A másik herceg

Thorin Blackthorn

Az ünnepi előkészületek miatt a palotában minden a feje tetejére állt. A mosodát átmenetileg egy hátsó épületszárnyba költöztették át, a helyén összecsukható asztalok sorakoztak, rajtuk a díszítéshez használt kellékekkel és a nemrég még pogácsával megpakolt üres tálcákkal. Volt még ott egy óriási, piros-kék lobogó is, melynek foszladozó szegélyeit hat kétségbeesett varrónő próbálta minél gyorsabban ráncba szedni. A kapuk előtt húzódó főtérről kalapácsok és szögek csörömpölése hallatszott: a tengerentúli ácsok az utolsó simításokat végezték a tekintélyes méretű emelvényen, a néhány óra múlva esedékes nemzeti díszműsor helyszínén. Mr. John a székeket pakoló inasokat felügyelte, míg Lord Isaac fel-alá szaladgált a délkeleti bástya mögött tétlenkedő kamarazenekar és az egyik árkádos folyosón rendetlenkedő templomi gyerekkórus között. Az utóbbi csoport mellett elhaladva kétségbeesésében odavette nekik, hogy „Fogjátok be a szátokat, és énekeljetek!", mire a gyerekek hangos viháncolásba kezdtek, az éppen akkor érkező Seven pedig fölényesen közölte a mellette sétáló Rosával, hogy „Látod, ő is ismeri a mystiai mondásokat".

Ekkor az egyik vaskos iratköteget hurcoló szervező felfigyelt a király érkezésére. A hír futótűzként terjedt el az utolsó simításokat végző szolgálók és az őket felügyelő tisztviselők között, és hamarosan lelkes uraságok valóságos sora rohamozta meg az uralkodót.

– Felség, óriási megkönnyebbülés, hogy időben megérkezett!

– Választott már terítéket a vacsorához?

– Mikor szállítják ki a díszvendégeknek szánt székeket?

– Hány őrt rendel ki a térre?

– Egyetértek, Sir Parker – fordult az első úrhoz Kornel, majd lendületes, de effektív hadarásba kezdett –, valóban nagy szerencse, hogy nem késtem. Lord Mael, a teríték színét illetően bízom az ítélőképességében, nem áll módomban egyesével végignézni minden lehetőséget. Az ünnepséggel kapcsolatos kérdéseiket pedig a ceremóniamesternek tegyék fel, kérem! Mr. Gordon, intézkedjen, hogy nyissák meg a teret körülvevő kordont! A hintók alig tudták átverekedni magukat a falaknál gyülekező tömegen. Már most kezdjenek el helyezkedni, mert nem szeretném, ha a műsor közben mozgolódnának. Mikorra ütemezték be a pontos kezdést?

– Egy óra múlva, felség – felelte egy fejedelmi tartású, tejfölszőke férfi, aki valószínűleg Lord Mael lehetett.

– Akkor hamarosan önök is elfoglalhatják a helyüket. Rögvest csatlakozunk önökhöz, amint megtaláljuk Corvin szabómestert, aki reményeim szerint a rendelkezésünkre bocsát néhány kevésbé gyűrött díszruhát.

Lewis figyelmét nem kerülte el a szokatlan többes szám használata. Most először fordult elő, hogy egy hivatalos beszélgetésben őt is emberszámba vették, és Kornel nem csupán a maga, hanem mindkettőjük nevében nyilatkozott. Mi, azaz ők ketten. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a hercegnek kedvére volt a rövid szócska hangzása.

A ceremónia utolsó műsorszámáig minden tökéletes rendben haladt, habár a templomi kórus előadása kissé hamiskás volt, a történelmi visszatekintés pedig meglehetősen színtelen és vontatott. A nemzeti himnusz közben azonban elszabadult a pokol.