Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

Út a halálhoz

Elvira a folyosón lépkedett. Minden ajtón benézett. A legtöbb üres volt, vagy halott fekete ruhások feküdtek bent. Végül nagyjából a folyosó közepénél talált egy csukott ajtót.
- Ez miért van csukva? – kérdezte Elvira hátra nézve. – Azt hittem mindenhol voltatok. – húzta fel szemöldökét értetlenül.
- Ez zárva van. – közölte vele James.
- Logan? – nézett rá a kamaszra, mire az csak megvonta a vállát.
- Nekem nem mondták, hogy zárva van. – védekezett.
Elvira megforgatta szemét, majd egy tőrt rakott a zár és az ajtófélfa közötti résbe és megrúgta. A zár pattant egyet, aztán Elvira halkan belökte az ajtót.
- Ez hova vezet? – kérdezte Jacob a lányt, amikor egy szűk, sötét folyosó nyílt eléjük.
- Fogalmam sincs. – rázta a fejét a bérgyilkoslány. – Ez egy új járat. Nem volt itt két évvel ezelőtt. – rossz érzés fogta el. A gyomra megremegett, a lába zsibbadt, halántéka enyhén elkezdett fájni. – Valami nincs rendben. Nincsenek őrök, a folyosó keskeny, pedig Will klausztrofóbiás, lámpáknak nyoma sincs.
- Elvira. – szólt mögüle Logan. – Ha nincs őr, akkor csapda. Sötét van bent, őrök nélkül. Szerintem William azt akarta, hogy bemenjünk és csapdába essünk. – magyarázta. Elvira még fel sem tette a kérdést, Logan már válaszolni kezdett rá. – Kizárt. Én a helyedben nem mennék be. Legalábbis ne mindenki, de ne is csak te egyedül.
- Rendben. – bólint Elvira. – Sam, Jake. – fordult feléjük. Amikor Jakere nézett, a Black fiú lesütötte a szemét. Tudta, hogy Elvira nem haragszik rá, de nem bírta elviselni a lány tekintetét. – Ti velem jöttök. Logan, te itt maradsz Jacobbal és Jamesszel. Nem vagyok biztos benne, hogy teljesen biztonságos, de sokkal kevesebb fekete ruhás van már. Minden esetre maradj éb…
- Én is megyek. – vágott közbe James. – Ha Annelin odalent van, akkor veletek megyek. – szögezte le. El akart menni Elvira mellett, de az megragadta a karját.
- Hány fekete ruhásat öltél meg, James? – nézett bele gyilkosan a fiú szemébe. – Hány fekete ruhás halt meg a te jóvoltadból? – enyhén kárörvendően elmosolyodott, amikor a Black fiú nem válaszolt. Szemét nem vette le a lányéról, de nem válaszolt. – Sam bérgyilkos és a legjobb barátom. Jake majdnem megölte Willt. Te képes lettél volna rá? – kérdezte rideg hangon. – Képes lettél volna beleereszteni William Graham hátába egy nyilat? Meg tudtál volna ölni valakit, azért, mert engem próbál megfojtani? Elengedted volna az ideget, hogy nyílvessző belefúródjon egy élő, lélegző ember hátába? – James megint nem válaszolt. Csak állt, a lány rideg, kék szemébe nézve. Arca megfeszült, keze ökölbe szorult. Nem tudta volna megtenni. – Jake megtette. Elengedte az ideget. És ezért jön Jake és nem te. – mutatott rá az ikerre. – Mert Jake képes ölni, de te nem.
- És én vagyok a rossz, azért mert nem ölök meg ártatlan embereket? – kérdezte James ingerülten. – Ahogy téged arra neveltek, hogy gyilkolj, úgy engem arra, hogy védjek. – szürke szeme szikrázott a szánalomtól, amit a lány iránt érzett. – Hány védtelen embert öltél már meg? Hány férfit, apát, testvért, fiút? Hány árva gyerek él miattad? És miért? A pénzért? Vagy hogy Finn ne rúgjon ki? – kérdezte kínjában nevetve.
- Nem! – vágta rá Elvira. Közelebb hajolt a fiú arcához, majd őrülten elmosolyodott. – Azért, mert élvezem. – suttogta az arcába. Nem mondott igazat, mert nem mindig élvezte a munkáját, de már nagyon idegesítette James mindentudó, lenéző stílusa. – Mert élvezem, ahogy az emberek vére végig folyik a tőrömön. Élvezem az érzést, ami egy gyilkosság után elfog. Élvezem, hogy olyan bájgúnár, okoskodó pöcsfejeket kell megölnöm, mint te. – James arca minden kimondott hazug szót megért. A Black fiú lefagyva állt, keze remegni kezdett, arca rémült volt.
És ezt élvezte a lány a legjobban. Az emberek arcát, amikor meglátják a lányt, amikor szembe néznek a halállal. A rémületet, a bűnbánást, a könyörgést az emberek arcán. Ezt élvezte Elvira mindennél jobban.
- És ha most megbocsátasz, - engedte el a fiú karját és lépett egy lépést hátrébb – megyek és megmentem a barátnőd. – mosolyodott el, majd hátat fordított és elindult a sötét folyosón, nyomában Jakekel és Sammel.
A falak olyan közel voltak egymáshoz, hogy egy ember épphogy elfért közöttük, ezért Elvira ment elöl, mögötte Sam, aztán Jake. Néhány perc után szeme hozzászokott a sötéthez, többi érzékszerve pedig felerősödött. Lassan mentek és Elvira minden neszre odakapta a fejét. A folyosó egyszer sem kanyarodott el.
- Jake, még mindig vérzik az orrod? – kérdezte Sam suttogva a mögötte haladó Black fiút. Elvira tudta mire gondol Sam. Valami csöpögött.
- Már nem. – válaszolta Jake miután ellenőrizte, hogy már elállt a vérzés. Elvira megállt. Ha nem Jake vérét hallják csöpögni folyamatosan, akkor mit? A bérgyilkoslány a falra tetté a kezét, és ujjbegyével halkan megkocogtatta a falat.
- Túl vastag, ahhoz, hogy áthallatszódjon bármiféle csöpögés. – rázta meg a fejét a szőke.
- Nem lehet, hogy van benne egy vezeték? – kérdezte Sam. Csak azt látta, ahogy Elvira alakja a falat fogja, majd megint megmozdítja a mutatóujját egy újabb kocogtatás erejéig.
- Nem üreges. – állapította meg. – Bármi más ötlet? – kérdezte előre felé meredve. Nem tűnt nagy dolognak a csöpögés, de ha valami eláraszthatja a folyosót, ki tudja, hogyan fognak kijutni innen. És az is megeshet, hogy egy zsákutca, így az elárasztott folyosó gondolata halálos is lehet rájuk nézve.
- Fölöttünk. – szólalt meg Jake. Elvira és Sam egyszerre fordultak a Black fiú felé. A sötét alak sziluettje a jobb fölső sarokba tartott kézzel állt mögöttük. – Egy vízvezeték. – tapogatta meg a csövet. – Legalább huszonöt centi az átmérője. Kicsit már réginek érzem. Szerintem ezért csöpög belőle szinte mindenhonnan a víz.
- És miért nem ázott el a talaj? – kérdezte Sam értetlenül, aztán leguggolt körbe tapogatni a padlót. – Vizesnek kéne lennie, de egyáltalán nem az. – állapította meg. Elvira is leguggolt és körbe fogdosott mindent.
- Itt. – érezte meg a kis mélyedést a jobb fal tövében. – Kiépítettek egy elvezetőt, hogy ne áztassa el a padlót.
- Remek. - állt fel Sam, miután ő is megtalálta az elvezetőt –Most, hogy ezt is megtaláltuk, induljunk tovább.
Elvira bólintott egyet, igazat adva legjobb barátjának, majd felállt és folytatták útjukat a sötétben.
Újabb pár perc gyaloglás után a folyosó balra fordult. Elvira a kanyar után elővette az íját és kifeszített nyíllal haladt tovább. Nem kockáztathatja meg, hogy valaki véletlenül szembe megy velük, és a lánynál csak pár másodpercnyire van fegyver. Bár a sötét és Elvira kiképzése miatt előbb észrevenné a jövevényt, mint a jövevény őket, mégis megnyugtatta a tudat, hogy van nála fegyver.
- A kanyar óta lejt. – állapította meg Sam. A lánynak is feltűnt, hogy a folyosó elkezdett lejteni. Nem sokkal, de épp annyival, hogy egy profi bérgyilkos, aki környezete minden változására figyel, annak feltűnjön.
- Ha jön még két kanyar, leérünk a földszintre. – válaszolta Elvira. – Legalább már biztos, hogy vezet valahova. – vonta meg a vállát.
- Honnan tudod biztosra? – kérdezte Jake értetlenül.
- Ha nem vezet sehova, - kezdte Sam – akkor nem kanyarodott volna el, és nem kezdett volna el lejteni. – magyarázta. – A tervező célja valószínűleg az volt, hogy a hely biztonságos legyen, hamar észre lehessen venni, hogy valaki közeledik, és hogy a behatoló a sötétben való hosszú úttól megijedjen és feladja.
- Valószínűleg arra nem számított, hogy két profi bérgyilkos és egy jól képzett testőr ellen ez nem ér semmit. – mosolyodott el a lány.
Az út ezután csendben telt. Elvira kifeszített nyíllal, halk léptekkel haladt előre, kizárva a vezeték csöpögését. Mögötte Sam combjára erősített dobókésének markolatát szorongatta és egyszerre figyelt az előtte haladó legjobb barátjára és a mögötte jövő testőrre, akiben biztos volt, hogy bármi fog is történni, velük fog menni Finnhez, hogy bérgyilkos lehessen. Jake sem gondolta másképp. Sam mögött teljesen belemerült gondolataiba. Az járt az eszében, hogy vajon miért tudta ott fent megölni William Grahamet. A félelem, a féltés, vagy az adrenalin miatt? Tényleg élvezte elengedni a nyilat? Vagy csak Elvirát akarta megmenteni? Bármi miatt is volt ereje megölni a Graham fiút, tudta, hogy bármikor újra megtenné. Nem akart már testőrködni.
- Újabb kanyar. – állt meg Elvira, mielőtt befordult volna a folyosón. – Ez már a harmadik. – hangja aggodalmat tükrözött. Már sétáltak egy ideje, de még mindig nem jutottak sehova. – Nem lehet, hogy…
- Nem. – rázta meg a fejét Sam közbe vágva. – Ha útvesztő lenne, nem csak kanyarok lennének benne, hanem elágazások.
- És ha ez csak az oda vezető út? – kérdezte a szőke lány. – Talán csak levisz minket valahova, ahol a labirintus van. Össze akar zavarni.
- El! – fogta meg Sam legjobb barátja vállát. – William nem építettet labirintust a háza alá. - jelentette ki magabiztosan.
- Jake. – szólt hátra Elvira a Black fiúnak, majd levette a hátáról a két katanát és Jake felé nyújtotta. – A tőrökkel nem mész sokra, mert nem tudsz dobni. Talán a karddal jobban megy. – azzal megfordult és befordult a harmadik kanyarba.
Idővel jött a negyedik, majd az ötödik kanyar. A hetedik forduló és még pár percnyi sötétben sétálás után elfogyott a folyosó.
Nem volt több kanyar, nem volt ajtó, nem volt út, viszont volt fal. Elvira a sötétben nem vette észre időben, így a nyilának a hegye mentette meg attól, hogy neki menjen.