Pegazus Tábor-Az Igazság Jele

III. fejezet (Terence)

Terence élvezte a varázsital-tűzijátékot. Annabelle felejtőfőzetes üvegeket lőtt a magasba, majd mágiával szétrobbantotta. Egész ügyesen csinálta. Számára kifejezetten szimpatikus volt a lány. A lé ráhullott mindenkire az iskolában, így senki sem emlékezett rájuk. Egy óra múlva az utolsó üvegcse is szétrobbant.

-Ez volt az utolsó-sóhajtott Annabelle.- Minden hozzánk köthető emlékük kitörlődött, vagy módosult. Így például mi sosem jártunk ide, és Terence sosem játszott a röplabdacsapatban. Értitek?- magyarázta türelmesen.

-Kapiskálom- mondta Rick.- Azért mégis csak hasznos dolog ez a mágia!

-Még szép, hogy az!-bólintott Annabelle elismerően. Terence-nek nem volt hozzá sok tehetsége, de a biztonság kedvéért neki is volt botja, meg valami fogalma a mágiáról.

-Akkor indulunk?- kérdezte Rick. -Ja, és egyébként hová is megyünk?

-Floridába!-felet Terence.- Az Everglades Nemzeti Parkba. Ott van a bejárat.

-Minek a bejárata?

-A Táboré, Rick. A Pegazus Táboré. Ami mostantól az új otthonod lesz!

-Igen, de előbb feltétlenül beugrunk hozzátok közölni a tényeket anyukáddal-okoskodott Annabelle.

-Hm, ő tudhat róla?

-Tud róla, mert szoktam beszélni rólad vele és Annabelle-el. De ne aggódj, meg fogja érteni- Terence néhányszor már beszélt Rick édesanyjával, és mondta is neki nem egyszer, hogy gyanakszanak.

-Te beszélsz vele rólam?-kérdezte Rick meglepve.

-Igen, tudnia kellett, hogy egyszer talán eljön a nap, amikor... Amikor el kell engednie téged. És az ma van.

-Ha a táborba költözöm, soha többé nem láthatom őt?- Rick úgy tűnt, jobban fél ettől a gondolattól, mint attól, hogy életében még rengeteg szörnyet le kell győznie.

-Nem lehet tudni-Terence próbált megnyugtatóan viselkedni.-Valószínűleg látod még.

A látogatás Joanne Grinson lakásán gyorsan megvolt. Rick egy bőröndben tartotta amúgy is az összes holmiját az Ottoval tett utazások miatt, tehát kb öt perc alatt indulásra készen álltak.

-Gyertek, bogaraim! Harapjatok valamit!-Grinson néni egy tál áfonyalekváros és nutellás gofrit hozott, egy rekesz üvegpalackos kólát, kék-zöld foltos tésztájú csokis muffinokat, és sajtos-sonkás melegszendvicseket.

-Nagyon köszönjük a kedvességét-szólt Annabelle.-Sajnos hamarosan indulnunk kellene.

-Tudom, kedveském. De erőre lesz szükségetek. Nagy út áll előttetek.

-Ezekkel egy perc az egész-vett elő Annabelle néhány rubinra emlékeztető követ a barna bőrtáskájából. A lány aznap szűk, fehér farmert, fekete, ezüstcsatos övet, és kék, fodros blúzt viselt. Szőke haja, mint mindig, most is homloknál kezdődő, szigorú copfba volt fonva. Vállán ott lógott titkos, varázsszeres tatyója, amiben mindig minden volt.

-Ezek mire valók?- kérdezte Rick a kezében forgatva egy követ.

-Teleportkő. Teleportálásra való, de nagyon ritka, így csak a legvégső esetben engedett meg a használatuk.

-Akkor ez most végső eset?

-Igen, de ne vágj közbe, légy szíves. Szóval a kő méretétől függ, hogy mekkora távolságra tudsz vele teleportálni. Ezek pont megfelelőek ahhoz, hogy Floridába jussunk.