Lányként egy ilyen sportban? (Arthur Leclerc ff.)

26○Jó hír

A mai napot nem sikerült megnyernünk, így a kihívók mennek egy ejtőernyőzésre.

-Nem baj, nekünk úgyis ott a villa.- beszéltük már a buszon.
-Majd valamit kitalálunk aztán lesz ott élmény.- nevetett fel Zozoval együtt mindenki.

Ahogy visszaértünk, átöltöztünk, ettünk és mindenki elment beszélgetni. Mi bevonultunk a szobámba.
-Fiúk, mostmár elmondjátok a jó hírt?- néztem rájuk kíváncsian.
-Mick, te mondod.- nézett Charles az említett fiúra. Mick vett egy nagy levegőt majd elkezdte.
-Rajtszámot kell majd cserélned jövőre.- döbbenten néztem rá- Ha megfelel akkor én már mondtam nekik a 41-est és a 46-ost. Kérték, hogy legyen egy számod, és majd ha jönnek fel akkor azt már ne tudják elvenni. Majd így ki tudod választani melyiket szeretnéd.
-Okés ezzel semmi probléma, köszönöm. De miért nem jó a 14-es?- szerintem olyan értetlenül néztem, mint még soha. Na jó talán matek órán néztem már így.
-Mert jön valaki akinek 14-es a száma.- ekkor még mindig nem esett le.
-De mi az, csak úgy jön és elveszi a számomat?- értetlenkedtem tovább.
-Tényleg nem esik le neki.- állapított meg Charles mire egy "Te inkább meg se szólalj"- nézéssel néztem rá.
-Visszatérő pilóta.- ahogy ezt Mick kimondta, szinte elsírtam magam. Szépen összeraktam azt, hogy visszatérő és 14-es a száma.
-Most ez komoly? Ugye nem szivattok?
-Nem. Ez full komoly. Szóval mehetsz majd autogrammot kérni.- nevetett fel Mick.
-Még jó hogy megyek. Úristen ezt még mindig nem hiszem el.- hihetetlenkedtem. Fernando Alonso visszajön a forma 1-be. Amióta néztem f1-et azóta Alonso a kedvencem. És hiába vagyok versenyző, még soha nem tudtam vele találkozni. Pont azelőtt vonult vissza, hogy bekerültem volna a nagyokhoz.
Ez a kisebb sokk után még beszéltünk pár szót majd Zozo rontott be a szobába.
-Gyülekező!- üvöltötte.
-Oksa!- üvöltöttem vissza neki.
Lementünk, ahol Zozo felvetette azt az ötletet mi lenne ha medencéznénk  utána gyakorlunk egy kicsit aztán edzünk. Ezt mindenki helyeselte.
Két pihenő között eszembe jutott, hogy a fiúknak nagy valószínűséggel éppen utazniuk kéne a következő verseny helyszínére.
-Mick, amúgy nektek nem versenyen kéne lennetek?
-Nem.- válaszolta egyszerűen.
-Eljöttünk.- mondta az idősebbik Leclerc.
-Erre én is rájöttem Einstein.- forgattam meg szemeimet.
-Mindenki neked szurkol, így ami hétvégén lenne verseny eltoltuk jövő hétre.- mondta egyszerűen Mick.
-Liberty szórja a pénzt?- nevettünk fel.
-De, akkor jól kell teljesítenem?
-Csak amennyire tudod. Semmi több.- javasolták.

----

Már mindennel végeztünk, szokás szerint ma is palacsintát vacsoráztunk.
-Micki kijössz velem a partra?- kérdeztem a fiútól, mielőtt még elmennénk aludni.
-Ki lehet menni?
-Persze gyere.- fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni. Van egy fa aminek több ága is átlóg, onnan levettünk két pokrócot és leterítettük. Pont lemenőben volt a nap, amitől szép narancssárga volt a tenger.
-Mi a másik jó hír?- szólaltam meg.
-Nincs másik.- vonta meg a vállát.
-De igen. Látom rajtad. Amióta itt vagytok le sem lehet vakarni a mosolyt az arcodról. Akkor vagy ilyen amikor van valami jó. Szóval?- néztem fel rá.
-Ahj túl jól ismersz.- sóhajtott- Tudod soha nem gondoltam volna, hogy 6 év után felkel két hónapra.
-Micsoda?- maradt tátva a szám.
-Mikor kijöttél, még aznap kelt fel. Aztán szülinapom után megint visszaesett. Azóta hetekre, de fel kel. Ha hazajössz ugye bejössz majd velem hozzá?
-Persze.- öleltem meg- Azt tudni, hogy mitől kelt fel? Vagy, hogy miért pont azon a napon mikor elmentem?
-Azt mondják, vannak olyan emberek akik, ha komában vannak éreznek vagy tudat alatt hallnak mindent. Az orvosok kérdezték, volt-e bent nála valaki, akit még egyszer sem. Mondtam, hogy te voltál, és elvileg azt megérezte.- nézett maga elé. -Köszönöm.- mondta egy kis szünet után.
-Nem. Én köszönöm, hogy tudtam segíteni. És, hogy bemehettem hozzá.

----

-Jó reggelt!- kiabált Arthur- Egy, kettő öltözés.- tapsolt kettőt.
-Hagyj. Még 5 perc.
-Nem. Gyere.- szedett ki az agyból, majd levitt a konyhába, ahol már szinte mindenki ott volt.
-Reggelt!- köszöntem kómásan, de mégis mérgesen.
-Csak nem fel lettél keltve?- nevetett Zozo.
-Nem, képzeld magamtól repültem le.- vágtam hozzá egy párnát, ami a széken volt. Asszem mondtam már, utálom ha felkeltenek. A reggeli morcosságom, még több lett. Köszönhető Zozonak. Tudom viccnek szánta, de nagyon jól tudja, utálom ha szívóznak velem miután felkeltenek.

-Bajnokok, kihívók, üdvözöllek titeket itt az Exatlon Hungary-ban. Tegnap a kihívók nyerték az élményt. Bogi, hogy tetszett?- mondta el a szokásos köszöntőjét Laci.
-Én személy szerint nagyon élveztem. A család már kevésbé.- kuncogott fel.
-Zalán, a barátnőd hogy bírta?
-Először kicsit félt tőle, de aztán teszett neki is.
-Köszönöm. Bajnokok, nektek, hogy telt a tegnapi nap? Adri?- nézett rám a műsorvezető.
-Mi jól elszórakoztunk. Igazából ha megyünk élményre, ha nem, mi mindig kitalálunk valamit.- mosolyogtam. Laci csak bólintott.
-A mai élmények, amik közül lehet választani, az egy vacsora a csapattal, egy buli Dominika legjobb szórakozóhelyén és egy túra Dominikán.

A napot mi nyertük, Gabi húzta be az utolsó a pontot ezért ő választott. A vacsorát húztuk. Ennek kimondottan örültünk.
-Egyszer nem palacsintát eszünk vacsorára. Gondoltátok volna?- nevettem fel.
-Soha. De lehet itt is kapunk majd.- nevetett tovább Dorka.

Két nagyobb asztal volt. Mi a lányokkal egymás mellé ültünk, míg a fiúk is, Arthurék is csatlakoztak hozzájuk, a többiek pedig a másik asztalhoz ültek.
-Adri, hogy hívják a barna hajú fiút?- tette fel a kérdést Dorka.
-Hékás, nem lopni a palijaim- nevettem fel- amúgy ő Charles. Most mondanám, hogy a szőke, de a kisebbik szőke, ő Charles öccse Arthur. A másik szőke pedig Mick.
-Mióta ismeritek egymást?- kérdezte Gabi.
-Fhu, Micket négy éve, Charlest három éve, Arthurt pedig egy éve ismertem meg.
-És valamelyikőjük tetszik? Annyira közvetlenek vagytok egymással.- reménykedett Dorka.
-Persze én is egy mással meg ők is egy mással.- nevettem fel- Amúgy nem, egyikőjük sem a barátom csak legjobb barátok vagyunk.
Ezután szerencsére nem kérdeztek róluk többet. Mindenki nagyon jól elbeszélgetett egymással.

Ahogy beértünk a villába, azonnal elment mindenki fürdeni. Utána csak néhányan maradtak fent még beszélgetni. Valószínű a fiúk még lent beszélgettek, addig én szépen nyugodtan feküdtem le. Már majdnem aludtam volna amikor egy kezet éreztem ami átölel.
-Jó éjszakát szépségem. Remélem idővel minden jó lesz.- suttogta Arthur, majd nyomott egy puszit az arcomra. Még mindig ezt a becenevet használja. Pedig azóta tűzön-vízen keresztül ment a kapcsolatunk. Jól esett hallani azt, hogy még mindig- ahogy ígérte- vár rám.