Miután elfáradtunk a gokartozásban visszamentünk már a boxba mivel elkezdődött a verseny. Apukám boldogan vette tudomásul, hogy az ő kicsi kis "hercegnője" milyen ügyes. Ekkor dönthette el, hogy minden évben ki fogunk jönni a ringre.
5 éves voltam amikor elkezdtem nézni a forma 1-et. Őszintén talán akkor döntöttem el, hogy mivel is szertnék majd foglalkozni. Ez most viccesen hangozhat, hogy már 5 evésen ezt így eldöntöttem de csak tenni kell érte és megvalósul.
A Kempf családdal tartottuk a kapcsolatot. Volt, hogy ők jöttek hozzánk vagy mi mentünk hozzájuk. Sajnos olyan sokszor nem tudtunk találkozni, mert mi Székesfehérváron míg ők Gyulán laktak.
5 évesen már csapatban gokartoztam egy magyar bajnokságban. A versenyekre rendszeresen elkísértek Zozoék is.
13-14 évesen már a német forma 4-ben versenyezhettem. Ez annak volt köszönhető, hogy elég jó voltam gokartban így mindenem megvolt ahhoz, hogy feljebb kerüljek. Közben BMX világbajnok is lettem. Ebben is sokat segített nekem Zozo.
15 évesen a forma 3-as bajnokságban versenyeztem a Ferrari akadémiájának tagjaként. Mindenki "csoda gyerekként" tekintett rám, pedig csak tettem a dolgom. A versenyzést és azt, hogy mindig nyerni kell. Soha nem tudtam veszíteni. Ekkor ismertem meg Mick Schumacher-t. Ő volt a csapattársam, ekkor már a második évet töltötte forma 3-ban. Mint utólag kiderült apai ágon családtagok vagyunk. Hogy is mondjam eléggé meglepődtem, viszont sejtettem valamit, apukám iszonyatosan hasonlított Michael-re fiatalabb korában.
Ebben az évben Mickkel együtt nyertük meg a bajnokságot. Ezzel lehetőségem volt ismét feljebb kerülni.
16 évesen forma 2-ben harcoltam, azért amiért mindeki más. Az álmáért. Azaz a forma 1-be kerülésért. Nem nagy esélyt láttam rá, hogy ilyen fiatalon bekerüljek a király kategóriába, de egy próbát megér. Az évet sikeresen zártuk a csapattal. Én lettem a Prema csapatának első olyan női bajnoka aki fel kerülhet a "nagyokhoz". Természetesen Mick is jött velem. Vagy én menetem vele-kinek hogy.
Forma 4 óta ez volt az első amikor nem egy csapathoz kerültünk Mickkel. Ő a Ferrari-hoz én pedig az Alfa Romeo-hoz.
18 évesen (Charles példáját követve) én is csatlakoztam a Ferrari-hoz, így megint egy csapatban voltam Mickkel. Akivel az évek során olyan szorosra nőtt a kapcsolatunk, hogy bátyámként tekintek rá. És nem mellesleg úgy is viselkedik. Kiélvezi a nagyobb tesó szerepét.
ESTÁS LEYENDO
Lányként egy ilyen sportban? (Arthur Leclerc ff.)
De Todo~Győzni sohasem könnyű de, megpróbálni azért érdemes~ Egy átlagosnak hitt lány élete még kiskorában a feje tetejére áll. Ha kíváncsiak vagytok Adri nem mindennapi életére akkor mindenképpen olvass bele. (Vagy ha csak szimplán megláttad, hogy Arthur...
