Husband from instagram || 𝘁𝗮𝗲𝗸𝗼𝗼𝗸 ✓

𝟑𝟕

Taehyung szemszöge

-Én tényleg... képtelen vagyok megérteni azt a gyereket. Lefekszik velem, bevallja hogy szeret. Aztán pedig otthagy. Nem vagyok hülye, én nem fogok hinni annak a prostinak. -magyaráztam, miközben a mostani legjobb barátommal, a barbecueval  tömtem magamat egy banános fagyi társaságában, mintha napokig nem ettem volna. Pedig szinte egész nap csak ezt csináltam. Eszem és eszem össze-vissza. Csodálkoztam is azon, hogy Bogum még nem nevezett el disznónak. Nem undorodott, sőt. Így is szépnek gondolt, hiába voltak fekete karikák a szemem alatt vagy néztem ki úgy mint egy csöves.

-Én sem. Idióta az aki üzenetben közli, hogy terhes. Annyira akarja Jungkookot, hogy idáig elmegy?-sóhajtottam, ugyanis szavai teljesen igazak voltak. Kinéztem abból a lányból mindent.

Amióta Jungkook elmondta, hogy a barátnője várandós  egyfolytában rosszul érzem magamat. Erős fejfájások, instant hányingerek. Ugyan nem voltunk együtt, mégis úgy éreztem magam mint akit megcsaltak. Szomorú voltam, egyben dühös is. Hiányzott. A gondolat pedig, hogy talán ebben a pillanatban őt ölelgeti és csókolgatja megőrített... kényszerített arra hogy hányjak. Ma már harmadjára adtam ki magamból mindent. A barátom a hátamat simogatta és aggódó tekintettel figyelte mindezt. Valóban volt esély arra, hogy talán valami járványt is összeszedjek az elmúlt hetek alatt.

Az ölébe kapott, majd egészen az ágyamig cipelt. Mindig is hálás leszek neki, amiért annyi mindenben segít nekem. Teát főz, tűri a hisztijeimet és még mellettem is áll akármi bajom van. Nem kellett sokat  gondolkodnom rajta, hogy neki adjam a bizalmamat. Első látásra megtudtam mondani, hogy ő egy csupaszív fiú és tényleg szeretne a barátom lenni. Szinte sugárzik róla a kedvesség, ezt pedig nagyon jó látni. Olyan volt akárcsak hobi, mindig itt volt ha kellett. Ezek mellett pedig, ha valamit észrevett... az biztos, hogy úgy is volt.

-Taehyungie..kérdezhetek valamit?

-Mondd csak.-lehalkítottam a televíziót, majd minden figyelmemet neki szenteltem.

-Védekeztetek, amikor együtt voltatok? - kérdése miatt lesokkoltam, valóban nem értem miért kérdez ilyeneket.

-Öhm... nem. Elkapott minket a hév, feleslegesnek gondoltuk. Miért?

-Nem gondolod, hogy talán... várandós vagy?-szemeim elkerekedtek, majd hirtelen zuhanyként értek az emlékek. Ettől csak mégjobban fájt a fejem... egyberagadtunk... De azt hogy? Mi van ha igaza van Bogumnak? Ha tényleg terhes vagyok...azt nem lehet. Biztosan nem. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe, hiszen oly sok kérdés cikázott a fejemben. Mi lenne a babával? Elvetetném? Elmondanám Jungkooknak? Feltudnám egyedül nevelni? Jó szülő lennék?

-Hé, nincs semmi baj.-ölelése most nagyon jól esett nekem, nyugtatónak találtam.-Holnap veszünk egy tesztet, okés? Itt leszek melletted, bármi is lesz az eredmény.-sírásom csillapodott édes szavai után.  Akármi is lesz, jól fogok cselekedni. Csalódtam benne, de nagyon nagyot. Nem volt elég az, hogy teljesen idiótának éreztem magamat, még Jungkook is képes volt hazudni nekem. Ő egy alfa, ha nem lenne az, nem tudott volna velem összeragadni. Akármennyire is élveztem, talán egy részem megbánta. Viszont talán tényleg jól döntött, teherbe ejtett egy lányt... azonban lehet, hogy engem is. A hasamon pihenő kezem egyből elárulta azt nekem, hogy semmiképpen sem hagynám veszni azt a kicsike, ártatlan babát. Éreztem magamon egy másik illatot, mely talán az övé volt, legszívesebben azt illatoztam volna egész nap. Jungkook és az én aromám keveréke... imádom. Lehetséges, hogy csak beképzelem magamnak, de nem törődöm ezzel. Titokban reménykedtem, hogy valóban terhes vagyok, mindig is vágytam erre, hiába nem így képzeltem el ezt. Jungkook hiánya megőrített, tehetetlen voltam. Csak feküdtem a legjobb barátom karjaiban és a könnyeimet engedtem szabadjára. Hívhattam volna őt a belső farkasommal is, de ha ilyen könnyen lemondott rólam, és nem törődött az érzéseimmel, azt sem érdemli meg, hogy tudja mennyire bele őrültem ebbe.  Az a hazug csitri... biztos voltam abban is, hogy nem fogom ezt annyiban hagyni. Semmiképpen sem...

Helóka!!! Először is, nagyon de nagyon szépen köszönöm az 1K csillagocskákat a könyvön, örülök hogy tetszik nektek💓 másodszor, tudom, régóta nem hoztam részt. De egyszerűen nem ment. Tisztában voltam a dolgokkal, azonban nem akartam annyira nagy lókakit kiadni a kezemből. Így sem vagyok megelégedve ezzel, hosszabbra is terveztem 😔Bocsánat ezért. Harmadszor pedig, lapozz a következő részekért ❤️

Puszi az orrod hegyére.