Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

A zene ereje

Elvira felnyitotta a poros fémajtót, majd elindult lefelé.
- Mostantól csend legyen. – szólt hátra társainak.
A lefelé vezető lépcső alján megálltak. Elvira felhúzott az idegre egy nyilat, majd megvárta, hogy Sam mellé érjen.
- Látod őket? – kérdezte suttogva a lány a folyosó végében álló két fekete ruhásra utalva.
- Tökéletesen. - Sam bólintott, majd kivett egy dobókést a derekára erősített övből.
- Innen akarjátok őket lelőni? – kérdezte James hitetlenkedve. – Hiszen legalább száz méterre vannak és sötét van.
- Csak kilencvenhét. – fordult hátra a lány. – Három métert jöttünk a lépcsőn. – biccentett a bejárat felé. – Három. – kezdte Elvira suttogva, mire Sam a feje mellé emelte fegyverét, a lány pedig közelebb hajolt az ideghez. – Kettő. – mindketten céloztak. Elvira még jobban kifeszítette az íj húrját, a nyíl fémvégét pedig az alig látható ember fölé irányította. Sam megemelte bal kezét, mutatóujjával a vele szemben álló fekete ruhásra mutatott. Egyszerre szívták be a levegőt és feszülten figyeltek. Ha elvétik a lövést, és az őrök nem halnak meg azonnal, akkor már nem lesz ennyi idejük célozni. – Egy. – suttogta Elvira. A lány elengedte az ideget, Sam pedig elképesztő erővel és lendülettel hajította el a pengét. A két fegyver némán repültek a sötét pincében. Még egyikőjük sem nyugodott meg, hiszen előbb a nyílnak és a késnek bele kell állniuk a két fekete ruhás szívébe, vagy gégéjébe.
Egy halk puffanás, és egy hangos csattanás. Valamelyikük elvétette. A két bérgyilkos feszülten nézte a két fekete ruhásat. Végül a Sammel szemben álló őr összeesett, Elviráé pedig feléjük nézett.
- Picsába. – kezdte a trágárkodást a lány, majd a tegezből egymás után húzta ki a nyilakat, és megsorozta a még életben lévő őrt. A negyedik végül célba talált, de Elvira a biztonság kedvéért még beleeresztett párat a férfiba.
- Nem baj. Szép volt. – bólintott elismerően Sam a lány felé, de ő csak megingatta a fejét.
- Elvétettem. – nézett fel legjobb barátjára. – Csak az ötödikkel találtam el. – világosította fel Samet. – Finn ezért eltörné a kezem. – sütötte le a szemét, majd megrázta a fejét és pontatlanságán elgondolkodva tovább indult.
A hosszú pince végében egy faajtón át tudtak bemenni a faházba. Miután Elvira kihúzta nyilait a halottból, habozás nélkül nyitotta ki az ajtót, és Sammel az oldalán lelőtte a két oldalt őrködő fekete ruhást.
- Hol lesz Annelin? – kérdezte James a bérgyilkoslányt. Hangja aggódó volt, Elvira látta, hogy keze remeg. Vagy a dühtől, vagy az adrenalintól.
- Willt ismerve a tömlöcben, viszont Annelint ismerve a legnagyobb és legkényelmesebb szobában. – tűnődött Elvira, majd a kisebb gondolkodás után elindult az emelet felé.
Mögötte Sam jött, kezében az egyik dobókésével, majd James, Jake, Jacob, a sort pedig Logan zárta, aki hátrafelé lépdelve nézett folyamatosan maguk mögé. Már a lépcső tetején jártak, amikor Elvira megmerevedett.
- Te is hallod? – kérdezte Elvira suttogva a mögötte álló Samtől. A lány feszülten hallgatózott, keresve, hogy honnan szól a zongora. – Menjetek tovább! – intett társainak. A Black fivérek és Logan szófogadóan balra indultak, Elvira pedig jobbra fordult, és a zongoraszó édes hangja felé tartott.
- El! – szólt utána Sam, de a bérgyilkoslány nem törődött vele.
Megigézte a zene. Elvira idegre felhúzott nyíllal ment a hang irányába. Pontosan tudta melyik szobát alakították ki a kedvéért zeneteremmé. A folyosó végén azonnal benyitott és Willre szegezte fegyverét.
- Semmit nem változtál, El. – ingatta a fejét a Graham fiú a zongoránál ülve, háttal a lánynak. Tovább játszott, nem törődött vele, hogy Elvira bármelyik pillanatban a hátába ereszthet egy nyilat. – Ha jól emlékszem, ez a kedvenced. – Will ujjai megállás nélkül forogtak a zongorán.
Elvirát a dallam hallatán elöntötték az emlékek. De nem azok az emlékek, amiket kint, a kisbusz előtt látott, hanem a jók. A boldog percek Willel. Amikor nevettek, amikor biztonságban érezte magát, amikor hajnalig zongorázott a lánynak, amikor arra aludt el, ahogy a fiú felolvas neki egy verset, vagy egy könyvet, amikor nem egy bérgyilkos volt, hanem egy fiatal, életvidám és gyönyörű nő. Amikor William nem fegyvernek használta. Elvira megfagyva, elbűvölve hallgatta a játékot, de egy pillanatra sem engedte lejjebb a nyíl végét.
- Tudod, - kezdte el Will, mikor hosszasan megszólaltatta az utolsó akkordot – visszaköltözhetnél ide. – felállt a zongora elől és a lány szemébe nézett. Barna szeméből most nem düh áradt, hanem vágy, szerette volna, ha Elvira újra vele van. – Ismerlek már téged El. Finn és Sam akárhogy küzdhetnek érted, te soha nem leszel biztos abban, amit csinálsz. Soha nem fogod tudni, hogy éppen kit ölsz meg. Hogy az az ember jó-e, vagy sem, hogy van-e családja, hogy mit tett, amiért meg akarják ölni. Soha nem leszel biztos magadban. – nyújtotta el az utolsó mondatot. Elvira továbbra is rászegezte fegyverét, de hallgatta, mit mond. – Én segíthetek. Én elmondom neked, hogy ki jó és ki rossz, hogy kinek vannak gyerekei, hogy mit tettek, amiért a fejüket a kezemben akarom tartani. – William a lány tekintetét látva biztos volt a győzelmében. Elvira szeme újra úgy csillogott, mint két évvel ezelőtt. Ugyanolyan nyugodt lett, amikor a Graham fiúra nézett, mint annak idején.
- El! – lépett be a szobába Sam, a lányt keresve. Mikor meglátta megfagyott. A bérgyilkoslány azonnal felé irányította a nyíl hegyét. – El. – szólt újra, most sokkal nyugtatóbb hangon, de Elvira nem engedte le az íjat. – El, ismersz. – emelte fel két kezét védekezve a fiú.
- Ugyan Elvira. – lépett mögé Will. A fülébe suttogott, Elvira érezte a nyakán William leheletét. – Sam semmit nem tud rólad. Nem tudja, mennyire bizonytalan vagy minden munkád előtt. Nem tudja, mennyire bűntudatod van miután megöltél egy embert. Nem tudja, mit érzel miközben elengeded a nyilat vagy elhajítod a tőrt. Sam csak irányítani akar, ahogy Finn is. Ne engedd nekik! – a Graham fiú Sam arcát nézte, aki folyamatosan Elvira szemét fürkészte.
- Elvira. – kezdte halkan Sam. – Ne feledd ki volt veled, amikor kilencévesen megkaptad az első munkád, vagy amikor utána napokig nem tudtál aludni. Ne feledd ki állt melletted, amikor Finn ki akart rakni, mert nem vállaltál munkát, vagy mert engedetlen voltál. Ne feledd ki kötötte be tíz éves korodban minden nap az oldalad, amikor büntetésként az akkori legjobb bérgyilkossal kellett megküzdened és megvágott. Ne feledd ki törte el a kezedet, amikor Finn azt kérte, de te nem voltál rá képes. – sorolta Sam az átélt legnehezebb pillanatokat. – Ne feledd, hogy ki ment keresztül pontosan ugyanazon, mint te. És kérlek Elvira, azt se feledd, hogy ki akart két évvel ezelőtt egy két lábon járó, ketyegő atombombát csinálni belőled.
Elvira Sam sötét szemébe bámulva szegezte neki még mindig a halálos fegyvert. Össze volt zavarodva, nem tudta ki akar neki jót, ki akarja kihasználni, ki segít neki, és ki árt az épségének.
- El! – lépett egy lépést a lány felé Sam. Elvira még jobban kifeszítette az ideget és mereven nézett a fiú szemébe.
- Öld meg! – súgta William a bérgyilkoslány fülébe.
- El! – még egy lépés Elvira felé. – Tudom, hogy ki vagy. – a nyíl vége alig egy lépésnyire volt Sam szívétől. – És tudod, hogy ki vagyok. – a fém hozzáért a mellkasához. Elvira azt a pontot nézte, ahol a kis háromszög alakú, hegyes fém egy kicsit benyomja a fiú mellkasát, és összegyűri fekete pólóját. Ha Elvira most elengedi az ideget, a nyíl tökéletesen Sam szívén megy keresztül. Azonnal belehalna.
De Sam nem ijedt meg, és lépett visszább. Lassan feljebb emelte a kezét, és egész végig legjobb barátja arcát fürkészve eltolta magától a nyilat. A hegyes fém végig karcolta mellkasát és feltépte ruháját egy csíkban, de nem érdekelte. Elvira felnézett a szinte fekete, aggódó, melengető szempárba. A lány tekintetébe visszatért az élet. Már nem olyan fagyos és halálos volt, most már kellemesen csillogott legjobb barátjára. Sam elmosolyodott és magához ölelte a lányt.
- Nem tudom te, hogy vagy vele, - suttogta Sam Elvira fülébe – de én Graham vért akarok látni ezen a szép mahagóni parkettán.

Bocsi a kimaradásért...
Elkezdődött a suli, és idén vagyok végzős, szóval kicsit vissza kellett rázódnom, de mostantól próbálok lenni.
Köszi a megértést és a türelmet. 😘