Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

Terv a tervben

- Mit tervezel, El? – kérdezte Sam a nappaliban állva, miközben Logannel kiegészülve hárman várták, hogy a Black fivérek, a Tonkin család és Annelin Graham leérjenek.
- Csak bízz bennem. – nyugtatta Elvira legjobb barátját, miközben le sem vette szemét a lépcsőről.
- Bíznék, – állt be a képbe Sam – ha tudnám mit tervezel. – dühös volt. Sötét szeme, most mintha még sötétebb lett volna, és szikrát szórt a lányra. Be kell avatnia a fiúkat.
- Nagyot akarsz kaszálni? – nézett bele Sam égető szemébe. – Mert, ha igen, akkor el kell érnünk, hogy Mr. Tonkin is és Will is fizessen. Will fog, ha azt hiszi, Mr. Tonkin meghalt és elvisszük neki a húgát. – magyarázta. Sam csak bólintott jelezve, hogy eddig világos a terv. – Mr. Tonkin pedig, ha úgy tudja, hogy William Graham és a maffiája megszűnt létezni a mi jóvoltunkból.
- És ezt hogyan akarod kivitelezni? – kérdezte Logan a kanapéról. Elvira a kamasz szemébe nézve beharapta a száját.
- Azt még nem tudom, - vallotta be, majd folytatta – de egyelőre érjük el, hogy Mr. Tonkin fizetni akarjon, hogy Grahamék eltűnjenek. Hitessük el vele, hogy ehhez szükséges Annelin és hogy egyáltalán el lehet tűntetni a maffiát.
- De Grahaméket szinte lehetetlen kiiktatni. – rázta a fejét Logan, mire Elvira elmosolyodott.
- Pontosan. Szinte. – mutatott rá a fiúra, mire Logan csak a homlokát ráncolta. – Minden lehetséges és ezért kellesz nekünk te. – guggolt le elé Elvira. – Tizenhét évesen jobb ötleteid és logikád van, mint a legtöbb felnőttnek. Kell az agyad, ahhoz, hogy találjunk egy hibát a Graham maffia rendszerében.
- Szóval tényleg el akarjuk tűntetjük a maffiát? – kérdezte Sam karba tett kézzel. – Nem tudom, tudod-e, de a legtöbb megbízást ők adják. – világosította fel. – Ha nincs a maffia, akkor Finn… - Sam hirtelen állt meg és tátott szájjal állt, nézve Elvirára. – Nem Tonkinékat vagy Grahaméket akarod kiiktatni, hanem Finnt. – mondta ki hangosan azt, amit Elvira már eltervezett.
- Ejnye, Logan. – nézett vissza a kamaszra Elvira. – Azt hittem neked előbb fog leesni, mint Samnek. – vigyorgott legjobb barátjára.
- El, ezt nem akarhatod. – rázta fejét Sam.
- Miért ne akarhatnám? – állt fel Elvira. – És te is akarod. Basszus Sam, hányszor beszéltük már, hogy Finn kisgyerekeket képez ki gyilkolásra? – tárta szét a karját a lány.
- Jó, de Finn véd meg minket. Tudod, rendőrség, meg a halottak családja, ilyenek. – hívta fel a figyelmét arra, hogy Finn nélkül gyorsan meghalna mindenki.
- És ha Finn nem hal meg, csak lesz egy felettese? – kérdezte Logan. Elvira szinte látta a fiú felett kigyulladni azt a bizonyos lámpakörtét.
- Mire gondolsz? – nézett Elvira Loganre.
- Ha Finn és a hatalma, amivel megvéd minket, megmarad, csak nem ő irányítja, hanem valaki más? – fejtette ki ötletét. – Mondjuk mi. Ha Tonkin eleget fizet, a maffia pedig eltűnik, Finn becsődöl, viszont nekünk lesz annyi pénzünk, hogy kisegítsük szegény Finn mestert a szarból. Finn tartozni fog nekünk, mi pedig úgy irányítjuk, ahogy akarjuk. – magyarázta a tervet.
- Látod Sam? – nézett bele a bérgyilkoslány legjobb barátja szemébe. – Mondtam én neked régebben, hogy okos. – vigyorodott el.
- Elvira! – lépdelt le a lépcsőn Mr. Tonkin. – Miben segíthetek magának? – érdeklődte. Elvira meglátta a mögötte érkező Mrs. Tonkint, aki most már sokkal jobban nézett ki, mint legutóbb, és aki a kis Freja Tonkin kezét fogta. Mögötte jött Liam Tonkin égszínkék szemébe lógó sötét hajával, és Annelin Graham, aki sokat változott egy év alatt. Szeme folyamatosan a környezetét pásztázta, barna göndör haja pedig szinte teljesen eltakarta arcát.
A Black fivérek zárták a sort. Az ikrek szokásukhoz híven ugratták egymást, emiatt James majdnem ráesett Annelinre. Csupán Jacob reflexei mentették meg a zuhanástól.
- Mr. Tonkin! – köszönt ridegen a lány. – Figyelmeztetni jöttünk. William Grahamet kiengedték. – Annelin szeme felcsillant. – És tennénk egy ajánlatot. – folytatta, majd várta, hogy Mr. Tonkin mit reagál. Alig egy perccel később biccentett, jelezve, kíváncsi Elvira ajánlatára. – Eltűntetnénk a Graham maffiát. Természetesen nem magunktól, és nem ingyen.
- Ha jól emlékszem, egy éve azt mondta, hogy ezt a maffiát nem lehet csak úgy elkezdeni gyilkolászni. – ráncolta homlokát Mr. Tonkin.
- Nem. Valóban nem. – hajtotta le fejét Elvira. – Viszont Spencer és Oliver Graham halott, Willt pedig egyszerű elkergetni és akkor…
- És akkor enyém lenne a maffia. – fejezte be Elvira helyett Annelin. Szeme még jobban csillogott, Elvira pedig elbizonytalanodott, hogy Annelinnek mi lenne a terve a maffiával. Mert ha a Graham lány a nevéhez hűen átveszi a maffiát és ott hagyja Tonkinékat, akkor nem jutottak előrébb. Viszont, ha azt teszi, amit Elvira akar, és azokhoz marad hű, akik felnevelték, akkor le fog mondani az örökségéről. Nem számított arra, hogy a lány ennyire fog örülni annak az ötletnek, hogy övé lehet a Graham maffia, hisz nem ebbe nőtt bele.
- Aminek te…? – próbálta kiszedni Sam Annelinből, hogy mit gondol.
- Természetesen örülnék. – jelentette ki a lány. Elvira lesütötte a szemét. Ha Annelin maffiavezér akar lenni, akkor a bérlések ugyanúgy megmaradnak, Finn pedig nem fog tőlük függeni.
- Hisz az a maffia majdnem megölt. – állt fel Logan a kanapéról. – Miért akarnál te lenni a főnök? – kérdezte.
- Mert akkor mondhatom a rohadék fekete ruhásoknak, hogy ki vannak rúgva és a maffiának vége lenne. – magyarázta Annelin. Szeme csillogása átfordult szikrázó dühbe és gyűlöletbe, Elvira pedig elkönyvelte magában a sikert.
- Akkor most térjünk át az anyagiakra. – szólt közbe Mr. Tonkin. – Említette, hogy nem ingyen. Mennyiért ölnék meg William Grahamet?
- Nos, - kezdte a bérgyilkoslány – ha nincs maffia, nekünk eléggé sok pénz kiesik, ezért arra gondoltunk, esetleg fizethetnének évente. Így önnek nem lenne több gondja a Graham maffiával, viszont nekünk sem úszna el annyi bevétel. – vázolta a helyzetet a lány.
- És mennyi lenne az az éves összeg? – kérdezte komoly tekintettel.
- Nyolcezer dollár. – vágta rá Sam és Logan egyszerre, mire Elvira csak bólintott.
- De hát múltkor hatezret fizettem magának. – ráncolta homlokát értetlenül Mr. Tonkin. – Ha egy munkáért hatezret fizettem, akkor elég lesz évente nyolcezer?
- A múltkor minden halott után háromszázat adott és ha jól számolom, akkor harmincöt embert öltünk meg. Egy munkáért általában egy százast szoktak fizetni. – világosította fel Elvira. – Úgyhogy a múltkor egy kicsit át lett vágva, Mr. Tonkin. – vigyorgott a lány szívélyesen. Liam szeme kitágult, Annelin pimaszul mosolygott, a Black fiúk pedig egy elismerő bólintással jutalmazták Elvira mutatványát, miszerint Mr. Tonkin háromszor annyit fizetett, mint az átlag.
- Rendben. – egyezett bele végül a Tonkin család feje. – Évi nyolcezer dollár, ha a Graham maffia eltűnik. – nyújtotta kezét a férfi Elvira felé.
- Maga remek üzletet kötött, Mr. Tonkin! – vigyorodott el a bérgyilkoslány önelégülten, majd megrázta a felé nyújtott kart.