8. Fura vagy!

277 15 3
                                    

Valószínűleg még sokáig álltam a nagy épület előtt. Lassan összeszedtem magam, s beléptem az ajtón.
- Okami!!!(Mina adta nekem ezt a becenevet, mostanra nagyjából mindenki így hív az osztályból.)- jött oda hozzám  Tsuyu, és Uraraka.
- Nem is tudtam, hogy ma fogsz beköltözni .Kero.-  Tsuyu annyira aranyos amikor ezt mondja :)
- Én sem!- helyeselt Uraraka.
- Úgy látszik, elfelejtettem mondani.-vakartam meg a nyakam, egy kissé zavart mosoly kíséretében.
- Mik vannak a dobozokban?- érdeklődött Uraraka.
- Könyvek.
- Nekünk nem volt ilyen sok tankönyvünk.- mondta Tsuyu.
- Ezek nem tankönyvek. Van köztük néhány , de a legtöbbet szabadidőmben akarom majd elolvasni.
- És ilyen sokat akarsz elolvasni?- Kérdezte tágra nyílt szemmel Uraraka.
- Igazából elég nagy könyvmoly vagyok, így ...ja.
- Mi a kedvenc műfajod?
- Horror .- ezt kimondva, a 2 lány torkaszakadtából elkezdett nevetni.- De most miért?:(
- Ez jó vicc volt Okami.De komolyan,mi a kedvenced?- kérdezte könnyeit törölgetve Tsuyu.
- Komolyan ez. Mi annyira vicces ebben?- kérdeztem vörös fejjel.
- Tudod nem néztem volna ki belőled.Téged inkább mondanálak aranyosnak, így nem gondoltam volna, hogy ilyeneket olvasol.- mondta kissé csodálkozva Uraraka, mire Tsuyu helyeslően elkezdett bólogatni.
-Egyébként mentek valahova ?- kérdeztem.
- Jaj! Tényleg.- csapott a homlokára Uraraka- be kell mennünk az iskolába Aizawa- senseihez.
- És késésben vagyunk, így sajnos itt kell hagynunk.-mondta Tsuyu majd kirohantak az ajtón, s az iskola felé kezdtek el futni.- Én most mit csináljak? Nem tudom merre van a szobám. Körülnéztem a helységben, de nem volt senki. Épp a lépcsőt vettem volna irányba, amikor a bejárati ajtón Todoroki lépett be. Becsukta maga mögött az ajtót , majd a tekintete rajtam állapodott meg.- jaj kérlek, csak ne jöjjön ide.-de sajnos, határozottan elindult felém- Úristen!! Mit mondjak neki?! Miért kell ide jönnie? Csak nehogy a kórházban történt dolgokról kezdjen el beszélni!! 
- Szia Okita-chan.- lépett mellém
- Sziamh...-motyogtam zavaromban.
- Keresel valakit, vagy mondjuk eltévedtél?- kérdezte, magához képest vidáman(?)
- Hát igazából a szobámat keresem. Nem tudod merre van?
- Azt hiszem Asui mellett vagy.....- erre a kijelentésre elmosolyodtam- Tsuyu mellett vagyok, ez azzzz!!!!- gondoltam
- Látom örülsz neki.-vonta fel az egyik szemöldökét.
- Az nem kifejezés.- vigyorodtam el még jobban
- Rendben,akkor gyere utánam.-mondta, majd elindultunk.

-Amúgy....-próbáltam nem feltűnően megkérdezni azt , hogy pontosan miért pont neki kell megmutatnia a szobám hollétét!?- máskor is ilyen kevesen szoktak lenni?
- Mivel szombat van, ezért igen.Miért?
- Csak kérdeztem.- mondtam, majd megint csönd lett.
- Mit tudsz?- támadott le hirtelen kérdésével a fiú.
- ...Mi?- kérdeztem megszeppenve.
- Valamit meg tudtál rólam amikor egymás ellen küzdöttünk,igaz?- erre a kérdésre kicsit össze rezzentem.- Őszintén, nem gondoltam volna, hogy észre veszi.
- Miből gondolod?- kérdeztem hidegen.
- Mindig furán viselkedsz amikor a közelemben vagy, ebből arra következtettem, hogy tudsz valamit.- válaszolt- Mondjam el neki az igazat? ,, Bocsi, de igazából az első megszólalásod óta nem vagy szimpatikus, és azért viselkedek furán, mivel a puszta  jelenlétedtől is fel tudom idegesíteni magam." ...neeehem ezt tuti nem fogom mondani.
- Aha.- mondtam szűkszavúan.
- Pontosan mit láttál?- állt meg közben egy ajtó előtt.
- Inkább maradj csöndben.- erre a kijelentésemre kicsit meglepődött - Igazából nem tudom, hogy miért csitítottam el. - Ez az én szobám?
- Igen de..-mondta még mindig zavarodottan.
- Kösz.-mondtam gyorsan, majd becsaptam az ajtót.- Most örülnöm kéne, hogy megszabadultam tőle nem?- . . .- Akkor miért nem örülök? 

-Éhes vagyoook!- állapítottam meg.- Bár mondjuk nem csodálkozom. Mire mindent kipakoltam ,már kezdett sötétedni. Mielőtt mentem volna le a konyhába, eszembe jutott, hogy Toshiko nénit fel kéne hívni, ezért elővettem a telefonom.- Kicseng.-nyugodtam meg, ám amikor a nénikém fel vette, és ,,beleszólt" a pulzusom az egekbe szökött.
- ÚRISTEN, Mi történt?! Tudtam, tudtam, hogy nem való neked ez a dolog. Kit öltél meg? Bántott valaki?! Hiányzik valamelyik testrészed?- kiabált a telefonba.(Toshiko néni szeret viccelődni, de néha nem tudom, hogy komolyan gondolja-e.)
- M-mi?- kérdeztem megszeppenve.
- Mi történt veled?
- Semmi , csak annyit akartam mondani, hogy kipakoltam a szobában, és Asui Tsuyu  mellett vagyok.
- Sokan vagytok?-kérdezte nyugodtabban.
- Nem, eddig csak 3 osztálytársammal találkoztam, de azok közül már ketten elmentek.
- Ki maradt ott?
-Todoroki Shoto.-mondtam kedvetlenül.
- Nem szereted?
-Hát .... nem igazán.
- Miért?
-Mert idegesítő.- mondtam, s megindultam a konyhába.

Üdvözöl a UA! (bnha oc)Where stories live. Discover now