Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

Az új megbízó-prológus

Elvira az ágyán ülve olvasgatott. Egy ponyvaregény volt, de nem is figyelt rá. Gondolatai máshol jártak. Ott, ahol már több, mint egy éve nem járt, a Tonkin kúrián.
- Elvira! – rántotta el egy hang a Tonkin gyerekek és a Black fivérek arca elől a lányt. – Gyere le! – kiabált fel Finn, a bérgyilkosok mestere.
Elvira vett egy mély levegőt, lerakta a könyvet, felállt ágyáról, a két combjára erősített bőrszíjba berakott egy-egy tőrt, majd kilépett a hiányzó falon a fémtalajra. Sehol nem látta a magas, barna hajú férfit. Leugrott és jól sejtette, hogy Finn az emelet alatti tatamiknál áll. Mellette ott állt Elvira legjobb barátja, Sam. Sötét haja barna szemébe lógott, kezét háta mögött kulcsolta össze, álkapcsa megfeszült, szeme semmilyen érzelmet nem árult el. Mikor meglátta Elvirát megeresztett egy halvány mosolyt.
Finnel és Sammel szemben két fiú és egy lány állt. Tizenkét és tizenöt év között voltak mindhárman. Szóval bemutató lesz az újaknak.
- Ő ott Elvira. – mutatott Finn a lányra. A három gyerek a bérgyilkos felé fordult. – Elvira és Sam a két legjobb. Most pedig meg fognak küzdeni, hogy lássátok, hogyan verekszik egy vérbeli bérgyilkos. – az épület jó akusztikája miatt a hátsó szobákban is jól lehet hallani, ha Finn beszél, így azt is tökéletesen hallották, hogy a szobák ajtaja egyszerre csapódtak ki, pár pillanattal később pedig kettesével, hármasával ugráltak le az emeletről a bérgyilkosok. Legtöbbjük tizennyolc és huszonkettő között volt, de voltak kamaszok és tizenkétévesek is.
Elvira fellépett a tatamira, ahogy Sam is, mire mindenki ujjongani kezdett. Minden bérgyilkos szereti nézni, ahogy valaki küzd. És ha Elvira és Sam küzdöttek, akkor a meccs még izgalmasabb volt.
- Ki akar fogadni? – kiáltotta el magát Logan, a szőke hajú kamasz mosolyogva. – Szinte biztos, hogy Sam nyer. – vigyorgott a fiú Elvirára, mire Sam csak Loganre mutatott és bólogatott, helyeselve a megszólalásra.
- Majd meglátjuk. – mosolyodott el sejtelmesen a lány Samre. Az a nagyjából húsz bérgyilkos, akik nézték teljesen megőrült, és bekiabálva tették meg tétjeiket.
- Fegyvereket letenni, a meccs addig megy, amíg valaki harcképtelenné teszi a másikat. – jelentette ki Finn. – Tét a munkák utáni levonások csökkentése három százalékkal. – pár bérgyilkos elismerően és irigykedve bólintott. Három százalék nem tűnik soknak, de nem mindegy, hogy egy hatezer dolláros melóból hatszázat, vagy csak négyszázhúszat von le Finn. Mindketten bólintottak, elfogadva a feltételeket.
Elvira felkötötte hosszú szőke haját egy copfba, majd a két tőrt, ami nála volt ledobta a tatamik mellé. Belenézett legjobb barátja szemébe. Mindkettőjük tekintete csillogott a harcivágytól, aztán Finn megadta a rajt jelet.
Elvirának rögtön kikellett hajolni Sam jobb horga elől. Ahogy visszaemelkedett, jobb kezét a fiú oldalába tolta, majd ballal máris ütötte volna az arcát, de Sam még időben elkapta és a lányt kifordítva a hátára szorította.
- Add fel, El! – súgta mosolyogva a lány fülébe. Elvira csak forgatta a szemét, mag megrázta a fejét.
Előre hajolt, hátán átlendítette Samet, majd a tatami mellé nyúlva egy gyors mozdulattal megfogta az egyik tőrt, ráült Sam hasára és a nyakához szorította a kést. Sam azonban kicsavarta a lány kezéből a tőrt, felállt, ezzel elérve, hogy Elvira elveszítse egy pillanatra az egyensúlyát, ami elég volt ahhoz, hogy a lányt a karjánál fogva maga elé rántsa és a nyakára tegye a pengét.
- Gyerünk Elvira! – kiabálta be egy lány, mire a nézők még nagyobb őrjöngésbe kezdtek.
Elvira Sam könyökét alátámasztva egy hirtelen mozdulattal lefelé kibújt a szorításból és gyomorszájon rúgta a fiút. Sam egy kicsit összegörnyedve megállt egy fél pillanatra, így Elvirának volt elég ideje a fiú pólójának hátát megfogva a földre teríteni Samet. A bérgyilkoslány hátra feszítette a fiú karját, amiben a tőr volt, és anélkül, hogy kivette volna a kezéből a hátára tette a kés végét.
- És meghaltál. – mosolyodott el Elvira a nyereségén, majd elengedte legjobb barátja karját és felállt a hátáról. Sam a hátára fordult és kezét mellkasán pihentetve nézett fel Elvirára. A lány a kezét nyújtotta, és felsegítette a vesztest a földről.
A nézők megoszlottan örültek és sajnálkoztak a végeredményen, végül a három újoncon kívül mindenki visszament gyakorolni, vagy a szobájába.
- Szép volt El. – bólintott Sam elismerően, mire a lány az elképzelt szoknyáját széthúzva pukedlizett.
Épp felállt a pukedliből, amikor valaki lassan, gúnyosan tapsolni kezdett. Elvira, Sam és Finn egyszerre néztek a bejárati ajtó felé, ahol egy magas, vékony, de izmos, fekete hajú és szemű, húszaséveiben járó férfi állt, fekete farmernadrágban, ingben és zakóban.
- William? – ráncolta homlokát értetlenül Elvira.