A másik herceg

Namerhi Lilian

A görcsönydobókai királyi kastély egyedülálló homlokzattal büszkélkedhetett. Az ókori templomokat idéző timpanonon díszelgő részletes faragás klasszikus párbajjelenetet ábrázolt. A szembenálló lovagok arcát ugyan eltakarta a rácsos sisak, de a szemükből sugárzó valódi érzelmek minden kívülállóra borzongató hatással voltak. A jobb oldali lovas tekintete hideg kegyetlenséget sugallt. Lewis ereiben egy pillanatra megfagyott a vér. Mintha Adrian von Seföld nézett volna le rá a hatalmas kőháromszögről. De vajon ki állhatott vele szemben? Kinek kellett megmérkőznie a megátalkodott mérges kígyóval? A másik alak a halálába rohant, de így is küzdeni akart. Félelemmel vegyes elhatározással meredt az elferdült korlát mögött ácsorgó, könnyező kedvesére. A fátyolos hölgy is ismerte az erőviszonyokat, a bátor lovagját siratta. Minden bizonnyal utoljára néztek egymás szemébe. A jelenet kísérteties szépséget árasztott, igazi mestermunka volt.

A herceg még akkor sem szakította el a megbabonázott pillantását a lenyűgöző domborműről, amikor a lovaglónadrágot viselő Rosa az épület kapuján kirontva egyenesen a karjai közé repült.

– Hiányoztál – suttogta a lány Lewis nyakába, a sírás szélén állva.

– Ennyire szörnyű volt Sevennel? – kérdezett vissza a herceg enyhén sokkos állapotban. Őt nem szokták csak úgy örömükben lerohanni az emberek. A lány végül hátrébb lépett, és komolyan felelt.

– Laurel úrfi remek beszélgetőpartner, de ő nem te vagy. Ő nem a legjobb barátom.

– Ó – Lewis nem igazán tudta, mit felelhetne erre. Végül a lehető legrosszabb kérdés csúszott ki a száján: – Mindig ilyen érzelgős voltál?

– Mindig ilyen érzéketlen voltál? – Rosa arckifejezése haragot tükrözött, de a szemei játékosan csillogtak.

– Biztosan Kornelról ragadt rám.

– Csak Kornel? Nem őfelsége vagy őkegyetlensége? – tudakolta a lány csipkelődve. – A végén még azt hiszem, megkedvelted. – A herceg mélyen hallgatott, mire Rosa vörösesbarna szemei tágra nyíltak a döbbenettől. – Te jó ég! Tényleg megkedvelted. A keményfejű Lewis von Seföld megkedvelte Namerhi Kornelt. Nem hittem volna, hogy én ezt megélem.

– Csak rájöttem, hogy tévedtem vele kapcsolatban. Nincs ebben semmi különös.

A lány arcán – bár ez fizikai képtelenségnek tűnt – még mélyebb meglepetés körvonalazódott.

– Ki vagy te, és hova tetted azt a Lewist, aki hónapokig ragaszkodott hozzá, hogy hétszer nyolc az ötvennégy, mert nem akarta elismerni, hogy hibázott?

A herceget Kornel megjelenése mentette meg a válaszadástól.

– Nem akarom megzavarni a viszontlátás örömét, de tartozom neked egy vívóleckével, hercegem. A hátsó udvar szabad, most terelték be a pulykákat...

– Persze, menjünk! – vágta rá Lewis azonnal. A vak is láthatta, hogy menekülni próbált a barátnője vizslató tekintetétől.