NEW HEROES

❍ ;; aranyban fürdő napraforgómező

✑ · · E/3.
-ˋˏNap ╹ napraforgó ╹ szerelem ╹ összetartozás ╹ kitartás ╹ boldogságˎˊ-
꒰Aranyban fürdő napraforgómező꒱

______________________________

Megcsillan a Nap fénye a Taeyong-gal szemben lévő fiú szinte nevető íriszeiben, ahogyan a szabadság mézédes mámorában lubickolnak felhőtlen boldogságuk tetőzésének közepette. Immáron nincs semmi, ami ellenük szólhatna; együtt minden nehézséget leküzdöttek, ezernyi határt átszeltek, megszámlálhatatlan gátat áttörtek, s mindennel szembeszegültek, ami útjukat állta, ezért hát most élvezik a jól megérdemelt fellélegzésüket, hiszen megannyi szenvedés után végre valahára nyíltan egymáséi lehetnek, már nem áll semmi és senki sem az útjukba. Ők pedig kibírtak mindent együtt - tudták, hogy valami jobb vár rájuk, ezért pedig bármiféle áldozatot készek voltak meghozni.

Harcoltak tökéletes szerelmükert, mert csakis ebben hittek igazán.

Most mégis ismételten messze vonultak a nagyváros nyüzsgésétől, hogy az ottani zsibaj ne zavarjon nyugalommal teli szerelmükbe, mely tökéletesebb, mint bármi az egész világon. Egy csodaszép napraforgómező volt az úticél, ezért hát rögvest ide is jöttek; eszük ágában sem volt máshogyan tenni, hiszen tisztában voltak azzal, hogy senki mást nem fognak találni itt - pedig a hely szépsége majdhogynem páratlan. Egyedül Taeyong véli úgy, hogy az ő szerelmének gyönyörűsége felülmúlhatatlan, így valahogy jobban leköti őt az, hogy a lelkes, thai fiút figyelje, mint az, hogy az arany napsugarak árnyalataiban fürdőző virágokat vizslassa, kik szerelmesen pillantgatnak a ragyogó, égi gömb irányába - s az idősebb is oly' hűségesen figyeli azt az illetőt, ki egész életét bevilágitja.

ㅡ Elbambultál, egyetlenem ㅡ jegyzi meg Ten fejét ingatva, majd egy puszit nyom szerelme ajkaira, miközben egyik keze után nyúl, hogy beljebb húzhassa a napraforgók rengetegébe.

ㅡ Csak néztelek ㅡ mondja némi egyszerűséggel, hisz' számára ez mindennél természetesebb; a fiatalabbnál szebb teremtést nem találni a világmindenség egyik zegzugában sem.

Ten vonásai angyaliak, egyszerűen művészi tökéletességgel alkotódtak meg; puha, csókra és mosolyra teremtődött ajkak; pisze és elképesztően aranyos orr; csillogó szemek, amik - Taeyong le merné fogadni - a legszebb ívvel rendelkeznek. Egyszerűen minden egyes négyzetmilliméter a tökéletesség jelképes mércéje felett szárnyal magasan, az idősebb pedig nem is igazán érti, hogy egyetlen kicsi szerelme hogyan került mellé, hogyan tudja éppen őt szeretni - őt, ki oly' átlagos.

No, valójában Ten cseppet sem így vélekedik párjáról; számára ő a mindenség, a legcsodálatosabb ember, kit találhat a végtelen univerzumban. Tisztán emlékszik, kezdetekben mennyire elveszett volt itt, egy teljesen más országban, de a másik önzetlenül segített mindenben, na meg teljesen meg is értik egymást - szinte szavak nélkül -, mindezek mellett pedig Taeyong olyan helyes, hogy a thai fiú már az első momentumban oly' nagyon zavarba jött, hogy csak hebegni tudott, ami igazándiból hihetetlenül édesnek bizonyult.

ㅡ Nézd inkább, milyen gyönyörű helyre jöttünk ㅡ forgatja szemeit a fiatalabb, hiszen tudja, hogy párja azért nézi, mert szépnek találja egész valóját - egyre és egyre szebbnek -, ez pedig még a mai napig is zavarba képes őt hozni.

ㅡ Te vagy így is a legszebb ㅡ öleli át nevetve szerelmét, s így még a földtől is kicsikét elemeli, mire a másik hitetlenül csap vállára. ㅡ Ne makacskodj, hanem fogadd el a véleményem, és adj egy csókot!

Széles vigyorra húzza ajkait Taeyong, mire a fiatalabb valójában nem rest cselekedni, hanem rögvest összeilleszti ajkaikat, amik egymásnak lettek teremtve - ahogyan egész valójuk is. S nem zavarja őket, hogy sokak szerint ez nincs rendben, ez nem helyes, ők tudják, hogy egymáséi, s oly' hűek, mint a napraforgók a Naphoz, mely nem szűnik meg világítani őket, míg a világmindenség semmissé nem lesz - és szerelmük is ilyen; tart, amíg létezik az örökké, mert nekik ez lett elrendeltetve, ők egymáshoz tartoznak, ez a gondolat pedig arra készteti őket, hogy egyszerre mosolyogjanak ajkaik érzelmektől fűtött, csodálatos keringőjébe, melynek ugyan hamarosan vége szakad, de tudják, még ezer meg egy csókot fognak váltani, hisz' a hatalmas fénykorong is újra és újra felkúszik az égboltozatra.

És ahogyan a napraforgók is várják a következő nappalt, így az ő szerelmük sem hagy alább, mikor elszakadnak egymástól, legyen szó bármennyi időről.

S ez így van rendjén,
ők így boldogok.