Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

Az új bérgyilkos

Elvira belemosolygott Sam mellkasába, majd a még mindig kezében lévő, felhúzott íjat William Graham felé irányította és azonnal elengedte az ideget. Will épphogy eltudott ugrani a nyíl elől, így az a falba fúródott.
- Na ne már! – állt fel William. – Nálam sincs fegyver, akkor legalább egy kicsit legyen igazságosabb a mérkőzés. – háborgott a maffiavezér.
Sam és Elvira összenéztek. A lány egyik szemöldökét felvonva kérdőn nézett a bérgyilkosra. Sam megvonta a vállát és levette a csípőjére rögzített fegyvertartóövet, ami tele volt dobókéssel. Elvira megingatta a fejét, majd elkezdte kipakolni fegyvereit. William hitetlenkedve nézte, ahogy a két bérgyilkos majdnem egy percen keresztül szereli le magáról a különféle fegyvereket.
- Ha ma nem halok meg, akkor soha. – suttogta maga elé kétségbeesetten a Graham fiú. Tudta magáról, hogy nagyon jó közelharci küzdő, de két bérgyilkossal szemben esélytelennek látta a győzelmét. De nem adta fel. Az anyja és apja is arra tanította, hogy a legvégsőkig küzdeni kell, különben szégyent hoz magára, a családjára és a Graham névre.
Elvira előbb végzett a kipakolással, mint barátja, ezért melle előtt összefont kézzel várta, hogy Sam is eldobja minden fegyverét. Mikor a fiú végzett, azonnal támadásba lendült. A lány úgy gondolta, lesz annyira jó szívű, hogy engedi Willnek, hogy egyszerre csak egyikőjükkel küzdjön.
Sam első ütését Will kikerülte, de még fel sem állt, amikor a bérgyilkos mellkason rúgta. Graham tüdejét hörögve hagyta el a levegő. Sam nem várta meg míg ellenfele levegőhöz jut, ököllel azonnal arcon akarta ütni, ám William kihajolt. A lebukással pont tökéletes pozíciót tudott felvenni ahhoz, hogy vetélytársa bordái közé tudjon ütni. Sam csontjának hangos törését meghallva Elvira felszisszent. Sam nem törődve a fájdalommal egy újabb rúgásra készült. Ezúttal William fejét célozta és sikeresen el is találta. A Graham fiú megtántorodott. Ez a pillanat épp elég volt ahhoz, hogy Elvira elrántsa Samet.
- Most én jövök. – szólt halálos hangon, és az eddigre már stabilan álló maffiavezér felé indult.
Jobb öklével azonnal arcon ütötte, amitől Willnek vér csöpögött az orrából. Elvira nem várt egy pillanatot sem, ballal máris az oldalát célozta. Graham megragadta a lány karját, fordult egyet és a falnak nyomta, jobb alkarját a bérgyilkoslány torkának szorítva. Elvira nem hagyta magát, térdével erősen tökön rúgta ellenfelét. Most Samen volt a felszisszenés sora. Will megdermedve állt, szeme kigúvadt és csak egy hosszú fájdalmas nyögést tudott kiadni magából. Elvira elmosolyodott és most gyomorszájon rúgta a fiút. William még jobban összegörnyedt.
- Soha többé – kezdte Elvira halkan, de gyilkosan mondandóját – ne próbálj meg fegyvernek használni! – a lány szeme szikrát szórt.
- Én csak… - Will felnézett a lány fagyos, kék szemeibe. Belemélyedt a rideg tekintetbe. Soha nem akarta bántani a lányt. – Ne haragu… - nem tudta befejezni. Elvira felnézett a vele szemben lévő ajtóba. Jake állt ott, tele sebekkel, vérző orral, kezében Elvira íjával.
Elvira visszapillantott a fiúra. William Graham a bérgyilkos arcát nézte, hátából pedig egy nyíl állt ki. Még élt, de Elvira tudta, hogy értelmetlen megmentenie. A Graham fiú arcán látszott, mennyire fél. Mielőtt összeesett volna, Elvira megfogta és az oldalára fektette, majd megnyugtatóan rámosolygott Williamre. William egész végig a lányt nézte. Elvira elkezdte dúdolni azt a zongoradarabot, amit az előbb William játszott, közben pedig Sam felé nyújtotta kezét. Legjobb barátja a halomból kivette az egyik tőrt és a lánynak adta.
Elvira folyamatosan dúdolta a művet, simogatta William véres arcát. Szeme könnybe lábadt, ahogy a haldokló fiút nézte. Újra végig játszotta a fejében a legszebb pillanataikat, majd amikor a dallam utolsó hangjához ért, elvágta William Graham nyakát.
- Gyere El! – lépett Elvira mellé Sam. – Menjünk.
- Elvira. – szólalt meg Jake, amikor a lány felállt és elkezdte visszaszerelni magára fegyvereit. – Jól vagy? – kérdezte.
- Persze. – nézett fel fagyott szemmel Jake-re. – William Graham csak egy ember. És egyébként is az volt a terv, hogy megöljük. – magyarázta. Tekintete rideg volt, hangja magabiztos. Mintha nem is William Graham halt volna meg. – Mindegy ki eresztette bele a nyilat, a lényeg, hogy halott. Ha nem Jake tette volna, akkor Sam vagy én. – Elvira visszadugta az utolsó tőrt is, majd felnézett. – Hol van Annelin? – kérdezte ráncolt homlokkal. A lánynak a Black fiúk mögött kellett volna állnia, de nem volt ott.
- Nem találtuk sehol. – rázta meg a fejét Jacob. – Viszont annál több fekete ruhással találkoztunk. Ha Logan nincs, - veregette hátba a kamaszt – akkor már mi sem lennénk.
- Finn képezte ki. – nézett rá Sam. – Mit vártál tőle? – erre Logan csak elmosolyodott.
- Keressük meg Annelint. – szakította meg a beszélgetést Elvira és elindult ki a zeneszobából.

Tudom, tudom... Két hónap... Bocsánaat...
De most újult erővel, és heti részekkel térek vissza, ígérem!  😁