NEW HEROES

❍ ;; megtalállak

✑ · · E/1. ▻ TAEYONG ፧
monsta x ↷ find you
-ˋˏelszakadás ╹ el nem múló szeretet ╹ elhivatottság ╹ keresés ╹ találás ╹ hiányˎˊ-
꒰Megtalállak꒱

______________________________

Még mindig érzem az illatát. Azt a jellegzetes édeset, mely körbelengte valóját, amely mindig ágyamon maradt, s amit oly' nagyon imádok.
De mindenéért rajongok, s nem tudnék másképpen tenni soha sem, mégha el is tűnik a messziségbe - utána megyek.

Messze van, túlságosan is messze, nem tudom, hol.
S fájt a búcsú, jobban, mint bármi más, mi pedig kevesek voltunk ahhoz, hogy megakadályozzuk - túl kevesek. Kettő tehetetlen fiatal vagyunk a világmindenség törvényeivel szemben, s ez kegyetlen. Szétfeszíti szívemet a hiánya, az, hogy ígéretet tettünk, hogy örökké együtt leszünk; most mégis egyre távolabb sodródunk.

De nem hagyom, hogy elválasszon minket bármi vagy bárki, mert együtt kell lennünk. S igen, jelenleg nincs, mi vagy ki motiválna, csupán csak az, hogy valaki valahol engem szeret. Szívem nagyobbat dobban, ha ez ismét tudatosul bennem - szeretve vagyok egy hatalmas, arany szív által, s nem is kaphatnék jobbat a sorstól, ugyanis az érzéseken ezer meg egy kilométer sem változtat, sőt, ha a Föld másik felén van, nem számít.
A szívnek nem szab határt semmi, ezért még így is érzem azt a határtalan szeretetet, mely csak érettem teremtődött vékony alakjának bordaketrecében. S ez elmondhatatlanul felemelő érzéssel tölt el, mégha fáj is a tudat, hogy nem lehetünk együtt - hisz megannyi akadály közül mi majdhogynem mindet megtapasztaljuk.

De kibírjuk - egymásért muszáj, mert nem engedhetjük, hogy feleméssze szerelmünket holmi mások által szabott sablon.
S újra egymásra találunk - mert nem tudom, merre lehet, hol keressem, de biztos vagyok abban, hogy nem hagyom ennyiben.

Egy kopottas, igencsak régi képet veszek elő, melyen ő szerepel, s ismét végigmérem angyalian bájos, művészi tökéletességgel megalkotott orcájának minden szegletét.
Az összes porcikájába beleszerettem, s csupán csak személyének gondolatától összeszorul szívem, hisz' a hiány felemészteni kíván, mégis szüntelen dobog, egyre erőteljesebben, ugyanis hajt a megtalálása iránti vágy.

És nem lehetek tovább tétlen.

Rögvest cselekvésre készülök, ahogyan előkeresem a háztartásban lévő legnagyobb bőröndöt, s ami kezem ügyébe akad, beleszórom. És nem tudok semmit, hova megyek, hol leszek, hol alszok, hol kötök ki, hova indulok, csak hajt a célom, ami méghozzá az, hogy megtaláljam őt. A szükségesnek tituált holmijaimat a hatalmas táskába helyezem, még magamra veszek egy bő pulóvert, s az ajtó irányába indulok.

Meg fogom találni Ten-t.

Mert ő sem önszántából ment - családi kötelesség az ok, ám saját rokonainak mégsem felel meg sehogyan sem.
De hisz' nekem tökéletes. Ő a legangyalibb teremtés, ezt pedig tudatnom kell vele - nem hagyhatom, hogy értéktelennek gondolja magát, miközben ő az egyedüli kincsem.

Ismét el kell ismételnem, mennyire szeretem.

Az utcán álldogálok a hatalmas bőrönd társaságában, ugyanis nem tudom, merre induljak, de nem maradok sokat így. A szeles időben a kapucnit fejembe húzom, elfordulok a szívem által kiválasztott irányba, majd lábaim egymás elé rakosgatva útnak indulok, s bízok abban, hogy elérem azt, amire vágyok, hogy rálelek egyedüli szerelmemre, aki számomra a mindenséget jelenti, s majdan, mikor magamhoz ölelem, kiszakadhassunk a valóságból, elmondhassam neki, mennyire szeretem - és megtaláltam.

Megtalállak, Ten.

Megtaláltalak.