Pegazus Tábor-Az Igazság Jele

VIII. fejezet (Rick)

Rick hátán borzongás futott végig. Olyan szinten kirázta a hideg, hogy beleremegett. Azonban fogalma sem volt, honnan ered ez a földön túli, különös, hidegség.

-Fázol? - kérdezte Terence.

-Nem is tudom... Ti nem érzitek? Nagyon hideg lett- Rick a pulóverét gyűrögetve fészkelődött a csónakban.

-A halál hideg szelét érzed- mondta Lewis váratlanul.- Gath gyermekei megérzik a halált.

-Igen. Látok valakit, aki...

-Morgan- fejezete be a mondatot a vak szörnyfiú. - Az életét áldozta a szabadságunkért cserébe- a mentőcsónakra döbbent csend telepedett.

-Öljetek meg- bökte ki Lewis.

- Mi van? - kérdezte az eddig szótlan Lucy.

-Jól hallottad, Nox lánya. Öljetek meg- ismételte Lewis kicsivel eréjesebben.

-De miért?- kérdezte Terence.

-Miért, miért. Mert Fluimucil - itt a fiú pöttyet elmosolyodott.- Viccet félre téve. Meg akarok halni. Morgan volt az utolsó támaszom, nélküle csak vakon tengődnék a világban. Nélküle nincs értelme élni. Én vele akarok lenni. Nektek úgyis csak akadék lennék. És ha meghalok, Basibal talán a látásomat is visszaadja.

-Ki az a Basibal?- akarta kérdezni Rick, de Lucy gyorsabb volt. A fiú szájára tette a mutató ujját.

-Nehogy.... Ne merd megkérdezni, hogy ki az. Basibal a holtak folyójának, a Neutnak az őre. A jó életű holtaknak pedig általában segíteni is szokott. Aki például fogyatékossággal élt életében, az meggyógyul a halála után. Lewis azt reméli, visszakapja a látását. És hogy újra láthatja Morgant- magyarázta türelmesen.

-Hm.... De a szörnyeknek nincs lelkük, vagy de?

-A szörnyek velünk ellentétben választhatnak, hogy erőt gyűjtenek a visszatéréshez, vagy kérik inkább a végső ítéletet, ha már eleget éltek. Viszont a végső döntés után már nem térhetnek vissza a földre, otthonuk örökre a kijelölt helyük lesz. De mi sajnos csak egyszer élünk. Az istenek meg ugyebár halhatatlanok, ennélfogva nem ölhetjük meg őket, maximum hatalmas energia felhasználásával egy néhány évszázad erejéig visszavonulásra kényszeríthejük őket. Csak meggyengíthetőek, fájdalmat sem nagyon éreznek. Viszont van az az eset, amikor...

Most Rick emelte fel a kezét, csendre intve a lányt. - Eleget hallottam. Legyünk takarékosak. Hagyjunk dumálni valót a küldetés végéig.

-Paraszt! - fonta karba a kezét a sértődött Lucy. - De ne félj, tudok annyit beszélni, hogy ha most elkezdeném, a temetésed napján sem végzek vele. Tekintve, hogy a félistenek nem élnek tovább, mint 16-20 év. Tovább nem szokták bírni.

-Jaj, Lucor szerelmére! Csak öljetek már meg!- szól közbe Lewis.

Rick a kezébe nyomta a bicskakulcsát- Nesze. Öld meg vele magad, ha annyira akarod.

Lewis nem kérdezett semmit, csak a nyakához emelte a kulcsot és megnyomta a kinyitó gombot. A kard átszúrta a torkát. Krákogva arany homokká változott. A kard koppanva esett vissza a csónakba.

-Mínusz egy potyautas- mondta Roxy közömbösen.

-Hát igen- szólalt meg végül Terence. - Na menjünk tovább, mert Jakob a nyomunkban van - Rick-et és Jay-t az evezőkhöz rendelte, ő maga pedig a kormányhoz ült, hátra.

Mikor a Nap kezdett alászállni, Terence önműködő módba állította a hajót, az utasok pedig megették Mrs Grinson maradék csomagolt kajáját. Rick elvállalta az őrséget, mivel neki kevesebb alvás is elegendő, Lucy szavaival élve "Az egészségesnél kevesebb időtartamú Rem alvás estén sem provokál az ébredést követően alváshiányra utaló tüneteket". Kész őrület az a csaj. De jó értelemben.