Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

Öt csillag

Finn most is az újoncokkal foglalkozott, de mostanra már csak ketten maradtak. A lány és az idősebbik fiú. Elvira bíztatóan rámosolyogott a lányra. Magát látta a törékeny testalkat mögött, bár a kislánynak smaragd szemei voltak. Inkább a kislány talpraesettségét, kitartását és elszántságát látta. Pont, mint amikor Elvira volt újonc.
- Azt hittem csak a Graham lány fog jönni. – nézett Finn a Black fiúk által nyújtott kíséretre. Elvira hátra pillantott válla fölött, majd visszanézett mesterére.
- Máshogy alakultak a dolgok. – magyarázta a lány hűvös hangon. – De Fred Tonkin meghalt, csak hát… - Elvira elhúzta a száját.
- Annyi történt, hogy a ház felrobbant. – fejezte be Sam a hazugságot. – Nem találtuk meg a fejét, Blackék pedig megkértek minket, hogy vigyük őket haza.
Finn gyanakodva végig nézett bérgyilkosain, majd a hálótermek felé biccentett, utasítást adva, hogy vigyék fel a vendégeket. Elvira szokásos módján neki futott és a faltól elrugaszkodva megkapaszkodott a fémtalajban, majd felhúzta magát az emeletre. Sam nem használta a falat, nemes egyszerűséggel a neki futás után csak ugrott egyet, elkapta az emelet padlóját és felmászott. Annelin és a testőrök tátott szájjal álltak és nézték a bérgyilkosok bemutatóját.
- Felvágósok. – forgatta szemét Logan, majd a létra felé indult. – Gyertek. Megmutatjuk a szobátokat. – azzal ő is felment az emeletre, de a feljárót használva.
Miután a Graham lány és Black fivérek is felmásztak, elindultak a másik oldalon futó folyosó felé, majd a legvégén benyitottak az egyik háromágyas szobába.
- A legjobb lakosztályunk. – állt meg Elvira gúnyosan mosolyogva az ajtó mellett. – Öt csillaggal rendelkezik, takarítás minden reggel és este, ágynemű húzás naponta háromszor és szobaszervíz is jár a szobához. – vigyorgott a lány.
- Te most csak viccelsz? – fordult Elvira felé Annelin a szoba közepén állva. – Kizárt, hogy akár egy éjszakát eltöltsek itt. – rázta a fejét.
Elvira körbenézett a szobában. A három ágy három különböző sarokban volt, az ajtóval szemben egy ablak, alatta egy asztal, az ajtó baloldalán egy szekrény, a jobb falnál pedig egy könyvespolc a két ágy között. A fémpadlót egy fekete szőnyeg takarta el.
- Nem értem mire számítottál. – nézett Sam lesajnálóan Annelinre. – Egy olyan helyre jöttél, ahol bérgyilkosok laknak. A pénzt, amit Finn megszerez nem arra fogja költeni, hogy öt csillagos lakosztályokat alakítson ki, hanem hogy a lenti felszerelés tökéletes, mindig új és a lehető legjobb legyen.
- Annelin, maximum egy hét. – pillantott Jake a lány hátára. – Ki fogod bírni. – sóhajtott, majd bedőlt az egyik ágyra. – Ez egész kényelmes. – ült fel nevetve.
- És kik laknak elöl? – biccentett Annelin a fejével Sam és Elvira szobája felé. A két bérgyilkos mosolyogva összenézett, majd a lány felé fordultak.
- Sam és... – kezdte Elvira.
- És Elvira. – fejezte be Sam legjobb barátja mondatát.
- A legjobbaknak a legjobbat alapon? – kérdezte Jacob, miközben leült a Jake-kel szembeni ágyra. Elviráék bólintottak.
- Na, mi megyünk edzeni, ha baj van, lent megtaláltok minket. – fejezte be Logan a beszélgetést okosan, még mielőtt kérdezhettek volna arról, hogy miért mondták Finnek, hogy Mr. Tonkin halott.
A nap további részében szerencsére Finn nem kérdezősködött és a vendégek se nagyon hagyták el szobájukat, csupán Jacob jött le egyszer Elvirához.
- Tényleg itt élsz öt éves korod óta? – kérdezte elképedve Jacob, majd leült az emeletre támasztott létra egyik fokára.
Elvira épp a fémet fogva húzódzkodott, Sam az egyik bokszzsákot ütötte, Logan pedig a késdobást gyakorolta, amikor Jacob lejött. A lány elengedte az emeletet és leugrott a talajra, majd homlokát megtörölve a Black fiú elé lépett és hátát a falnak támasztva nézett bele a szürke szempárba.
- Igen. – felelte egyszerűen. Copfba kötött szőke hajából kiszabadult pár szál, ami az arcába lógott, tarkójánál pedig nedvesen tapad izzadt bőréhez. Szeme most az egyszer nem figyelte környezetét és nem hallgatózott feszülten. Itt soha nem tette, mert tudta, hogy biztonságban van. Senki nem olyan őrült, hogy megtámadjon egy bérgyilkosokkal teli épületet.
- Elképesztő, hogy te ezt a helyet tekinted otthonodnak. – nézett körbe Jacob. Sam keze megállt a levegőben, aztán végül úgy döntött, csatlakozik a beszélgetőkhöz és karba tett kézzel megállt Elvirával szemben. 
- Hát… - kezdett bele Elvira a szavakat keresve. – Könnyű azt az otthonodnak tekinteni, ahol felnőttél.
Jacob egyetértően bólintott, aztán hagyta tovább edzeni a bérgyilkosokat és visszament a szobájukba.
Másnap este felé Sam és Elvira egy kisebb versennyel szórakoztatták magukat, a jövevényeket és még egy-két bérgyilkost. Különböző távról, különböző feladatok után, különböző késekkel dobtak célba. Elvira épp elhajította az egyik vadászkést, amikor a bejárat kinyílt és belépett rajta William Graham. Egészen középre sétált, aztán megállt.
Elvira feszülten figyelte, ahogy Will fekete ingben és zakóban, zsebre dugott kézzel végig méri a társaságot, majd megállapodik tekintete húgán.
- Nem volt túl okos ötlet egy bérgyilkosokkal teli épületbe jönnöd egyedül. – rázta a fejét Elvira és félmosolyra húzta a száját. A vadászkés markolatát a mutatóujja körül forgatva várta a Graham fiú reakcióját, ami egy sejtelmes mosoly volt.
- Azt hiszed egyedül vagyok? – kérdezte. Ekkor legalább harminc fekete ruhás jött be a terembe és állt meg a maffiavezér mögött. – Tudod, Elvira, - kezdte kezét lazán felemelve, és fejét kissé lehajtva gondolkodott – te nagyon magabiztos vagy. Azt hiszed okosabb vagy mindenkinél és túl jársz mindenki eszén. – megállt egy pillanatra, majd a lány kezére nézett. – Tedd el a kést! – mondta parancsoló hangon, de Elvira nem mozdult. – Ismersz annyira, hogy tudd, eléggé türelmetlen ember vagyok. – Elvira még mindig nem állította meg a vadászkés forgását. – Tedd el! – kérte még egyszer a lányt. Ekkor Sam lépett a lányhoz. Bal kezét Elvira hátára tette, jobbjával pedig végig simította a lány azon kezét, amelyikben a kés volt, majd kivette a kezéből. – Komolyan azt hitted, nem veszem észre, hogy a húgomat három testőr kísérte el? – mutatott az emeleten álló társaság felé. Elvira hátra pillantott a válla felett. Jake egyik lábát felhúzva, másikat lelógatva ült az emeleten, mögötte ikre Annelin oldalán, Jacob pedig alul a tatamik mellett állt. – Akkor fizetek, ha a kezem között fogom Fred Tonkin fejét. – jelentette ki dühösen. – Addig is, a húgom velem jön.
Elvira még mindig hátra felé nézett, így látta, hogy mikor Annelin megindul James elkapja a karját. Annelin adott neki egy puszit, majd lemászott a létrán. Elvira visszanézett Willre. Szeme színe ugyanolyan volt, mint Anneliné, de korántsem nézett olyan barátságosan, mint ahogy a lány szokott legtöbbször.
Elvira látta a szeme sarkából, hogy Sam, miután lesegítette a létráról, Annelin kezébe nyomta azt a kést, amit elvett Elvirától.
A Graham lány elment bátyja mellett és vissza sem nézve kiment az ajtón. William egy gonosz mosolyt küldött Elvirának, majd követte húgát, a fekete ruhásak pedig, mint valami hűséges pincsikutyák követték a maffiavezért.