Mire visszaértünk az épületben, a többiek már elkezdtek ünnepelni. Előre láttam ahogy másnap takarítani fogjuk a sok szemetet, amit éppen Kaminari (szándékosan) a padlóra dobál, és ezt úgy értem , hogy gyakorlatilag kiborította az egyik kuka tartalmát. Szerencsére csak papír hulladék volt benne, de így is rossz volt nézni.
- Oi, Kaminari- kun azt fel is fogod szedni?-Kiabáltam oda mire össze rezzent.
- Persze , persze -forgatta meg a szemét, majd egy huncut mosoly szaladt át az arcán. Mivel nem szenteltem felé túl sok figyelmet, ezért hátat fordítottam neki, azzal az elhatározással, hogy lehozom a szobámból a telefonom ..... Nincs is annál jobb amikor egy párnától kapsz egy elektromos tockost. Nem viccelek, a párna tényleg megrázott. Hirtelen megfordultam, majd a többiekre pillantottam.
- Ki volt? - fürkésztem a többieket gyilkos tekintettel. A mellettem körülbelül két méterre álló Todoroki három lépést hátrált, hirtelen felé kaptam a fejem mire ő hirtelen felemelte a kezét , ezzel jelezve, hogy nem ő volt.
- Rendben ha senki sem akarja elmondani...- hagytam egy kis hatásszünetet- akkor mindenki kapni fog!- vettem fel egy ördögi vigyort, s felemeltem ((Ha vastag betűvel van írva a képességével csinálja az adott dolgot.)) a párnákat és a többiek felé dobtam.
- PÁRNA CSATAAAA!!!!!- kiáltotta el magát Mina , mire mindenki elkezdte a másikat dobálni/ütögetni párnákkal, kisseb- nagyob beleéléssel (khm, khm Bakugou). Én is szálltam volna be amikor a szemem sarkából megpillantottam az értetlenül ácsorgó Shotot.
- Hát te ?
- Miért bántjátok egymást a párnákkal?
- Te hülye vagy? Még sosem hallottál a párnacsatáról?- kérdeztem kissé gorombán.
- Nem még nem hallottam, és nem nem vagyok hülye. - nézett rám kissé rosszallóan.
- Annyi , hogy megfogsz egy párnát, és megütöd vele a másikat így - ütöttem meg- Érted?
- Aha... mi a lényege?
- Érezd jól magad!- adtam oda neki a párnám , s a többiek közé akartam vetni magam, ám valami eltalálta a fenekem.
- Héé!!- fordultam a pajkosan mosolygó Todoroki felé.- szóval te is játszol?- votam fel az egyik szemöldököm, mire csak bólintott. - SRÁCOK TODOROKI-KUN IS JÁTSZIK!!! - kiabátam el magam miközben lassan végignéztem , ahogy a fiú arcáról lefagy a mosoly, és egyre inkább látom rajta az ijjedséget. Mint aki jól végezte dolgát odamentem a kanapéhoz majd leültem és élveztem, ahogy az egész osztály közös erővel püföli Todorokit.
Egy idő után megsajnáltam a fiút, ezért kihúztam a többiek közül , szerencsére annyira beleélték magukat, hogy nem érzékelték Shoto hiányát.
- Todoroki-kun, vigyázz a többiekre!- mondtam neki lelkesen.
- Mhhm.- morgott kedvetlenül.
Todoroki szemszöge:
Miután Okami elment, a többiek is abbahagyták a párna csatát.
- Todoroki-san, nem láttad Okami-chant?
- A szobák fel- mondtam volna, ám akkor 2 ruhhazsákkal a kezében lépett be a helységbe- Ott van.-mutattam felé.
- Kedves 1A Yaoyorozu és én meglepetést készítettünk!- mondta , s kiszedte a két ruhazsákból a szobalány ruhákat?
ESTÁS LEYENDO
Üdvözöl a UA! (bnha oc)
FanficKayaminak sosem volt egy könnyű élete, a sok trauma balszerencse után, új életet kezd. Felvételt nyer év közben a UA hősképző középiskola 1-A osztályába. _____________________________________________ Sziasztok! Ez lesz az első könyvem remélem tet...
