Üdvözöl a UA! (bnha oc)

17. Majdnem csók

-Okami, ezt feltudnád  oda tenni?- mutatott Mina a plafonra, miközben egy óriási hálót fogott.
- Miért is?- kérdeztem furcsálva.- Majdnem megkérdeztem, hogy fogni fogunk-e valamit, de Minából kiindulva ezt is eltudnám képzelni, ezért inkább hanyagoltam.
-  Vizes lufikkal akarom megtölteni, és majd reggel ezzel foglak titeket ébreszteni.-egy dolog biztos, nem fogom hagyni, hogy elaludjak Mina közelében.
- Hmmm... bájos. Bakugouval és Todorokival mit csinálsz, hogy ha elkezdenek dühöngeni?- tettem fel a kérdést, leginkább magamnak.
- Majd improvizálok.-. . .- Todorokival? Nem tudom neked mi a véleményed, de  szerintem nem az a tipikus idegbeteg.
- Ez igaz, deee ...mondjuk úgy , hogy kicsit felidegesítettem?-tűnődtem el saját mondatomon.
- Wáooo! Le a kalappal, hogy sikerült? Legutóbb a sport fesztiválon láttam mérgesnek.-Csodálkozott Mina.-Én is láttam, nem fordítottam felé különösebb figyelmet, inkább egy Shinsho nevű személlyel voltam elfoglalva, de annyit sikerült megállapítanom, hogy a közveszélyes szó, kevés lett volna kifejezésnek amit akkor csinált.
- Amikor jöttünk visszafele, szomorúnak tűnt, ezért gondoltam megkérdezem mi a baja, de nem adott rá választ, így bele akartam nézni egy picikét a fejébe...
- Nem az van, hogy utálod használni azt a képességed? 
- De..... viszont nagyon szomorúnak tűnt, és nem akartam , hogy amikor ünneplünk ilyen legyen ezért úgy gondoltam, hogy izé , mert ..... Érted.- Őszintén nem gondolom, hogy ennyiből megértette volna, ennek ellenére nem úgy tűnik, mint aki össze van zavarodva.
- Vagyis annyira agódsz miatta, hogy képes vagy olyan dolgot csinálni amit nem szeretsz?- nézett kajánul, mire kissé elpirultam.
- Ne-em csak ....- kerestem a megfelelő választ.
- Megjöttünk.- halottuk Deku hangját, akit Yaoyorozu, Tokoyami, Uraraka és Todoroki kísért be az ajtón ,miközben kissebb és nagyob szatyrokat cipeltek.
- Megjöttek!- ismételtem meg Dekut , egy csettintés kíséretében.
- De Okamiii~cukkolt Mina, meglehetősen hangosan - Ne tereld a témát!
- Miről van szó?- Kérdezte Deku érdeklődve, mire adtam egy tockost Minának.
-áuu!-vakarta meg a fejét Mina.
- Magán ügy.- mondtam határozottan.
- Mennyire ironikus.- mosolyodott el szarkasztikusan Shoto. Egy sóhaj kíséretében mepróbáltam ignorálni, mivel igaza volt.
- Rendben. Kezdjünk el készülődni!- tapsolt kettőt Mina.- Rózsaszín barátnőm minket szervezet be amolyan ,,Party csapatnak"(az ő szavaival). Mi készítjük el a díszletet, az ételt , és gyakorlatilag mindent, amíg a töbiek elmentek valahova, mivel Mina szerint csak lábalatt lennének.
- Mina, amúgy ha a többiek itt lennének könnyebb lenne minden , nem?
- Nem. Okita Kayami ne feleselj nekem, azonnal befele a konyhába, Todorokival együtt, csinálni az ételt!!!- tettette a főnököt
- Igenis!- forgattam meg a szemem egy mosoly kíséretében.
- Deku, Tokoyami, Uraraka, tegyétek fel a díszeket, majd keressétek meg a projektort, és állítsátok fel valamire! Yaoyorozu te kezdj el kivetítő vásznat készíteni, én addig a lufikat fújom!- Amint ezt elmondta, mindenki elkezdte csinálni a kiadott feladatot,én is így tettem ezért a konyhába mentem, hogy elkezdjek pizzát csinálni ....Shotoval:(
- Szóóval tudod,hogy kell a tésztát csinálni, vagy nézzek utánna?- fordultam felé, miközben ő a pulthoz dőlve figyelt. Nem mondott demmit, csak ridegen nézett.
- Figyelj, ami történt,... majd később megbeszéljük, de most arra kell koncentrálni, hogy jól érezd magad!
- Mi?- lepődött meg.
-Mi?- realizáltam amit az előbb mondtam.- Khm, mármint, hogy jól érezd magad a töbiekkel együtt.
- Huh~sóhajtott- rendben, de ez nem azt jelenti, hogy megbocsájtok.
- Miért nem vagyok meglepődve?- mormogtam az orrom alatt.
- tessék?
- Semmi, akkor kezdjük el a tésztát.

                    ->30 perccel később->

- Renben, és most hagyni kell kellni.- jelentette ki Todoroki, miközben lefedte egy konyharuhával a tálat melyben a tészta volt. 
- Oké, akkor addig mi legyen?-kérdeztem, miközben a lisztet kezdtem összeseperni egy seprűvel.
- Csönben leszel , békén hagysz és nem jössz közelebb.- mondta miközben leült az egyik székre.- Na jó, megértem, hogy mérges rám, de azért ennyire nem kéne megsértődnie, végülis csak segíteni akartam.- hirtelen ötlettől vezényelve, bele markoltam a lisztbe, majd ráfújtam.
- Mégis m-pfff-it csinálsz?!- söpörte le az arcát.
- Mert hisztis vagy.
- Mi??
- Jól hallottad.- kijelentésemre , egy nagy adag lisztet kaptam a képembe.
- Ez nem éhr- prüsszköltem- belement a szemembe!
- Ó jaj, te szegény!- hallottam Shoto gúnyos hangját, majd mire sikerült homályosan látni, a képességemmel felemeltem a lisztes zacskót , és Todorokira szórtam.
- Én esküszöm, hogy ....- jött közelebb, mire végre kitisztult a szemem. Nagyon aranyos volt ahogy előttem lisztesen , méregtől puffadó erekkel a fején állt.
- Esküszöl, hogy ?- mentem én is közelebb. Nagyon közel voltunk egymáshoz, az arcunk néhány centiméterre volt egymástól, miközben farkasszemet néztünk. éreztem magamon ahogy egyre pirosabb leszek, ám még mindig elszántam néztem Shoto szemeibe.

Todoroki szemszöge:
Nagyon mérges voltam Okitára. Már eleve fel voltam dúlva anyám miatt, de még ő is rátett úgy 5 lapáttal. Nem értem minek kell beleavatkozni más magán életébe. Most meg ez a liszt, elegem van belőle! És ha ez nem elég, még beteg is lettem tőle, a gyomrom liftezik, melegséget érzek beülről, és egyre pirosabb lesz az arcom.- miközben ezüstös szemét bámultam egyre nyugodtabb lettem, majd óvatosan felemeltem a kezem és az arcára téve, kissé közelebb húztam magamhoz, így szinte csak egy centiméter válsztotta el az ajkainkat. -Fogalmam sincs, hogy miért tettem ezt, olyan mintha nem én irányítanám a testemet.- Közelebb hajolva, óvatosan hozzá nyomtam a számat .....