Legyőzhetetlen (Kuroko's Basketball Fanfiction)

°13°

Akane szemszöge

Előbb végeztem a reggelivel,mint a Dinka. Megköszöntem Hogo-sannak a ételt és felmentem a kék hajú szobájába. Ledobtam magam az ágyára és kezembe vettem a telefonomat.

Meglepetten konstatáltam, hogy üzenetem jött. Szokatlan volt. Nem voltak barátaim, és nem is akartam, hogy a hazugságok bűvkörébe rántsanak. Elhordtak volna mindennek, aztán szép lassan, szinte észrevétlenül visszakuncsorogták volna magukat hozzám. És ez így tovább. Az ördög kereke csak forogna és forogna, viszont soha meg nem állna. És mikor feleszmélek, mér csak azt veszem észre, hogy aki voltam mér réges-rég elveszett.

A sok sértés és ártás után, már én is kezdtem az hinni, hogy nem érdemlem meg a boldogságot.

Azt hittem azért keres valaki megint, hogy elkérje a házit, vagy hogy megint beszóljanak mondván rossz a stílusom. Hát kérdem én kit érdekel?

De nem. Hyuga, Riko, de még Kagami is üzenetekkel bombázott. Junpei azt kérdezte hol vagyok. Élek-e még? Riko természetesen nem értett semmit, de ez így volt jó. Majd egyszer megérti, hogy mit miért tettem. Kagamin meglepődtem. Ő először bocsánatot kért, majd a hogy létem felől érdeklődött, de ami ennél is megdöbbentőbb volt, azaz, hogy találkozni szeretne velem. 

Nem szerettem volna itt hagyni a Dinkát, de közben fűtött a kíváncsiság, hogy vajon még is mit akarhat a Vörös. Le akartam menni megkérdezni, hogy nem lenne-e gond, ha lelépnék egy fél órára, de a kék hajú már itt volt bent a szobámban, sőt konkrétan mellettem ült.

A hirtelen ért sokk után, már sikítottam volna, mikor is Dinka egyszerűen csak felém hajolt és befogta számat.

-Mielőtt megszólalnál, nem sokkal utánad értem fel, és annyira el voltál merülve a gondolataidba, hiába szólítottalak egyszerűen nem hallottad meg.- ezután lazítva feszült testtartásomon, néztem Aomine sötét kék szemeibe, melyek a Holdfényes tenger csillogását tükrözték. Egyszerűen levesztem azokban a gyönyörű szemekben.

Észre sem vettem, hogy mikor hajoltam felé, de ki tudja lehet egyszerre volt, viszont csak akkor eszméltem fel, hogy mit is csinálok, mikor már alig pár centi választotta el a szánkat egymástól.

Elhúzódtam a kék hajútól, majd enyhén megráztam a fejem. A zavarodott gondolataimat elűzve szedtem össze magam és azokba a mélykék szemekbe néztem.

-Nagy baj lenne, ha körülbelül egy órára lelépnék?-kérdeztem meg minden bátorságomat össze szedve.

Megrázta a fejét, majd egy kis idő elteltével szólásra nyitotta cseresznye színű ajkait.

-Nem, dehogy. Merre mész Cica?

-Az egyik osztálytársam Kagami szeretne velem beszélni. Nem rég volt egy kis össze zörrenésünk és nem rég bocsánatot kért. Kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne.-mondtam, majd a szemébe néztem, amelyben egy számomra ismeretlen érzés villant fel. 

-Értem.

Ezután beállt közénk a kínos csend. Nem értettem miért lett hirtelen ilyen ellenséges velem. Hirtelen bevillant valami. Talán azzal a zöld fénnyel egy időben ami Aomine kék szemeiben csillant meg egy pillanatra.

- Mi lenne, ha velem jönnél? Aztán ki tudja? Lehet késik, vagy, hogy el sem jön. Addig is jól érezném magam veled.- mondtam, és mire realizáltam szavaimat, már halvány pír tartotta fogságban arcom természetes színét.

Vörösségemet látva elmosolyodott, ezzel még jobban fokozva az, amúgy halvány pírt az arcomon. Ezek után még nagyobb lett a vigyora és én zavaromban már az arcomat takargattam kezeimmel. Halk kuncogást hallottam és kilestem tenyereim közül. Szeretetteljes mosoly terült el az arcán és én már nem bírtam tovább. Felpattantam és a táskámat felkapva mentem a fürdő felé. Mielőtt beléptem a helyiségbe, visszagondoltam az előző pár percre és mosollyal az arcomon fordultam vissza a kék hajú fiú felé, aki még mindig az ágyon ült és engem figyelt.

-Át veszem a felsőm és mehetünk.

Meg sem vártam mit reagál már mentem is az említett helyre.

______________________________________
Hi Minna!
A "zöld fény" = féltékenység
Ha tetszett akkor jöhet egy vote, vagy egy komment.
És hibát találtok van lenne valami ötletetek, esetleg kritika, szívesen "meghallgatom"😂
Valamint köszönöm, hogy ennyien olvassátok a könyvem😘