Üdvözöl a UA! (bnha oc)

7. Kirepülök!!

Csend van.-állapítottam meg magamban, miközben a velem szemben ülő Toshiko nénire rá se mertem nézni.Végül rá néztem. De , hogy mi  jó édes francért, azt nem tudom.
-¿Cómo puedes ser tan irresponsable?!!¿Estás completamente loco?!¿- *A dédi mamám spanyol volt, rendszeresen tanította az unokáinak a spanyol szavakat és szokásokat. Mivel anyáék 14 éves korukig a mamájuknál éltek, így Toshiko néni jobban tud spanyolul mint japánul .( Alap fokon én is tudok spanyolul, így meg értem amit mond.)*
- Toshiko néni ne húzd fel magad!- mondtam, majd védekezően magam elé húztam a kezem.
- si no te levantas?!
- Tudod , hogy felébredtem volna!- kezdtem idegesen- különben ha meg lenne, talán tudnám uralni a képességem!!!- kiabáltam
- Okita Kayami, most be mész a szobádba, és elgondolkozol rajta, hogy mit csináltál.-mondta halál nyugodtan- Meg fog ölni.Tuti. Álmomban megfojt.- miután ezt megállapítottam, szó nélkül fel mentem a szobámba.

3 évvel ezelőtt, valahol egy Yamatoi lakásban:

*telefon csörgés* Vajon ki lehet ?- gondoltam, majd odamentem a telefonhoz.
- Igen?
- Kaya, én vagyok az Toshiko néni. 
- Ó szia! Mikor érsz haza?
- Körülbelül egy óra. A hűtőben van Cocido, ha éhes vagy melegítsd meg, de most leteszem, mert vezetek. Szia!
- Rendben. Szia!- letettem a telefont, majd a hűtőhöz mentem. Kivettem belőle a Cocidot majd betettem a mikróba. 
- Szia kislány!- hallottam az ajtó felől, majd gyorsan megfordultam.- Egy fekete ruhás nő állt előttem vörös hajjal.
- Maga hogy jött be?-kérdeztem
- Az nem fontos.- mondta ridegen, s a kezei izzani kezdtek.
- Nos akkor megkérem, hogy menjen el, különben nem állok jót magamért.- válaszoltam 
- Azt nem hinném.- nevetett fel, majd a nyakamra tette az izzó kezét, s rászorított. 
- Hagyja ab-ba- mondtam - Nem hagyta abba. Még erősebben szorította a nyakam. - Egy villa- gondoltam, majd a villa a szemébe állt a nőnek.
- IDIÓTA!!- ordított rám, miközben a szemét szorongatta. Hirtelen elvette a pulton lévő serpenyőt és....sötétség.
-Kaya! KAYAAAA!!!- halottam a szavakat miközben éreztem, hogy valaki elég erősen ráz. Kinyitottam a szemem, s megláttam Toshiko nénit.
- M.....-mondtam volna, de a torkomba bele nyílalt a fájdalom.
-... Mi~ még jobban kezdett fájni a torkom, és elkezdtem vért(!)  köhögni.
- Ne erőltesd a beszédet.Mi történt!? Amikor hazaértem már égett a lakás, te pedig a lépcsőn feküdtél.Mit csináltál a nyakaddal?!- kérdezgette, majd a kezembe nyomott egy papírt és egy ceruzát.Leírtam mindent ami történt.Ezután elővettem a telefonom, és megnéztem a nyakam. Nem volt szép látvány. Mindenhol fel volt hólyagosodva a bőröm, néhány helyen pedig vérzett.
- Rendben. Akkor megint költözni fogunk!- Adta ki a parancsot, s mire észbe kaptam már a repülőről kémleltem a csillagos eget. 

A mai napig szoktam rajta gondolkozni, hogy végül miért nem ölt meg. Talán bűntudata lett?Egyáltalán ki volt?! Miért nem tudok semmit? - mély gondolataimnak Toshiko néni vetett véget , amikor is be jött az ajtón egy kisebb dobozzal a kezében.
- Mivel jövő héten be fogsz költözni a kollégiumba, így nehezebb lesz kontrollálni az erődet, nélkülem. Ezért...- kinyitotta a dobozt , s elővett egy fekete könyvet. Azt a fekete könyvet amit még anyukámtól kaptam.
- A-Azt hittem, e-elégett a tűzben.- dadogtam a meglepetéstől  lesokkolódva.
- Nem égett el, de nem akartam, hogy olvasd.Ígérd meg , hogy óvatos leszel.- Mi van? De most komolyan,mi?! 
- Rendben?- válaszoltam , majd szó nélkül ki ment a szobámból.Szemügyre vettem a könyvet. kézzel nem lehetett kinyitni, az biztos.Egy fura zár van rajta.És ha...-Arra gondoltam, hogy a zár szépen lassan elfordul , és a könyv...Kinyílt! Úgy látszik anya nekem tervezte. Kinyitottam a könyvet, majd egyből feltűnt egy kézzel írt levél, ami a könyv elejére volt ragasztva.

Kedves kislányom!

Amint megtudtam,hogy mi az erőd elkezdtem csinálni ezt a könyvet. Nehéz lesz irányítani, de erre valószínűleg már te is rájöttél. Ebben a könyvben anyáddal mindent össze gyűjtöttünk, ami segíthet kontrollálni a képességed. Emellett vannak benne különböző harci gyakorlatok, és néhány vívás lecke ami még jól jöhet. A tapasztalataimat is leírtam amiket az évek során összegyűjtöttem. Mivel ahogy elnéztem, eléggé labilis az érzelmi világod, így először az érzéseidet kell megtanulni kordában tartani.
Hidd el sikerülhet, a nagymamádnak is hasonló képessége volt, és neki is sikerült .(igaz, hogy amikor megismert engem, meg akart vele folytani , de az már más tészta)Nagyon sajnálom, hogy sosem ismerhettél.Sajnos el kell, hogy keserítselek, mivel ezután sem fogsz.Túl veszélyes lenne.

ui.: Lehet, hogy anyád túl szigorú, de ő csak neked akar jót.

Szeretettel az apádtól.

Mi? ....A kimtől?- suttogtam elkeseredetten-Szorosan magamhoz szorítottam a könyvet, majd eldőltem az ágyamon.
- Apa .... miért? ~tettem fel a kérdést- Mintha válaszolna valaki.- végül álomba sírtam magam.

->Time skip->
(1 héttel később)

- KAYA!!! Gyere, rajtad kívül már minden a kocsiba van!- kiabált fel nekem a nénikém. 

- Jövök!- kiabáltam le a lépcsőröl.
- Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte Toshiko néni.

-Nem találtam a töltőm.- válaszoltam, miközben a nénikém elindult a kocsival.
- Azért nem akartad, hogy olvassam a könyvet mert nem kedveled az apámat?- kérdeztem, miközben az arcát figyeltem.
- Igen.- válaszolt egyöntetűen- Nem csodálkozom. Toshiko néni se ismeri az apámat, de velem ellentétben, nem is akarja. Anyával nagyon jó testvérek voltak, mindig vigyáztak egymásra. Sokszor látogatott minket amikor még anyával éltem. Sajnos amikor anya már nem tudott rám vigyázni, először egy nevelő családnál éltem 1 évig, (borzalmas volt) és csak utána kerültem a nénikémhez.- Mire Észbe kaptam már a UA előtt állt a kocsi. Szerencsére nem volt sok cuccom, mivel a többi már a koleszes szobámba volt. Már csak a könyveim voltak nálam. 2 óriási doboz könyv. 
- Hát Kaya, innen nem mehetek tovább.- mondta Toshiko néni, s kinyitotta a csomagtartót.- Vigyázz magadra, ne felejts majd meglátogatni, és ne csinálj hülyeséget. Nem bánthatsz senkit ,csak akkor , hogyha felbassza az agyad(imádom:)- nagy monológja közben észrevettem, hogy megeredtek a könnyei.
- Toshiko néni te....?- Nagyon meglepett. A nénikémet  ritkán láttam sírni. Igazából csak egyszer ,amikor anyával . . . megtörtént az dolog.
- Persze hogy sírok! A pici Kayamim kollégiumba költözik. Jajj, Kaya annyira büszke vagyok rád!!- mondta, miközben szorosan magához ölelt. Körülbelül 2 percig álltunk így , majd nagy nehezen elváltunk, és még utoljára nyomtam egy puszit az arcára.
- Rendben. Akkor most megyek.-a hátamra kaptam a hátizsákom, és a képességem segítségével felemeltem a két dobozt, majd elindultam.
Hatalmas.-állapítottam meg, a nagy épületet csodálva.Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz itt. Mindenesetre remélem élvezni fogom.

_________________________________

KELLEMES NYARAT MINDENKINEK!!! ☀🌴
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én személy szerint már nagyon vártam a szünetet.
Nekem az online oktatás szívás volt, így örülök, hogy végre vége.
Na de! Igazából csak annyit akartam mondani(vagyis írni), hogy most már valószínűleg több időm lesz erre az egészre, emellett az illusztrációk is készülnek.

A spanyol mondatok magyar változata:
-Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!! Elment az eszed?! 
- Ha nem kelsz fel?!
Na Pusza !!! 💗 💗 💗