Pegazus Tábor-Az Igazság Jele

X. fejezet (Lucy)

-Kellett nekem kinyitni azt a könyvet- gondolta magában Lucy.- Ez így nagyon nem lesz jó. A többiek várakozó tekintetére csak válaszolni kéne valamit. Mozdulj már meg!- biztatta saját magát.

-Hogy-hogy nem úgy értette?- kérdezte Roxy aggódva. Mióta eljöttek a küldetésre, még a szokásosnál is ridegebb, nyomottabb hangulatú lett, mintha tudna valami szörnyű titkot, csak félne elmondani...

Lucy felsóhajtott.-Mi ugye hét napos időszakokra osztjuk a hónapokat, ezek a hetek, stimmel?

Egyhangú bólogatás volt a válasz.

-Naben pedig zuluri isten. Ez is stimmel?

Újabb bólogatás.

-A zulurik naptára kicsit eltért a miénktől. Ők 13 darab 28 napos hónapot számoltak, az utolsó hónap pedig 29, négy évente 30 napos volt. És így is kijön a 365- illetve 366 nap. Tizenhárom szorozva huszonnyolccal az pontosan háromszázhatvannégy. Háromszázhatvannégy meg egy az háromszázhatvanöt. Négy évente pedig a plusz nappal együtt háromszázhatvanhat.

-Jó jó értjük, térj a lényegre!- sürgette Rick.

- Ne siettess, mert orrba leszel vágva!- szólt vissza a lány félig dühösen, félig önmagán vihogva. Ez a kettő nem túl ijesztő kombináció.

-Négyszer hét az ugye huszonnyolc. De ez fordítva is igaz. Hétszer négy is ugyanannyi. Őseink hét darab négy napos időszakra osztották fel hónapokat. Naben zuluri isten, tehát az egy hetet négy naposnak értelmezi.

-Ohh...-szólt Jay döbbenten.

- Leesett neki- gondolta Lucy.

-Na és akkor mi van? Mi érthetjük hét napnak, nem?- kérdezte Rick.

-Haver, Naben szavának semmibe vétele felér egy ingyen gyíkká változtatással- tette a kezét a fiú vállára Terence.

-És ez még nem minden!- vette át a szót újra Lucy. Gyűlölte ha félbeszakítják.- A könyv szerint ha a mérleg négy napnál tovább marad kibillentve az egyensúlyából, Konernek megnő az esélye a visszatérésre. Minél tovább marad úgy, a káosz istene annál hamarabb térhet vissza, leigázva a saját gyermekei által felépített világot. Tudjátok, ő nem valami családbarát alkat. A világ kezdetekor az egész egy nagy kavargó semmi volt. Aztán egyszer csak akkora semmivé nőtte ki magát, hogy kettévált. Jóra és rosszra. Koner a rossz, a káosz, a pusztítás,  Theimisz pedig a jó, a harmónia, a teremtés. Az emberek jádekőből, smaragdból, malachitból (ejtsd: malahit és nem malac hit 😂 a szerk.) és más zöld ásványokból készült ékszereket viseltek Koner ártó szellemei ellen, a jellegzetes színnel mintegy jelképezve az életet, és Theimiszt. Theimisz papjainak is zöld a színük.

-Papjai? Más isteneknek is voltak?- érdeklődött Rick. (ki nem találtátok volna XD)

Lucy frusztráltan felmordult. - Istenek ott fent! Mit vétettem én?-rimánkodott, tekintetét az égre emelve.

-De azért elmondod?- nézett rá a srác kérdőn.

-Nox lányaként kötelességem a tudás terjesztése a tudatlanok  körében...Szóval igen.

-Tehát?- körzött Rick a kézfejével, imitálva a folytatást.

-A tehetősebb családok néha templomi nevelésre bízták gyermekeiket, többnyire a család védőistenének szentélyét választották. Az ott élő papok feladata az adott isten imádása, áldozatok rendszeres bemutatása volt, az ott nevelésre bízott gyermekekből is papot faragtak. Megtanulhatott írni-olvasni, tanulhatott különböző hangszereken játszani, megismerkedhetett a tudományokkal, csillagászattal, művészettel. Ha elég ügyes volt, évek múlva akár főpap is lehetett belőle. A papoknak lehetett családjuk, bár többnyire inkább a templomban élték az életüket. Egy gazdag, okos, tehetséges pap feleségének lenni igazi kiváltság volt.