Nincs cím || Straykids

03_három

Egy átlagos, a többitől semmiben nem különböző hétfői délelőttnek indul a nap, amikor Changbin rövid készülődés után elindul a lakásától három sarokra lévő pizzériába, hogy a délutáni órái előtt elvégezhesse az aznapi teendőit munkahelyén. Mivel nem túl rég nyílt még az étterem, nincs akkora forgalmuk, így nem bajlódik kora reggel még az előző nap elhalasztott beadandó megírásával is. Besöpörve táskájába laptopja mellé füzeteit, úgy gondolja, bőven lesz ideje majd két kiszolgálás közben összehozni a minimális két oldalt, hogy ne kelljen magyarázkodnia órán a dolgozat hiányzása miatt. Éppen elég, hogy előző alkalommal Minho miatt ő is elégtelen kapott, nincs szüksége még egyre.

- Minden elsőt én, minden második rendelést pedig te veszed fel. Így átlagosan mindkettőnknek lesz körülbelül fél órája, hogy egyhuzamban dolgozzon ezen a baromságon – javasolja Minho felnyitva gépe tetejét.

- Ilyen jó matematikai képességekkel nem testnevelő tanárnak kellene tanulnod, hanem matematikusnak – mondja Changbin már rég belemerülve valami szakirodalomba a sport pozitív hatásairól a stresszel szemben.

- Most úgy teszek, mintha ezt meg se hallottam volna. Miről írsz? Csak, hogy nehogy megint meggyanúsítson, hogy a tiédet másolom, mint a múltkor.

- Hyung, a múltkor konkrétan beadtad ugyanazt, csak lecserélted a neveket – emlékezteti Changbin kortyolva egyet az energiaitalából. – Még a kódomat is rajta hagytad, jesszus! – Még most is képes elszörnyedni a másik szerencsétlen kísérletén az előző beadandóval kapcsolatban. – Szerencséd, hogy jó fej volt a professzor, és megúsztuk egy elégtelennel, máskülönben már se te, se én nem lennénk.

- Nem gondoltam, hogy el fogja olvasni – védekezik. – Bezzeg mások elolvassák a borítót, ha rémlik neki a név, ami rajta szerepel, kettes, ha nem, egyes – háborog az idősebb.

- Nem is értem, hogy sikerült eljutnod eddig, Minho – rázza fejét Changbin hitetlenül nevetve.

- Miattad – közli, mire a fiatalabb csak egyetértően bólint. A két barát akkor találkozott először, amikor Changbin képzési irányt váltott és első félévét kezdte testnevelés szakon. Akkoriban még talán elveszettebb volt, mint mielőtt Ausztráliába ment. Egy teljes félévet kellett halasztania, hogy ideje legyen rendbe hozni életét és eldönteni, hogy mit akar. Éppen ezzel egyidőben kezdte Minho is tanulmányait a szakon, igaz ő már másodjára, ezért, mint tapasztalt, rögtön felajánlotta segítségét az elveszett fiatalabbnak, aki abban az időben jobbhíján azért járt csak be, hogy egyrészt ne otthon üljön magában. Másrészt, hogy eleget tegyen anyjával kötött egyességének, miszerint külön költözik, ők fizetik a rezsi költségeit, Changbin pedig szerez valamilyen képesítést. – Eleinte nem úgy indult, hogy te segítesz engem? – próbál visszaemlékezni. – Most meg ott tartunk, hogy úgy néz ki, én hordozlak majd a hátamon egészen a diplomáig – mondja tettetett rosszallással. Valójában viszont nagyon hálás az idősebb srácnak, hiszen tényleg sokat köszönhet neki, kezdve azzal, hogy észrevette, amikor nem volt annak idején teljesen rendben minden vele és nem hagyta magára. Programokat szervezett, erőltette, hogy megismerjen új embereket, meghallgatta történetét, próbált tanácsot adni, és nem utolsó sorban ezt a munkát is neki köszönheti. Az a legkevesebb, hogy hagy neki néha egy-egy dolgozatot lemásolni, megkockáztatva ezzel mindkettőjük egyetemi pályafutását.

- Az az első félévre volt érvényes, barátom. A többit én is éppen úgy járom először, ahogyan te – von vállat, majd rákattintva a legelső cikkre, amit kidob a keresője dönti el, mi lesz a dolgozat témája. – Arról meg már nem tehetek, hogy te vagy az okosabb.

- Jogosan érzem magam kihasználva, le se tagadhatod.

- Soha nem is tagadtam – rázza fejét és már merülne is bele feladatába, ha nem érkezik meg az aznapi első vendég, akit a megállapodásuk szerint az idősebbnek kellene kiszolgálnia. – Üdvözöllek, miben tudok segíteni? – kérdezi elfojtva egy ásítást. Changbin fejét fel sem emelve, egy halk hitetlen kacajjal díjazza a másik nem túl eszes kérdését. Ugyan mi másban is tudna segíteni valakinek, aki betéved egy pizzériába, mint felvenni a rendelését?