volt. Egy kék bőrű, denevér szárnyú, kopasz, emberszerű lény, vámpírfogakkal, és békalábakkal. Ocsmányabb már nehezen lehetne. Morgan sem volt sokkal szebb, a zöld bőrével, az arcán lévő hét szemével, és a mérges nyálkájával. Mondjuk a szépség is relatív. De Lewis ráadásul vak is volt. És emiatt tudta Nagy J a markában tartani. Lewis fajtájának többi tagja lát, de ő nem, pont Jakob vakította meg, és vidáman zsarolhatta vele Morgan-t, mert a szörnylány számára barátja épségénél nincs fontosabb. Egy szó nélkül teljesít mindent, amit mondanak neki.

Éppen a padlót vakarta a szörnyek mocskos lába után, mert Nagy J nagyon kényes erre, amikor "csomag" érkezett, ami újabb félisten zsákmányt takart. Öten voltak, páviánfejek hozták őket, zsákkal a fejükön. Az alagsorba zárták őket, fallal elválasztott fémcellákba. Az egyikük elég vacakul nézett ki.

-MORGAN!- visított Valeria, a hétszemű, kövér konyhafőnöknő.- HOL KUJTOROGSZ MÁR?!

-Jövök már, asszonyom!- Morgan felpattant, és rohant a konyhába, az elsődleges "munkahelyére".

-GYERE TE VILÁG LUSTÁJA!- üvöltött.- Új zsákmány érkezett! Főzz nekik valami finomat, a szokásos recepttel, tudod! De minél előbb be kell krepálniuk, mert Nagy J már holnap vacsorát akar belőlük! A sereg éhezik!

- Igenis asszonyom, azonnal!- Morgan gyűlölte a szokásos receptet. Az volt a lényege, hogy a rabok ételébe a saját bőréről begyűjtött nyálkát keveri, ami számukra halálos méreg. Úgy gondolta, az első adagot még nem mérgezi meg, hátha sikerül velük összebarátkoznia, és valahogy megszöktetnie őket. Hallott ő is arról, hogy Jakob ellopta az Igaz Mérleget, és elrejtette valahol az Alvilágban. Talán ezek a félistenek pont azért indultak, hogy megmentsék a világot. És ha Morgan-en múlik, akkor ez a világ meg is lesz mentve. Mert, bármennyire is furcsa, ő szörny létére mégis csak az isteneket támogatta.

Sajtos- marhahúsos- salátás hamburgereket dobott össze, és öt, viszonylag tiszta csészébe kávét töltött. Egy zsúrkocsira pakolta az ennivalót, majd bement az alagsorba a főnöknőtől kapott kulccsal. Egyesével kinyitotta a cellákat, és beadta a kaját, majd leült, és a saját ételének is nekilátott. Többnyire romlottak voltak, de Morgan csak így tudta megenni, mert frissen nincsenek benne az érzékeny emésztését segítő baktériumok.

-Amúgy Morgan vagyok- mondta, és egy kanál bűzlő tejfölt tett a szájába.

-Miért mutatkozol be?- kérdezte egyikük, akinek sötétbarna haja, és zöld szeme volt.- Nem ellenség vagy? Mert ha igen, tök mindegy hogy hívnak, úgyis fel fogtok falni minket holnap- mondta. A hangja reményvesztetten csengett.

-Én nem velük vagyok, engem kényszerítenek. Segíteni akarok- mondta barátságosan.

-Meg akarsz minket szöktetni?- kérdezte egy harcias kinézetű, fekete hajú lány.

-Nem fog a világ sorsa az én lelkemen száradni. Azt már nem.

-Van lelked?- vonta fel a szemöldökét a sötét bőrű fiú.

Pegazus Tábor-Az Igazság JeleDonde viven las historias. Descúbrelo ahora