Lányként egy ilyen sportban? (Arthur Leclerc ff.)

13○Hajókázás

Miután megmostam az arcom és összeszedtem magam, vissza mentem a nappaliba. A fiúk és Ria a kanapén feküdtek egymáson és valamin nagyon nevettek. Mick és Arthur voltak alul, utána Robin és Rianna.
-Srácok mit szólnátok ha elmennénk hajókázni?- kérdezte Arthur, mivel észrevették, hogy nézem őket. Mick sejtelmesen nézett rám.
-Ha van egy hajód- néztem Arthurra- és hoztatok fürdő ruhát- néztem a gyerekekre- felőlem mehetünk.- mosolyogtam rájuk.
-Intézem a hajót- kacsintott Arthur.
-Anya rakott el nekünk.- mondta Robin.
-Na akkor én megyek átöltözni.- mondtam. Egy egyszerű fekete bikinit vettem fel, rá egy has pólót és rövidgaytát, természetesen a vans cipőmmel. Ameddig én készülődtem Mick gyorsan haza dobta Arthurt, aki át is öltözött, illetve eltette a hajó kulcsát. Miután én végeztem Mick is átöltözött. Közben mi Arthurral segítettünk a kicsiknek.
-Mindenki megvan? Indulhatunk?- kérdezte már az autóban Mick. Még szerencse, hogy Kimiék mindig odaadják a gyereküléseket.
-Igen mehetünk.- válaszoltam. Arthur elől ült, én hátul a két kis rosszcsont között. Kis idő után szólt Ria.
-Máskor jöttök majd hozzánk?
-Tudod ha megengedik a szüleitek- néztem Riara és Robinra- akkor igen.
-És Arthur is jön?
-Ha kedve van felőlem jöhet- mosolyogtam a lányra.

----

Nagyjából 5 perc után megérkeztünk a kikötőbe. Elmentünk a hajóig, ott feladtam a gyerekekre a mentőmellényeket.
-Megálljunk majd valahol kicsit ugrálni meg úszkálni?- fordult felém a hajó "tulajdonosa". Arthur elmondása szerint a hajó Charlesé, de bárki használhatja a családból.
-Megállhatunk. Legalább lefáradnak.- mutattam az éppen Mickkel beszélő testvérpárra.
Ahogy elindultunk Ria egyből elaludt. És én még azt hittem majd itt fognak nekünk pörögni.

Megálltunk egy olyan helyen ahol közepes a vízszint. Pont tudunk ugrálni és pont jó a kicsiknek is.

----

Miután visszamentünk az autóhoz, elmentünk megnézni Kimit és Minttut. Egy Alfa Romeo reklámot forgattak a csapattal. Ezt a reklámot már megcsinálták egyszer csak az- elvileg- nem lett jó és most volt idő újat csinálni. Amíg nem végeztek addig ott maradtunk velük. Számomra érdekes volt, hogyan is készítik el a reklámot. A fiúkat és Riat ez annyira nem kötötte le, ők inkább játszottak.

----

-Nincs kedved feljönni hozzánk?- kérdeztem Arthurt.
-Ha nem zavarok.
-Ha zavarnál nem kérdeztem volna meg- forgattam szemeimet.

A két fiú egyből elment játszani, arra hagyatkozva, régen játszottak már együtt.
-Kértek valamit?- kiabáltam nekik miközben készítettem magamnak egy szendvicset.
-Igen.- kiáltották egyszerre.
-Szendvics jó lesz?
-Igen, köszi.- köszönték meg.
Rántott húsos szendvicset csináltam, maradt még hús amit még anya csinált nekünk tegnap. Ahogy kész lettem rátettem egy-egy tányérra és úgy vittem be a fiúknak, akik épp stream-eltek. Szerencse csak annyi látszódott ahogy letettem eléjük a tányérokat. Míg ők elvoltak, addig felhívtam legjobb barátnőmet, mi újság vele és mi a helyzet az iskolába.

-----Telefonhívás-----

Én: Szia kicsi! Mizu van?

Laura: Halii! Szar minden. Ma is írtunk töriből, tuti szar lesz.

Én: Juj szorítok, hogy jó legyen.

Laura: Köszi. És veled mizu. Mesélj valami érdekeset.

Én: Monacóba vagyok Mickkel, a tesztek kicseszett szarul sikerültek, csodálom, hogy megy az autó.

Laura: Tudom láttam. Direkt néztem, és még szurkoltam is, bár nem tudom mennyi értelme volt.- nevettük el magunkat.

Én: Legalább valaki bízik az autóba.- nevettünk tovább. Itt volt az a pont, hogy röhögőgörcsöt kaptunk. 5 perc után már nagyjából meg tudtunk szólalni.

Laura: Jesszus ilyenkor jövök rá mennyire hiányzol a minden napjainkból.

Én: Ti is hiányoztok, de legalább azt csinálom amit szeretek.

Laura: Na ez így van. Ha jössz haza kell majd egy tali.

Én: Mindenképpen.

Laura: Ne hari mennem kell mert holnap írunk matekból és azt se tudom, hogy most kínait vagy oroszt tanítanak.- ismét nevetésben törtünk ki.

Én: Jólvan, szorítok. Menni fog. Csak ne hangjegyeket írj a lapra.- az osztály és a matek három különböző dolog.

Laura: Köszi a biztatást- kuncogott- várlak haza, puszi.

Én: Puszi.

-----Telefonhívás vége-----

Laurát még kilencedikben ismertem meg, azóta legjobb barátnők vagyunk. Barátnőim soha nem volt annyi, mindig inkább fiúkkal barátkoztam. Laura és még két barátnőm az egyetlen akik nem azért vannak velem, mert jól néznek ki a fiú barátaim. Nem értem miért olyan nagy szám a többieknek. Mindig rajtam keresztül akartak megismerkedni velük, csak hát ez nem jött össze, soha nem mutattam be őket. Egyedül Laura volt az akit bemutattam Micknek és Zozoéknak.

----

Fél óra után végeztek mára a fiúk. Arthur haza akart menni, de mondtam neki, nyugodtan maradhat, elférünk. Nem ellenkezett, én elmentem fürdeni, addig Mick megágyazott Arthurnak. Kihúzhatós a kanapé, az lesz Arhur "ágya".