Üdvözöl a UA! (bnha oc)

10. A 13. oldal

Todoroki szemszöge:
- Azért ne maradj így reggelig.-mondtam, majd mosolyogva otthagytam.-Fogalmam sincs miért mosolyogtam, de egyszerűen rám jött.- Már megint ez a melegség.-fogtam meg a mellkasom.- Bár tudnám mi ez.~

Kayami szemszöge:
Reggel nyolc körül keltem, majd a cuccaimat összeszedve, nagy nehezen, megkerestem a fürdőszobát.Miután elkészültem, a konyhát vettem irányba. Kivettem a hűtőből a hajnalban készült, ...nemtom mit,s az étkezőbe mentem.
- Jó reggelt!-köszöntem.
Jó reggelt, Okita! -állt fel Iida a székéről.
- Reggelt.-mondta Tokoyami.
-mhhhhpp.-nyögte Kaminari fél álomban.
- A többiek?-kérdeztem,miközben leültem az egyik székre.
- Általában később kelnek.
- Sziasztok.-hallottam meg Todorokit.
- Szia.-köszöntek vissza a többiek.
- Nem láttátok véletlenül a sobám? Nem találom.
- De, most eszem.Nem tudtam, hogy a tiéd.-mondtam nyugodtan, eközben Todoroki velem szemben lévő széken foglalt helyet.
- Oké, legközelebb ne edd meg.-mondta morcosan.
- Különben?- kérdeztem kissé gúnyosan.Hirtelen felemelte a jobb kezét és jégkockává fagyasztotta a reggelim,majd elkezdte enni a sajátját.A képességemmel széttörtem a jeget,s egy jégdarabbal megdobtam a  homlokát, erre felém emelte mérges fejét, s nemes egyszerűséggel kinyújtottam rá a nyelvem, majd a szobám felé vettem az irányt.

Elhatároztam egy fontos dolgot. Kiderítem,hogy ki az apám. Találkozni nem akarok vele, csak tudni, hogy ki miatt vagyok gyakorlatilag,,elátkozva", csak azért, mert a lánya vagyok.Nem lesz könnyű, de meg fogom próbálni!Így hátha könnyebb lesz kontroll alatt tartani a képességem.-Na de most, el kell kezdenem gyakorolni!!-elővettem a fekete naplót, majd bele lapoztam. Miután összeszedtem az edzéshez való cuccaim, a konyhába siettem.

-Miért nem mondtad hamarabb? -hallottam a társalgóból.
- Mert nem gondoltam, hogy fontos!- ekkor elindultam a társalgó felé.
- Hát ti, mi jót csináltok?- kérdeztem a kanapén ülő 2 fiútól.
- O-okami...- ijedt meg Deku,miközben felállt a kanapéról.
- Semmi közöd.- felelte ridegen Todoroki,s ő is felállt.
-Deku,mi van a hátad mögött?-kérdeztem gyanakvó tekintettel a még mindig ijedt fiútól.
- Csak egy papír lap.-emelte fel a kezét- Látod?Semmi különös.
-Hadd nézzem!- s kérdezés nélkül ki kaptam a kezéből.Amikor megláttam a képet, majdnem összeestem.-Deku, Ez honnan van?!-kérdeztem ijedten.
- Egy sikátorban találta.-mondta Todoroki.
- Dekut kérdeztem.

- T-tényleg egy sikátorban találtam.- helyeselt Deku.- Miért?
-Ezen az anyám van, ...és én amikor újszülött voltam.- mondtam még mindig megszeppenve.- Ezt nem találhattad ebben a városban.
- Miért?
-Mert nemrég költöztem ide!!
- És ha anyukád itt járt?-erőlködött.
- Akkor biztos, hogy már nem lenne meg.
- Miért?
- Midorya, ezt a témát hanyagoljuk szerintem.-mondta hirtelen Todoroki.
-Deku. Hol találtad a képet??-kérdeztem idegesen,nem feleltek.
- Mindegy.Itt van!-mondtam egy sóhaj kíséretében,és visszaadtam az ijedt fiúnak-Majd ha egyszer kedvetek tartja,nyugodtan elmondhatjátok az igazat.-tettem hozzá,s elindultam az épület mögötti területre.

- Még több titok. Ez az!-dobtam le dühöngve a táskám a földre,s kiráncigáltam belőle a naplót.

Todoroki szemszöge:
Észrevettem, hogy ha Okita közelében vagyok, sokkal ingerültebb a természetem. Fogalmam sincs, hogy miért, de azt hiszem ebből látszik meg igazán , hogy sokszor nem vagyok emberek között, csak ha muszáj. 
- Todoroki-kun.- lépett mellém Midorya.
-Mond csak, te jól ismered Okamit?

- Miért?- kérdeztem gyanakvóan.
- Hát csak nagyon úgy tűnt, hogy tudsz valamit az anyukájával kapcsolatban, és hasznomra lenne néhány infó.- mondta ártatlanul.
- Amit én tudok, azt nem árulhatom el, megígértem Okaminak. Nem szabadott volna megtudnom, de amúgy sem lenne hasznodra.
- Az kár.- tört le a fiú-amúgy....izé... Nem tudod, hogy miért van bekötözve a nyaka?
-- Nem, de lehet, hogy beszélnem kéne vele, reggel eléggé goromba voltam.-gondolkodtam el, majd köszönés nélkül otthagytam Midoryát.

- Hé, Oka- miii...~ lepődtem meg amikor, megláttam a lányt. Szemmel láthatóan edzett. Az órákon annyira nem tudtam tanulmányozni a harc technikáját, de most tökéletesen tudtam. Érdekesen mozog, nem lehet eldönteni, hogy erőszakosan, vagy kecsesen. Néha egy-egy rúgás egy balett lépésre emlékeztet, egy olyan balett lépésre ami, ha  arcon talál, garantáltan eltöri az orrod. Néha Telekinézist is használ a nagyobb ugrásoknál, vagy a katana használata közben. Nem értek a kardforgatáshoz,de nekem nagyon úgy tűnik, hogy ügyes.- Túl sokáig álltam mozdulatlanul mert a észrevett,..éééés nem volt valami boldog arckifejezése.
- Todoroki-kun, mit akarsz?- kérdezte felém közeledve.
- Én csak...hát azt akartam kérdezni...- én sem tudom, hogy mit akarok.-Annyira hülye vagyok, minek jöttem ide?
- Hogy?

- Hogy miért van bekötve a nyakad.- mentegetőztem, ami úgy tűnik, működött.
- Semmi közöd nincs hozzá.- mondta kissé bizonytalanul.
- Oké. És...- mondtam volna, de közbeszólt.
- Todoroki-kun, komolyan.Mit akarsz?- kérdezte unottan
- Csak, azt akarom tudni, hogy miért idegesítelek annyira.- válaszom kissé meglepte.
- Sokszor lenéző vagy velem szemben. Talán azért, mert lány vagyok, vagy mert törékenynek nézek ki.-Óóóó így már érthető miért volt annyira ellenséges amikor egymás ellen voltunk.- Ezen kissé felkuncogtam.
-Rosszul értelmezted, nem néztelek le.-mondtam, miközben kinyitottam az ajtót-Egyébként nem nézel ki törékenyen.- tettem hozzá majd bementem.

Kayami szemszöge:
Én komolyan nem értem Todorokit. -de annyira nem érdekelt, ezért inkább gyakoroltam tovább.Kis idő múlva befejezte, és elkezdtem olvasni a naplót. Amikor a 13. oldalhoz értem Csak ennyi volt bele írva: Boldog szülinapot! - ez érthető mivel november 13.- án születtem, de.... volt ott egy kép.