Rebel Love / Billy Hargrove /

1. Rock you like a hurricane

A nevem Rebecca Harrington. Egy átlagos kisvároskában, Hawkins-ban élek a bátyámmal és a szüleimmel. Steve a suli legmenőbb pasija, én pedig szöges ellentéte vagyok. Egyátalán nem érdekel a tanulás vagy a sport, anya szerint az egyetlen amihez értek az a bajkeverés, ami hozzátenném hogy nem igaz. Annyit elismerek, hogy aki belémköt azt tényleg nem szoktam szó nélkül elengedni, de én sohasem provokálnék ki verekedést. Ha nem Steve húga lennék, szerintem minden napomat az igazgatóiba tölteném... Na mindegy. A történet viszont nem elsősorban rólam fog szólni, hanem egy barátságról ami minden megváltoztatott.

Minden egy napos, pénteki napon kezdődött. A suli parkolójában üldögéltem, a walkman fejhallgatójából épp a Van Halen egyik dallama üvöltött. Teljesen kizártam a külvilágot, csak az előttem lévő, firkákkal teli papírlapra koncentráltam. Steve szokás szerint az idióta haverjaival lógott, nekem pedig semmi kedvem sem volt ahhoz hogy Tommy H rusnya fejét nézegessem. Gondolataimból egy hangos fékezés zökkentett ki. Felnéztem a papírból és egy kék Chevy Camaro-t pillantottam meg, ami kishíján szarrá gázolt.
-Te meg mi a faszért a parkolóban stréberkedsz? - pattant ki a sofőr. Hirtelen nem tudtam mit reagálni, nem minden nap látok ilyen pasikat Hawkins-ban. Félhosszú, hullámos haja kissé takarta világoskék szemeit, a bőre napbarnított volt és a ruhái tökéletesen passzoltak kisportolt testéhez. Azonban nem mehettem el a tény mellett hogy ez a félisten az előbb kishíján áthajtott rajtam... a kocsijával.
-Már bocs, de te száguldoztál úgy mint egy félőrült.- emeltem le a fejhallgatót a fejemről. - Amúgy meg azért vagyok itt mert nem ottbent vagyok. Logikus, nem? - húztam félmosolyra a szám, mire a srác is elmosolyodott.
-Ilyen válaszra nem számítottam egy lánytól. Amúgy Billy Hargrove..és bocs hogy majdnem elütöttelek. - nyújtotta felém a kezét, amit hezitálva ugyan, de elfogadtam. Épp mikor bemutatkozhattam volna, megszólalt az iskolai hangosbemondó.
"Rebecca Harrington, az iskola igazgatóiba! MOST!" -hallottam meg az igazgatónő karcos hangját.
-Mi a fasz? Most nem is csináltam semmit! - csattantam fel, majd hirtelen kapcsoltam hogy még mindig egy félisten kezét szorongatom. - Nos, azt hiszem mennem kéne. - húztam el a kezem kissé vörösödve, mire Billy felnevetett.
-Akár el is kísérhetlek. Úgyis be kell vinnem a papírjaimat. - húzta félmosolyra a száját. -Amúgy is kíváncsi vagyok hogy mi rosszat csinálhat egy ilyen csinos és törékeny lány.
-Bekaphatod! - emeltem fel a középső ujjam és felkaptam a táskám a vállamra.
-Erre majd később visszatérhetünk Hercegnő! - mosolyodott el kihívóan, bennem pedig egyre feljebb ment a pumpa. Nem elég hogy jól néz ki, még tisztában is van vele. Az igazgatóiba menet persze összefutottam Steve-el és a haverjaival, akik jót röhögtek a tényen hogy ismét az igazgató hívatott. Kicsit szarul esett hogy Steve nem állt ki mellettem, a hülye barátai társaságában én csak az idegesítő kishúg voltam. Lehajtott fejjel ballagtam tovább Billy mellett, szégyelltem hogy ő is szemtanúja volt a jelenetnek.
-Kik voltak ezek a suttyók? - kérdezte Billy, mire felnevettem.
-A bátyám és a "barátai".
-És a bátyád hagyja hogy így megalázzanak?- kérdezett vissza egy cseppnyi gúnnyal a hangjába.
-Általában nem, de ha a barátairól van szó akkor csak az idegesítő hugica vagyok. - válaszoltam halkan. Pár kínos perc után végre megpillantottam a fehér fa ajtót. Halkan kopogtam be, mire az ajtó azonnal nyílt.
-Gyere Rebecca! - nézett rám szigorúan, majd Billyre pillantott. - Maga az új diák? Nagyszerű, egy újabb bajkeverő..- mérte végig szegény srácot tetőtől talpig.
-Maga valami mágus hogy ezt így külsőről meg tudja állapítani. - motyogtam, persze ahhoz elég hangosan hogy a környezetem tisztán hallja.
-Miss Harrington, szerintem nem kéne tovább rontania helyzetét! - emelte fel a hanját az alacsony nő.
-Jaj hagyjuk már! Még egy óra elzárás? Nem mintha jobb dolgom lenne ebbe a szaros városba. - mondtam, majd szó nélkül lehuppantam az egyik székre.
-Azt hiszem hogy én kint várakozom! - vigyorgott Billy. Szerintem ő is sejtette hogy valószínűleg minden egyes szót hallani fog az igazgatónővel történő "beszélgetésből" a folyosón is.
-Miss Harrington, mint tudja a bátyja az iskolánk legjobb sportolója. Maga viszont.. ez a héten a negyedik alkalom hogy verekedés miatt jelentik és még csak kedd van.- csapta le a naplót az asztalra.
-Nincs kedvem magyarázkodni, Igazgató nő. Tény hogy benne voltam pár balhéban, de szerintem maga sem hagyná hogy az iskola legnagyobb cafkái narkós kurvának nevezzék. A narkóst még elviselem, elismerem hogy nem vetem meg a füves cigit néha napján, de hogy kurva vagyok az egy kicsit túlzás. Még barátaim sincsenek, maga szerint bárki össze akarna feküdni egy ilyennel mint én. - fakadtam ki könnyes szemekkel.
-Rebecca, én elfogadom ezt az álláspontot is, tisztában vagyok vele hogy milyen kegyetlenek ezek a lányok. Ezúttal ismét elengedlek bűntetés nélkül, de kérlek próbáld fékezni az indulataidat. Ha gond van, inkább szólj valamelyik tanárodnak. - halvány mosolyra húztam a számat és felpattantam a kényelmesnek egyátalán nem mondható székből. Nem mintha bármelyik tanár vagy diák segíteni akarna egy ilyen elbaszott senkinek.
-Mehetek? - kérdeztem visszafolytva a könnyeimet. Az alacsony nő bólintott, én pedig szinte feltéptem a fa ajtót.
-Mr. Hargrove, bejöhet. - Billy velem ellentétben nem foglalt helyet, az igazgató asztalára tette a papírköteget és egy halk köszönés kíséretében kifordult a helységből.
-Gyere, elmegyünk egyet lazulni. - ragadta meg a csuklóm. A folyosón végighaladva kaptunk pár megvető pillantást, de ha egyszer minden kurvának elhordják az ember lányát akkor van ez így. Billy épp kinyitotta nekem a Camaro ajtaját, mikor a semmiből megjelent Steve.
-Mit gondolsz mégis hová mész? - állta el az utat.
-Na mi van, már érdekel? - kérdeztem kissé ingerülten. - Amúgy meg tök mindegy csak el erről az istenverte koszfészekből. - toltam félre és bevágódtam az anyósülésre. Kishíján Steve kezére csuktam az ajtót, de jelenleg ez a legkevésbé sem érdekelt.
-Indulhatunk! - húztam le az ablakot és még azért utoljára felmutattam a középső ujjam a teljesen lesokkolódott bátyámnak. A mellettem ülő szépfiú egy szál cigit nyújtott át, amit mosolyogva fogadtam el. Akkor, abban a pillanatban azt éreztem hogy új barátot szereztem Billy Hargrove személyében.