Legyőzhetetlen (Kuroko's Basketball Fanfiction)

°14°

Aomine szemszöge

Ritka az a látvány, amikor Kuroko Akane elpirul, vagy, hogy egyáltalán zavarba jön és az, hogy nekem sikerült egymás után többször is vörösséget varázsolni orcáira, hihetetlenül boldoggá tett.

Mikor azt mondta, hogy az egyik srác az osztályából találkozni akar vele, hihetetlenül féltékeny lettem. A zöld szörny engem sem hagyott nyugodni. Lehet, hogy csak tegnap fogadtam el azokat az érzéseket, amelyeket eddig elnyomtam és nem voltam hajlandó figyelembe venni, de már egy ideje ideges lettem minden egyes alkalommal, amikor egy srác hozzá ért. Mázlimra kevés ilyen alkalom volt, mert a kék hajú lány akarva-akaratlanul, de eltaszította magától a többi srácot. Ezért is éreztem magamat kivételnek, mikor nem csak, hogy elviselt engem, de egy idő után ő maga keresett.

És most, hogy már tudom mit érzek egyszerre vagyok boldog, bizonytalan és talán egy kicsit féltem  is. Boldog, mert már nem rágódom annyit a furcsa érzéseimen és felszabadultabban érzem magam a lány közelében. Bizonytalan, mert fogalmam sincs, hogy az említett lánynak milyen érzelmei vannak az irányomba. És egy kicsit féltem, mert, ha nem viszonozza ezeket az érzéseket, rettegek, hogy mik lesznek a következményei.

Nem tudom, hogy én mikor lettem ekkora egy nyámnyila alak, és fogalmam sincs, hogy egyáltalán mikor kezdődött ez az egész.

-Aomine! AOMINE!- összerezzentem a lány hangjára és már előre tudtam, hogy egész nap ezzel fog piszkálni.

-Huh? Mi az?

-Egész nap elkalandozol te Dinka. Mi van veled?Jól vagy? Biztos el akarsz jönni velem?- meglepett a hirtelen jött aggódása, és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon arra gondolva, hogy a lány talán viszonozza azokat az érzéseket, mint amelyeket én táplálok az irányába. Talán mégsem olyan reménytelen?

-Nincs semmi bajom, csak elgondolkodtam pár dolgon. És igen, biztos,hogy el akarok menni.-mondtam. A mosoly még mindig ott virított az arcomon és semmi nem tudta volna letörölni onnan.

-Biztos, hogy nincs semmi baj? Nem akarom, hogy rosszul legyél, vagy, hogy valami bajod essen.-szemeiben az aggódás csillant.

Felkeltem az ágyról és a lány elé álltam. Két kezem közé fogtam az arcát és a szemeibe néztem. Azokba az ég kék szemeibe.

-Akane. Semmi bajom, csak elkalandoztam. Nem kell aggódnod. -halvány mosolyt küldtem felé, és látszólag ő is megnyugodott.- Na, mehetünk?

- Persze. - és, ha a szemeim nem csalnak, Kuroko Akane a megkönnyebült sóhaj mellett egy mosolyt is eleresztett.

-Rendben.- mosolyodott el ő is. 

*A találkozó helyen*

Nagyjából már vagy 30 perce ott álltunk a Sierin-hez közeli kosárpályán, és már kezdett nagyon elegem lenni, mikor is megjelent a srác. Vörös haja volt, napbarnított bőre, s lezser járása Amerikai származásról árulkodott. Izmos volt, és magas.

Intett egyet, majd megállt. Percekig, csak álltunk csendben és már láttam a kék hajú lányon, hogy kezd az idegeire menni a kínos csend.

-Ma még elmondod miért kellett ide jönnöm, vagy itt állunk egész nap, mint a kanos fiúcskák egy lakodalomban?- nevetésemet alig tudtam vissza tartani. Amikor Akane ideges képes mind féle hülyeséget összehordani, ami valljuk be nagyon nevetséges.

-Ne haragudj, hogy az időtöket rabolom, de nem is tudom, hogyan kezdjek neki. Igazából két dolog miatt is hívtalak ide. Először is bocsánatot szeretnék kérni a tornateremben történtek miatt.  A másik amiért idehívtalak - kezét kihúzta zsebeiből,és megvakarta a tarkóját-, hogy megkérjelek békülj ki Kurokoval.

----------------------------------------------------------------------

Hi Minna!

Tudom kicsit lapos lett ez a rész, és én sem vagyok nagyon megelégedve vele, de ígyis szinte le kellett láncolnom magam a laptop elé. Nagyon nehezen akartam megírni ezt a részt és fogalmam sincs miért. Azért remélem tetszeni fog nektek.

Ha tényleg tetszik a rész akkor nyomjatok egy vote-ot, vagy írjatok egy commentet.