Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

Legjobb a legjobbal

Elvira leállította a motort. Sam feszülten figyelte a lány mozdulatát, ahogy Elvira ránézett legjobb barátjára. Elvira bólintott, majd magabiztosan, egy pillanatnyi habozás, kétely vagy félelem nélkül kiszállt a kisbuszból. Sam és Jake követték, egészen be a házba.
- Már kezdtem azt hinni, hogy feldobtátok a talpatokat, vagy féltek haza jönni, mert tudjátok, hogy rájöttem mit terveztetek. – szólalt meg Finn. A tatamik szélénél állt, Elviráéknak háttal és a két új gyereket figyelte. A kislány egyre jobban küzdött, és még akkor sem állt meg, amikor bérgyilkos társai beléptek az ajtón. – Hol van Logan? – kérdezte Finn, még mindig nekik háttal állva. Nem kellett megfordulnia, hisz ő volt a legjobb, vakon is pontosan jól tudta, hogy Logan nincs velük.
- Meghalt. – válaszolt Sam fagyos hangon Elvira jobbjáról. A lány ránézett Samre, majd Sam jobboldalán álló Jake-re. Jake szinte remegett félelmében.
- És a Black gyerek mit keres itt? – tette fel az újabb kérdést a bérgyilkosok mestere.
- Megunta a testőrködést. – felelte ezúttal Elvira. – Úgy döntött valami izgalmasabb szakma után keres.
- Ki ölte meg William Grahamet? – jött a következő kérdés. – Jobb kérdés. Komolyan azt hittétek, hogy elintézitek azzal a maffiát, hogy megölitek Williamet? Hogy félre tudtok állítani engem? – Finn feléjük fordult. Zöld szeme szikrázott a dühtől.
A két gyerek abbahagyta a harcot, amikor Finn levette róluk a tekintetét. A fiú a térdére támaszkodva pihent, amíg a kislány a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy elfáradt volna, a kimerülés egyetlen jele a kipirosodott arca volt. Mély levegőket vett, testét befeszítve tartotta, szemével mestere hátát fürkészte. Elvirát most még inkább emlékeztette saját gyerekkorára. Tudta, hogy egy nap ebből a kislányból is profi lesz.
- Egy ember halála egyáltalán nem elég, ahhoz, hogy tönkre menjek. Csak nem gondoltátok, hogy nem raktam félre pénzt, épp az ilyen esetekre? – húzta fel a szemöldökét Finn. Nem gondolta volna, hogy Elvira ilyen apróságokra nem gondol.
Elvira befeszítette minden izmát, jeges szemei még fagyosabbnak tűntek, és tele voltak kettős érzelmekkel. Csalódott volt, amiért nem sikerült a terve, de még is örült neki. Dühös volt Annelinre, de teljesen megértette a tettét. Képes lett volna megölni Finnt, de a belénevelt hűség megakadályozta ezt.
- Ki ölte meg William Grahamet? – kérdezte újra. Elvira azonnal észrevette, ahogy Finn keze lecsúszik a combjára erősített bőrszíjhoz. Valószínűleg Sam is felfigyelt erre a mozdulatra, mert Jake felé fordult, jelezni neki, hogy ne szólaljon meg, de elkésett.
- Én voltam. – mondta ki Jake. Abban a pillanatban Finn keze mozdult és a Black fiú felé hajította a dobókést, Sam pedig a testőr felé vetődött, és leterítette. A kés felettük pár centivel repült el. Sam a mozdulatot szinte azonnal megbánta, mert még földet sem értek, amikor érezte a minden porcikájába belenyilalló fájdalmat.
Elvira sem habozott. Finn felé indult és fegyver hiányában megpróbált közelharcot kezdeményezni a mesterével. Finn sorban hajította felé a késeket kecses mozdulatokkal, de a lány, mintha csak táncolt volna, kikerülte azokat, bár néhány megkarcolta. Elvira elérte a férfit, kezét már lendítette, de az könnyűszerrel ártalmatlanította az ütést, és hátán átlendítve a lányt, a földre dobta. Elvira a fájdalomtól egy pillanatra behunyta a szemét, majd mikor kinyitotta látta, ahogy Finn egy tökéletes mozdulattal fejbe rúgja újra talpán álló Samet, aki már Finn előtt állt, hogy segítsen legjobb barátjának. De a kimerült és eddigre már sokszorosan lesérül bérgyilkos nem bírta tovább és a rúgás erejétől eszméletét vesztve a földre esett. Elvira azonnal felállt, nem törődve tagjai fájdalmával, majd a neki háttal álló férfi felé futott, aztán a hátára vetette magát és Finn két lába között átcsúszva kivette az utolsó kést a bőrszíjából. A dobókést a feléjük közeledő, eddig habozva és riadtan álldogáló Jake irányába hajította, aki ettől megtorpant.
- Tűnj el innen! – kiáltott rá, majd felállt és a két újonc felé nézett, akik mesterüket csodálták. – És ti is. – Finn belenézett Elvira szemébe. Elvira látta, hogy a két gyerek nem mozdul, majd mikor Finn bólintott egy aprót, elindultak futva fel a szobájukba.
A lány egy pillanatot sem várt, azonnal Finn felé lendítette jobb öklét, de ellenfele könnyen kikerülte az ütést. Majd Elvira második, harmadik és negyedik próbálkozását is, végül Elvira egy rúgása találta oldalba. Finn a fájdalom legkisebb jelét sem mutatta, helyette azonnal Elvira feje felé csapott. A lány kihajolt, de mestere a bal térdével gyomorba rúgta. Elvira már korántsem bírta annyira a fájdalmat, mint Finn. Többek között azért, mert Finn sokkal jobb, erősebb és több önkontrollal rendelkezett Elviránál, többek között pedig azért, mert Elvira ma már sok mindent megélt, és kimerült volt.
De nem adta fel. A pillanatnál is kisebb pihenő után lendítette a kezét Finn feje mellé. Finn azt tette, amire a lány számított és lehajolt. Elvira másik kezével alulról telibe találta Finn állát. Az ütés erejétől a férfi megtántorodott, így a bérgyilkoslánynak volt annyi ideje, hogy azonnal gyomorszájon is rúgja mesterét. Finn összegörnyedt, de mire Elvira lendítette volna a karját az újabb ütésre, addigra a férfi átkarolta a derekát és a hátára lökte, amitől a lány beverte a fejét. Finn épp megrúgta volna, amikor Elvira felállt, bár már sokkal lassabban, mint az előbb.
Megindult Finn felé, kikerülte pár ütését, majd jobb lábával kisöpörte a férfiét. Finn a hátára esett, de Elvirának még reagálni sem volt ideje, már talpra is állt, fél pillanattal később pedig a lány arcába csapott. Elvira megtántorodott, majd Finn felé rúgott. Finn elkapta tanítványa lábát, aztán felfelé lendítette. Ahogy a férfi elengedte, Elvira felhúzta a térdét, így a forgás után a talpára érkezett. A lány alig nyerte vissza egyensúlyát, már indult újra mestere irányába. Elvira eltalálta, ez azt jelentette, hogy Finn kezdett elfáradni.
Finn lehet, hogy jobb harcos Elviránál, de idősebb is. Amikor Elvira Finnhez került, még lehet fiatal volt a férfi és jól bírta, de azóta eltelt tizenöt év. Tizenöt hosszú év, ami alatt Finn kiképezte a gyerekeket, de ő maga elhanyagolta az edzéseit. Állóképessége és ereje csökkent, ha pedig Elvira még pár percig kitart, lesz esélye Finn ellen.
Elvira újra célba vette mestere fejét, de Finn elkapta a karját és átlendítette a hátán. Elvira feje a padlónak csapódott, a fájdalom szétáradt benne, az egész testében. Vérzett, minden porcikája remegett, minden tagja sajgott már. Nem bírt ki még pár percet, de nem fogja feladni.
Finn oldalba rúgta. A lány hallotta bordája reccsenését, majd mestere üvöltő hangját, amitől a terem visszhangzott. Elvira egy pillanatra a szobájukban ücsörgő bérgyilkosokra gondolt. Biztos volt benne, hogy hallanak mindent, és abban is biztos volt, hogy félnek Finntől, ezért nem jönnek csak le.
- Nem erre neveltelek. – törölte meg vérző orrát a bérgyilkosok mestere, miközben hangja betöltötte a teret. – Kelj fel! – kiáltott rá tanítványára.
Elvira megfordult, tenyerére támaszkodott, majd vett egy mély levegőt. Tudta, hogy nem nyerhet Finn ellen, de mindent meg kellett tennie. Ha nem győz Will hiába halt meg, Logan és Jake fölöslegesen menekülnek, Sam értelmetlenül szenvedett ennyit. De Elvira profi volt.
Feltápászkodott, majd Finnel szembe állt, felemelte két karját az arca elé, felvette a támadó állást, majd várt. Finnek kell előbb támadni, ki kell fárasztania a férfit, akkor talán képes lesz a győzelemre.